scudetto
2008-01-07
 
viszonylag ritkásan manapság, de ettől még ne tekintsük befejezettnek a történet

Hősünk jól, mi több pompásan. Továbbra is szerelmes, mint az ágyú, a világ legszebb és legelragadóbb teremtésébe, kihez csak hozzáérni is olyan, mint két hónap után látni végre a napot és érezni, hogy meleg.

Ünnepek elteltek rendben, leginkább kézműves szakkör jelleggel, kímélendő nem létező forrásainkat, egyben mégiscsak jutalmazva ismerőseinket, kiknek bőven elégséges ajándék kéne, hogy legyen ismerni minket, de a szokások ugyebár. Leginkább az új generációs rokonokra esett a fókusz, nevezetesen két unokahúgöccs és egy valódi húg a listán, utóbbi Távolim hatvanhét éves apjának terméke (bárdy györgy alé). Kölkök az érzékszerveiket fejlesztő ún. mobilt kaptak ajándékba (az a basz, amiről színes dolgok lógnak, az ivadék meg nézi hanyatt). Mesések lettek és persze óriási siker, cserébe két ünnep közt szügyig filcben és színes fonálban.

Friss rokonok közt magam felé húzva emelném ki unokahúgom, ki örökre feledhetetlen antréja után (eltekintettünk volna tőle, de tényleg) immáron kívülről-belülről is bizonyosan úgy néz ki, mint egy normális gyerek (voltak kétségek), sőt, kívülről még sokkal úgyabbul (azaz gyönyörű). Magam se gondoltam volna, hogy ennyire, de vonz a mihaszna, hogy mást ne mondjak, rendszeres vendég vagyok bátyámék biatorbágyi rezidenciáján, hová faluba korábban legfeljebb egy torbágy-juvetus ígéretével lehetett volna lecsábítani.

Mielőtt bárki is túlzottan előremutató következtetésekre ragadtatná magát: a saját egyelőre nem aktuális, bár különösebb elvi kifogások nincsenek, de egy-két nagyobb projekt még le kéne tudni előtte. Mindenesetre azt mindketten nagy megelégedéssel nyugtáztuk, hogy a legtöbb ember számára átoknak számító „nappal alszik, éjjel üvölt” csecsemő-bioritmus nekünk kevéssé okoz majd problémát.

Persze lehet, hogy mire család, mi is lenyugszunk, és kedvesem esténként rendre arra riad fel szendergésből, hogy a híradó végén parkettára szédül a távkapcsoló ernyedt kezemből, de ez még azért odébb. Bárdy legyek a talpamon, ha erre várnék.
 
2007-10-31
 
ez most volt egy szünet,

Távoli Kedvessé lett időközben, és noha most éppen igen távol (Államokban vizitálja barátnőjét), az élet szép. Megoldásra váró problémákkal persze továbbra is tele a padlás, vagy ahova struccpoljuk őket. Mondjuk kerülhetne számára valami jövedelmező, egyben perspektivikusan is elfogadható elfoglaltság, illetve csak úgy magában is kéne kurvasok pénz, mert már-már nyomasztóan el vagyok úszva (avagy vagyunk, amennyiben az elmúlt években begyűjtött közösköltség hátralék, az egykori legjobb barátom két hét múlva esedékes amszterdami legénybúcsúja, valamint a számítástechnika tanegység kifelejtése miatti térítéses bónuszfélév a közösbe tartozik).

Nem adom össze, de szép kis summa, és akkor még nem szóltunk arról, hogy ugyan kellemes itthon, de lassan ismét körül kéne nézni, milyen a világ. Talán egycsapásra megoldás gyanánt fel kéne dobnom fél vesémet az e-bayre, bár csak diszkont áron tehetném, mivel a "non-smoker", "only social drinker", non-whatever önminősítéshez nem volna pofám.

Sajnálni, dehogy sajnáljon bárki, szerencsésebb vagyok, mint akárki, téged is beleértve, ki most ezt olvasod, hacsak nem vagy Ő.

Ide tartozik egy fontos meglátásom a szerelemről, mely szerint a kommersz: „szépségedért és/vagy eszedért szeretlek” típusú romantikus kijelentések mellett szinte sosem hallani azt a bókot, mi nekem rendre kicsúszik a számon, noha hangzásra avittas, mint egy kosztümös tévéfilm Juhász Jácinttal. „Imádom, hogy remek társaság vagy” mondom gyakran, vagy valami hasonló értelműt, mert az, sőt a legremekebb, a kifejezésbe beleértve a „szórakoztatótól” a „megértőn” át a „kritikusan okosig” sok mindent. És tényleg azt gondolom, fontos kvalitás, hogy társaságában megunhatatlan repülnek el órák, mint percek, nap-nap-után, hiszen vele szeretném leélni, amíg csak lehet, és lehetőleg annyira vele, amennyire csak lehet, persze nem kötelezve a másikat a saját érdeklődési kör teljes átvételére (avagy továbbra sem járok cöncögős indiai koncertre, ő pedig menekül, ha meccsnézés). A les-szabályt azért tudja.

Neveztem a jó társaságnak levést „kvalitásnak”, ám lehet, hogy még inkább kettőnk szerencsés konstellációjáról van szó, amely éppúgy fakad pompás, kölcsönösen vonzónak talált génállományunkból, mint a köztünk meglévő, és a tapasztalatok alapján intellektuális téren is igencsak működő chemistryből (lefordíthatatlan kifejezés, még ha láttuk is már film-feliratban „vegytannak” magyarítva).

A Chemistry az, amikor megölelem, és minden rendben van, annyira rendben, amennyire sosem gondolhattam volna nélküle, hogy lehet. Vagy simogatom, és ott hol összeérünk egyszerre vagyok ő és én. Leginkább pedig –mikor csak lehet- simogatom, és ölelgetem, és apróbb-nagyobb csókok számtalan az éppen rendelkezésre álló részekre, mert minden egyes kontaktusunkban, legyen bár fizikai, vagy verbális, ott van ő, és én, és kettőnk egyszerre, melynél tökéletesebb érzésről nem tudok. Ilyenkor tényleg értelmezhetővé válik a közhely: az élet szép, mi több, leegyszerűsödik egy közbevetett egyenlőségjellel.

No és persze a szex.
 
2007-08-15
 
A megoldás felé haladva egyre szélsőségesebb keretek közt vergődik a történet. Odáig jutottunk, hogy a sötét fellegek dacára is álomszerűen együtt töltött hónapok után Távolim elszánta magát legálissá tenni kapcsolatunk. Azaz elutazott mégegyszer- utószor, beszélni végre férjurammal, hogy ő is megtudhassa, mit rajta kívül gyakorlatilag mindenki tud már, és ő is csak azért nem, mert nem hajlandó róla tudomást venni. (Értsd: Jelentős, és sürgősen megoldandó problémának tartaná, ha neje tíz hónapból kétszer négyet öntől távol töltene minden különösebb indok nélkül?
A: Igen; B: Nem, sőt örülök neki; C: Strucc vagyok.)

De apuról jót, vagy semmit (nem vagyok abban az erkölcsi helyzetben…), a lényeg, hogy jelenleg egy meglehetősen bizarr házassági-évfordulós nyaraláson vesznek részt, Távolim a szimbolikus lezárás, apu pedig minden bizonnyal a szimbolikus újrakezdés reményében. Itt tartunk most, illetve ott, hogy az én értelmezésem szerint tegnap, de inkább tegnapelőtt kellett volna bejelentkeznie.

Nem tudom, hogy dühös legyek, vagy aggódjak, közös nevező gyanánt marad az idegesség. Miért is lepődök meg rajta, hogy az ötnaposra ígért kommunikációs szakadás egy hete tart immár? Miért is veszek készpénznek bármit, amit mond (ez most a dühös vonal). Ugyanakkor szorongok, mint valami elsőgyermekes anyuka, hátha baja esett (ez meg az aggódós). És végül lehet, hogy az egész félreértés, és feleslegesen rágom magam, és ebédelek csak fröccsöt spével, és nézegetem negyedóránként a mailbox, és küldök el magamban a picsába mindenkit öt másodperccel a beszélgetés megkezdése után.

Kéne valami Rennie szerű dolog a szívemre.

ps: Veszem észre: angolul a gyomorégés „heartburn”, ami magyarul biza szívégés, és bizonyosan lehetne valami parádés nyelvi játékot oda-vissza, de az én nyelvem most nem akar játszani (ilyet).
 
2007-06-13
 
Tyúkóllá lett az iroda mióta felvételre került egy történelmi magyar kollegina és mind a száz fecsegő kilója, ezáltal háromra emelve a velem légtérben osztozó nők számát. Ami a nem földrajzi származást illeti, „kislány” a bulvármédia területről érkezett. Inkább utóbbi, mint előbbi lehet okozója némely kevésbé- és inkább súlyos megnyilvánulásának.

Enyhe kategóriába tartozik, hogy a vicces cetlikkel tapétázott vécéfalra ismeretlen színészek érdektelen sajtóanyag kivonatait ragasztja; hangosan és dallamosan telefonál; mobilja tévésorozatok hangján csöng; szigorú elvi alapon több ásványvíz márkát is bojkottál (de ezeket mindig elfelejti, ill. keveri) és mindig baromi jól-tájékozott.

A komolyabb bajok ott kezdődnek, hogy: tájékozottságát kérdés nélkül megosztja veled; mindent tud; ha nem tud, gátlástalan kérdez, de a választ nem hiszi el, hiszen ő-se-tudta-akkor-te-hogy-tudhatnád; lekezelő duplabecézéseket enged meg magának (pl. mikike) és folyton úgy affektál, mintha Csala Zsuzsa játszaná;

Végére a hab a tortán (ilyenről eddig csak könyvben olvastam): hajlamos harmadik személyben beszélni magáról(...). Amikor először hallottam tőle ezt a beszédmód, minden tudásomra szükség volt, hogy ne produkáljak reakciót, heveset. (Hogy a nyelvtani kifejezésekben kevésbé járatosak is értsék, ilyeneket bír mondani: „K még nem ült ebben az autóban”. Mely mondatban „K” a saját nevét jelöli.)

Remek egyéniségének hála általában össze van veszve valamelyikkel azonosneművel, a feszültség pedig jótékony csendként borul a szobára. Amikor viszont jóban vannak, konkrét kotkodácsolás a számomra elképzelhető legérdektelenebb témákban a lehető legirreálisabb/legostobább konklúziókkal. Most például a tegnap esti pizzarendelés volt a téma („ötből ötöt megvétóztam”), a tanulság pedig az, hogy a húsimádó az egyik legegészségesebb választás („mert azon nincsen olyan sok egészségtelen dolog, mint például a hagyma”).


„B” alig bírta hangos lehülyézés nélkül.
 
2007-06-05
 
nagy dolgok történtek ám,

miközben nem voltam seholse nektek, kedves ti. Távoli immár egészen közel és egészen hozzám, és ez jó. Annyira, hogy a cselekményes részét megosztani történetnek nem is lényeges, vagy legalábbis jelenleg nem tartom annak. Sokkalta fontosabb tudnotok, hogy illünk, mint zsák meg a foltja, és szépek, mint a nap. Poétikusan összeadva a két állítást: gyönyörűek vagyunk együtt, mint kék égen (úgyismint zsák) a ragyogó nap (úgyismint folt).
 
2007-03-29
 
Neruda Postása

Írtam mesét Távolimnak távoli rokonról. Határozott tetszéssel fogadta, egyben felszólított rá -egészen pontosan: követelte-, hogy osszam meg blogon, világ örömére. Kedves világ,

listen

Apám anyai nagyapjának volt egy bizonyos Vidai Rudolf nevű féltestvére, aki postásként dolgozott Veszprémben. Ez a Rudolf a "krach" idején –mint oly sokan mások-, egyszerre vesztette el állását és jövőbe vetett hitét. Egész addigi életét a hivatása töltötte ki, mondhatni a munkának élt. Az a fajta ember volt, akinek morális kötelesség hajnalban kelni és estig dolgozni. Akár az apám: szinte betegesen álszerény, ha az eredményeiről van szó (pedig volna mire), de jaj neked, ha feltételezni mered, hogy munkaidőben ráér egy közös ebédre (jóllehet önmaga főnöke mióta). Rudolfnak inkább voltak felettesei, mint eredményei, de a mentalitása nem sokban különbözött. Ha néha arra gondolt mi lesz vele öt, tíz, vagy akár harminc év múlva, és álmodott maga mellé csinos feleséget, térdein lovagoló gyermeket és persze unokákat, sosem képzelte el őket kétszer ugyanolyannak. Még élete párja is olykor szőke volt és kecses, mint abroncs nyoma a porban; máskor erős vonású fekete, akár a frissen nyomott pecsét. De egy dolog bizonyos volt. Önmagát a koporsóban is a Császári és Királyi Posta egyenruhájában látta.

Elkeseredésében Argentínába emigrált. Az első évekről nem tudni sokat, valószínűleg alkalmi munkákból tengődött a törvényesség határán. Örökké szarkasztikus nagymamám szerint -tényleg szarkasztikus volt, vagy csupán tárgyilagos? (Ebben az esetben leginkább mindkettő együtt, azaz: kegyetlen.) Szóval kegyetlen nagymamám szerint: „Ott is csak elvitte-hozta, amit rábíztak, hogy aztán kiféle-miféle kétes népeknek, azzal nem dicsekedett. Szinte kifejezett’ előny volt, hogy nem beszélt, csak magyarul, meg az a pár szó német, ami hivatalból ráragadt…” (a három pontot követően a korabeli közép- és felső rétegek nyelvtudáson alapuló differenciálása vette kezdetét, végpontjában egy ilyesféle megállapítással: „…és persze nem léphettek be a tiszti kaszinóba”).

Ha mindezen feltételezések igazak is volnának, Rudolf erkölcsi tartását ékesen példázza hogy, amint sikerült összegyűjtenie egy kis tőkét, sietve menekült az alvilágból. Vett egy biciklit és szerény vállalkozásba fogott, mint csomagkihordó. Tudni kell, abban az időben a kerékpár gyakorlatilag ismeretlen volt Dél-Amerikában, ugyanakkor a városokban már akkor is lényegesen biztonságosabban és gyorsabban lehetett vele közlekedni, mint egy lóval, hát még lovas-kocsival (nem vagyok biztos a lovas-kocsi helyesírásában, de a kötőjel legalább stílszerű). A pontos és gyors futárnak hamar híre ment, a megrendelések száma sebesen emelkedett, az üzlet egyre gyarapodott.
Ekkortájt ismerkedett meg későbbi feleségével, Malgorzata Konopacával, az „El Polaco” lengyel származású kocsmárosnéjával („kocsmárosné” szigorúan munkaköri leírásnak tekintendő). A lány kétéves korától élt Buenos Airesben, anyjával és mostohaapjával települt át egykoron. Vérszerinti apját (tűzoltó volt), sosem láthatta, mivel az életét veszítette még a lány születése előtt, midőn egy ártatlannak tűnő pénteken maga alá temette a tychy-i városháza megroggyant tetőszerkezete. Anyja vigasztaló karok közt keresett menedéket bánatában, és hamarosan hozzáment egy Tadeusz Rut nevezetű sziléziai pálinkafőzőhöz (későbbi „bodegonero”, avagy kocsmáros). A házasságra már Argentínában került sor, hová a férfi kalandvágya vezette őket, a feleség teljes apátiájától övezve. Az asszony, néhány évnyi fegyelmezetten viselt szenvedés után végül beleszeretett egy tengerjáró kormányosába és örökre elhagyta csonkácska családját.
A magányossá vált mostohaapa ambivalensen viszonyult a rámaradt gyerekhez. Elsősorban és tagadhatatlanul: olcsó munkaerőt látott benne, másodsorban viszont valamiféle szeretetet, törődést is érzett iránta (csak ne hasonlított volna annyira az anyjára). A lány roppant tehetséges vendéglátósnak bizonyult, tízévesen már egyedül elvezette az egységet, amire szükség is volt rendre, ha az apja túlzottan próbált feledni. Fiatalon csinosnak mondták, később azonban igencsak elhízott (formátlanná lett, mint a megázott bélyegző). Térfogatának növelésében bizton számíthatott Tadeusz segítségére, aki szinte tömte belé az ételt. Lelkiismereti okból tette, vagy csak azért, mert így kövéren kevésbé hasonlított az anyjára? Inkább az utóbbi tűnik valószínűnek. Még Rudolf és Malgorzata megismerkedése is a süteményekhez köthető. Mivel pótapja egyre ritkábban volt ébrenlétre alkalmas állapotban, a lány álltó nap ki sem mozdulhatott a kocsmából. Kénytelen volt –hisz a krémes egykettő’ megromlik- a gyorsaságáról híres futárral kiszállítatni a cukrászdából (ahol készítették) az El Polacóba (ahol elfogyasztotta). Találkozásaik ebből fakadóan számosnak voltak mondhatók.
Józan megfontoltságból kezdett közeledni a lányhoz, de a gyakorlatiassága is egyre jobban imponált neki. A lány fantáziát látott a szorgos magyarban (vagy inkább a vállalkozásában), ráadásul elege volt a kocsmából, és az örökkön részeg Tadeuszból. A férfi ugyan nem tetszett neki, de ez inkább számított előnynek, mert annak se ő. A keszeg veszprémi postás és telt arája szerény keretek közt keltek egybe. Az esemény maga szót sem érdemel, ám a törvényeknek megfelelően ekkor került sor neveik spanyolosítására is. Így lettek Rodolfo- és Manita Vidal.
Ha két ilyen ember egymásra talál, nehéz megállítani őket. Rodolfo megszállottan robotolt, Manita vasszigorral szervezett. Nemsokára lett saját irodájuk és egy kis raktáruk, hozzá apró szerelőműhellyel. Hamarosan tucatnyi alkalmazottjuk pedálozott városszerte, a magyar királyi postáéval szinte megegyező pompás uniformisban. (Egy helyi szabóval csináltatta drága pénzen, az asszonynak –meglepő mód- szava nem volt az esztelennek tűnő kiadás ellen.) Az öltözet magától értetődően nem volt túl praktikus, és főként nem volt az a helyi viszonyok között, ám atyai másodfélnagybátyám rigorózusan ragaszkodott hozzá. Az egyetlen könnyebbség, amit ez a kemény ember az éghajlatra való tekintettel megengedett, hogy a legmelegebb nyári napokon a kabát viselete nem volt kötelező. A sapkáé igen.

Amikor minden jól alakul, akkor szól közbe az élet. A sikeres vállalkozás megtetszett az argentin hadsereg egyik fényes jövő előtt álló ezredesének. Ördög tudja, a látványos egyenruhán akadt-e meg a szeme, mindenesetre megakadt, s ha már a céget magáévá tette, úgy jogot formált a nagyformátumú Manitára is. Mit tehet ilyenkor egy nemrég még Vidai Rudolf? Nem sokat. Pakol mindent, ami felfér egy biciklire és átkarikázik Chilébe. Gondolta, ami Buenos Airesben működött, az működni fog Santiagóban is. Nem így történt. Hogy aztán ennek a motorbiciklik elterjedése, vagy a gumikat folyvást kilyuggató katasztrofális chilei utak, esetleg a helyiek ráérős mentalitása volt az oka, nehéz eldönteni, bizonyára mindegyik.
Múltak-teltek az évek és Rodolfo teljesen elszegényedett. Ezzel párhuzamban (ha nem is szükségszerűen, de érthetően) elveszítette a józan eszét. Mit tagadjuk, idővel Santiago bolondja lett belőle. Az emberek már fel se kapták a fejüket, ha megpillantották inas, egyre szakadtabb rongyokba burkolt alakját, ahogy folyvást maga elé motyogva tolja csupasz felniken csattogó levitézlett kétkerekűjét a Barrio Bellavista negyed forgalmas utcáin.

Egy napon aztán -sosem esett meg vele ilyen baleset korábban- véletlenül nekitolta biciklijét Pablo Nerudának. Teljesen lekötötte figyelmét egy frissnek tűnő hajszálrepedés a kormány tövében, a kávézójából hazafelé sétáló Nerudát pedig az áhított Nobel-díj körüli gondolatok foglalták le (közelgett a döntés, napról-napra csak a stockholmi meghívót várta). Szerencsére egyikük sem haladt túlzott sebességgel, így az ijedtséget leszámítva nagyobb bajuk nem esett. Az idős, prosztatagondoktól kínzott költő mormogott valamit az orra alatt, és bosszúsan tapogatta lábszárát. (A sípcsontja még percekig tompán sajgott, hol megnyomta a kerék.) Rodolfo nem szólt semmit, egy hosszú pillanatig úgy tűnt, szinte megmerevedett, aztán zörögve-csörömpölve folytatta útját.
Tudni kell a chileiekről, hogy -miként a Dél-amerikaiak általában- nagyon babonás népség. A végzet apró rezdüléseire különösen érzékeny költőben –végre elnyervén rég vágyott Nobel-díját-, szinte rögvest felötlött a furcsa baleset. Szöget ütött a gondolat, hogy ez az apró szerencsétlenség valamiféleképpen (de mindenképpen jelentősen) hozzájárult az események szerencsés alakulásához. Visszatérve Santiagóba már másnap megkereste a bolond vénembert (nem volt nehéz rátalálni, csak követni kellett a zajt).
Valami küllők közé akadhatott, csend. Görnyedve babrált az első keréknél, mikor utolérte. „Elnézést…” (perdóno) kezdett bele a repülőn már gondosan megtervezett mondatba. Az öreg felegyenesedett, de nem szólt semmit; csendben bámult maga elé, mint aki álomba révedt, majd hirtelen azt kérdezte: "hová?"(adónde?). "Elnézést, de…" (dispénseme pero) kezdte ismét Neruda, inkább már kérdezve. "Hová?" válaszolt Rodolfo Vidal, majd évek óta nem gyakorolt, de annál mélyebben rögzült mozdulatokkal igazgatni kezdte felismerhetetlenségig elrongyolódott egyenruháját. A Nobel-díj büszke tulajdonosa csendben bólintott, látott ő már eleget életében, hogy ne kelljen többet kérdeznie. Némán átnyújtotta az épphogy átnyálazott aznapi újságot (címlapján, ha nem is öles betűkkel, de még mindig téma volt kitüntetése), majd megadta a lakcímét, és némi aprót. "Holnap”(mañana)mondta, mintegy búcsúzóul.

Mikor délután hazatért, a napilap ott várta rendben az ajtó előtt. Ettől fogva két részletben olvasta az újságot, egészen haláláig. A komolyságukban is könnyed sporthíreket a reggeli kávéhoz, törzshelyének törzsasztalánál; a politikát és minden egyebet pedig otthonában, délután, gyomrában a kiadós ebéd nyugalmával. Pár szónál többet sosem beszéltek, így nem tudhatjuk Rodolfo mit gondolhatott a költőfejedelemről, egyáltalán volt-e fogalma róla, hogy kicsoda. Nem hinném. Neruda viszont, ahogy erről néhány kevésbé ismert verse is tanúskodik, élete nem túl távoli végéig hálás volt neki a nyugodt délelőttökért, és a szieszta kábulatába fúló rémhírekért.



Pablo Neruda: A hírvivő

Köszönet neked te rongyok bokra,
kerekezz fel a csillagokba,
vidd el vészt, hogy ne is lássam,
csak ha már jól be-cazueláztam.

(ford. Lator László)

( A cazuela egy igen elterjedt és tradicionális chilei étel)
 
2007-01-17
 
épp kedvem támadt jegyezni pár sort,

mégiscsak új idény. Történt esemény rengeteg, mi érdemes volna rám, ám amint csaptam volna billentyűk közé megjelent mögöttem jánoskolléga és nógatni kezdett egy párperces szösszenet forgatókönyvével kapcsolatban. Majd' mondtam neki, kit vegzáljon, hétfő délután hallottam először a dologról, ráadásul oly elenyésző mennyiségű háttérinformációval, hogy még hasonlatot sem érdemes keresni rá. A témához -migránsok magyarországon- legfeljebb ha felhasználói oldalról van némi közöm néhány moszkvatérről lízingelt szorgos gázárokásó és megannyi kicsicsípős vendéglátós által, ami édeskevés egy elfogadható perspektiva kialakításához. Anélkül meg ugye merre is indulhatnék a történet.

J-kolléga általam felmérhetetlen észjárásában természetesen ilyen tényezők nem játszanak szerepet, ő költségvetni akar, méghozzá most. Tettrekészségének útjában pedig kizárólag az én szöszmötölésem áll, ez a számára megfoghatatlan, sőt mindenbizonnyal bosszantó bölcsészes attitűd, ami állandóan kérdőjellel végződő mondatokat ad a számba. Csupa irreleváns dolgot szeretnék megtudni, például hogy kinek és mi okból készíttetné filmet a kedves megrendelő. A pannon kánaánba vágyó szkipetárokat akarja meggyőzni arról, mennyivel jobb nekik otthon, vagy kánaánjukat féltő pannonokat, hogy csak mosolygós, családcentrikus agysebészeket engedünk letelepedni, feltéve, ha fél veséjüket árva kislányoknak ajánlják fel. Mivel a kontaktszemély nem vette fel a telefont, ennél a remek problémánál el is akadtam az üggyel. Ez várhatóan kevéssé fogja meghatni J-t, 100 Lek-et tennék rá, hogy szerinte felesleges ennyit szőrözni, "egy egyszerű vázlat is elég, különben is öt perc az egész, minek túlbonyolítani".

Azt hiszem akkor járok a legjobban, ha a továbbiakban nem őt próbálom meggyőzni a helyes irányról, hanem a lovat fordítom meg, amin ül. Csináltatok vele egy fiktív költségvetést, és ahhoz írok majd filmet. Blokkhoz a kabátot.
 
2006-11-30
 
Ádi szólt róla, azóta mosolygok rajta naponta, és fogok is még egy darabig. Szétküldtem persze már mindenkinek, nagyjából az alábbi tudnivalók kíséretében.

Adalék információ a kevéssé járatosaknak, hogy az arabeus kommentátor a notórius focivideó-letöltők kedvence már jóideje. És íme, most eljött az idő, hogy a kultúrák találkozásának nevében a futbalt többé és kevésbé követők egyaránt megismerhessék a néhanapján kissé tán színpadias, ám ezúttal őszintén megrendült dubaii gajdolót, amint önmagát túlszárnyalva révül extázisba, mikor a katalán színű brazil belövi a spanyol bajnokság történetének tán legszebb gólját (a kultúrák, ugyebár)



ps: minap Ád, újabb óriásmosoly: meglepett a szkripttel (elenyészőt belejav). A végét leírni -figyeljék csak meg, egészen különleges bravúr.

"Ohohohohóó óóóóóóóóóóóó jaaaa allaaaaahh jeeee seleeem jeeeee seleeeem! Hatni já haccurra, hatni já haccurrá, hatni ja haccolija tahnem ezslááá lálhvahdirámen lááá hatmarratenodra láááá hacsupcsupcsupcsupcsup csúúúp csúúúp csóóóóp cssup csóóóóp csup ja hadi iniesta ahdmel ahdmel valhakil e le ahmel a ronaldinho ahmel e le ahmel a Ronaldinho ahmel jaa salaam lahktatyamíla lahktatyamíla e venn xavi aualan…enekterkir eneszterbál voudovarán vulleft val alkoora mubasaraszen fí al marba ekhnejdzsú ekhnejzsupsz-ehár mileszáhár amam le mubasaraszen eláhá"
 
2006-11-29
 
ismertek már valamelyest,

gondolhatjátok mennyire köti le figyelmem a vágandó kampánydarab, ha ma délután tudtam meg mikor érkezik életem értelme telepedni hosszabb időre közelembe. Az idő múlásával percről-percre leszek egyre türelmetlenebb, pedig hetek vannak még hátra. Persze mit nekem az a pár nap, mondom, és az évekre gondolok közben, a millió mailre, a csetkirálykodásra és a kettős létezés örökös, sármos kialvatlanságára.

Bevallom nehéz a napsütötte hagymák felett elsuhanó feliratok helyes tempóján törnöm a fejem, nem is teszem különösebben, inkább rutinos Jobbkezem szakszerű megoldásaira hagyatkozom. Ha kiabál, átballagok a szomszéd szobába és hosszan pislogok a monitorra, végül azt mondom: ok.

Nem valami profi szemlélet, tán annyi mentségem akad, hogy mégiscsak erre a napra vártam, mióta csak tudom, mire is várok. A kedves szőrhasogató megrendelő pedig, aki alanyi jogon is egy méretes f*sz, most a vonatkozó körülmények közepette méginkább azzá válik, hiszen épp a csekélyke maradék türelmem igyekszik felszámolni a nagy arc és kevés odafigyelés szimpatikus kombinációját alkalmazva.

Talán egy Matti Nykanen típusú pragmatikus szakembert kellett volna megbízni a feladattal, aki képes a helyes munka-szórakozás sorrend betartására akkor is, ha egészen más kavarog éppen a dobozban.

Riporteri kérdés, verseny közben: Mire gondolsz most?
Nykanen: A puncira, mint mindig, de előbb ugorjunk.("No pilluhan se on aina mielessä mutta hypätään nyt ensin!")

Én nyilván romantikusabb ennél (a stílus tekintetében feltétlen). Szerelmesen nagyjából csak a szerelemre tudok gondolni (beleértve a p-t is persze), a munka sűrűjében leginkább csak testben vagyok jelen, elvégre van nekem gondom elég, érjék be ennyivel. Jelentősebb mutatványokra, csak ha ő is látja, akkor vállalkozom, a többieknek elég egy-egy kényelmes szökkenés is az elismeréshez. Hiába, szárnyakkal könnyű.

Lassan azonban fordul a kocka, és kezdem úgy érzeni, tartozom a világnak valamivel, cserébe, hogy végre készül megadni mindazt, amit követelhettem tőle. Magasban ha szállok is majd, tudjuk mi jár fejemben mindig repülés közben.
 
2006-09-27
 
friends:

„-Ez micsoda Mís? Kérdezte Plate, kezében tartva a partvisnyél-karton-alufólia alkotórészekből készült bárdot.
-Hatodikban hóhér voltam a jelmezbálon.”

Mihály ezen kívül volt: futballbíró, véres zubbonyú sebesült katona és egyszer, még nagyon régen, tükörtojás.



friends' friends:

„Vajon hogy kerültek Bonihoz bigmacek?” vetődött fel Balban kérdés miután elmesélte, hogy legjobb barátja általánosban gyakorta fogyasztotta tízóraira nevezett terméket. Sőt, többször kettőt is csomagoltak neki a gondos szülők, akik előtt utólag is emelem a kalapom, bravó. Boni jelentős termettel bírt már akkoriban is, ám ez a mennyiség még neki is túlzás volt, no meg a barátság fontos dolog, hát legtöbbször megosztotta az uzsit Balival. De vajon hogyan kerültek a bigmacek az iskolába? Tán korábban indult útnak a család reggelente, hogy beszerezhesse a gyermek kedves csemegéjét? Esetleg valamely szülő vételezte munkaidejében, és beugrott vele a délelőtt folyamán? Sehogy se stimmelt a dolog. Végül aztán kiderült, hogy az apja vette őket, még előző nap este.
 
2006-08-24
 
Azért fáj a torkom, mert köhögök, vagy azért köhögök, mert fáj? Nocsak-nocsak, micsoda tyúk-tojás problémákkal szembesülhetni egy patikában.

Némi tanakodás után az első változat mellett döntöttem, majd a megfelelő gyógyszer birtoklásának tudatától szinte félig gyógyultan lépdeltem haza (semmi feketeribizlis italpor kéremszépen, valódi betegségre valódi pirulát). Mondhatni már „külsőleg” is hatásosnak bizonyult a szer, tablettától szép teljesítmény. Ezen felbátorodva meg is kóstoltam (egyszerre csak egyet, az ismeretlen cuccokkal nem árt óvatosnak lenni) ám sajnálatos módon orálisan lényegesen kevesebb pozitív hatást nem fejtett ki a vártnál (konkrétan semmilyet) így felhagytam vele.

Két nap ájult alvás után elegem lett az egyes országokban ló-nyugtatóként használatos neocitranból is (tényleg mi az istent rakhatnak bele, és főleg minek, ami egyből leoltja a fejekben az összes villanyokat?) és visszatértem az ősi módszerekhez: kifüstölés, fertőtlenítés. A betegség lefolyását vélhetően nem gyorsítottam ezzel, ellenben a komfortérzetem príma és közben bármikor játszi könnyedséggel utánzom egy cigarettát életében először letüdőző bölény akusztikus megnyilvánulásait (hasznos képesség, gyakran kapóra jön). A fertőtlenítés természetesen kizárólag növényekből készült főzetekkel történik, a kifüstölés pedig másféle növényekből készült egyszer-használatos inhalátorok segítségével. Mindezen dolgok természetesen közel sem olyan érdekesek, mint Távoli közelisége, amely közvetve tán betegségem valódi kiindulópontjának is tekinthető. Legalábbis, ha hiszünk azoknak, akik szerint napi 3-4 óra alvás sok munkával és intenzív kicsapongással kombinálva nem acélozza az immunrendszert. Belegondolva, hogy a felsorolt faktorok egyenként is igen komoly veszélyt hordoznak, kénytelen vagyok egyetérteni ezekkel a nézetekkel. Mielőtt még megszólnának, hogy mégiscsak micsoda dolog másokra mutogatni mikor magamnak kerestem a bajt, sietve mondom: köhögnék egy életen át, ha ez kell a szerelméhez. Ami persze ebben a formában megint csak csúsztatás, hiszen önkényesen okká nemesítettem az okozatot. Ellenben a gyógyszertári paradoxon hirtelen gordiuszi megoldás kap, mert ám nem a torkom fájt előbb, vagy a köhögés, hanem a szívem.
 
2006-07-11
 
 
 
 
2006-07-10
 
Tanárnak lenni olykor nehéz feladvány:

Mis.-ék osztálya a gimnáziumban gyakorta viccelte meg gyengébbkezű tanárait, olykor viszonylag egyszerűbb, konvencionális módokon, máskor viszont oly’ kegyetlenül kreatívan, hogy csak hüledezik az ember.

Kedvenc esetem a „tanulásmódszertan” oktató ugratása. Mondhatnánk könnyű egy ilyennel packázni, az isten is a diákok játékszerének teremtette, ám esetünkben az állítmány bőven túlmutat a tárgyon.

Talán ha pár hete tanította őket, mikor egy nap a terembe belépve a jól megszokott ülésrend helyett egy labirintussal fogadták a tanulók. A csintalan nebulók ugyanis a padokat és székeket felhasználva útvesztővé alakították át a terem hagyományos struktúráját. Mint minden tisztességes labirintusnak, ennek is egy bejárata volt (itt áll most emberünk), és az egyetlen kijáratnál ért véget. Utóbbit -könnyed diákcsíny- a terem nyitott ablaka szimbolizálta.
 
 
városlakók

Vigadótéren várom a villamos, reszelős hang lép mellém, mezítláb.

- Volna egy szál cigid?
- Akad.
- Nem szoktam kérni, -recsegi visszafogottan-, fizetek érte egy húszast.
- Előfordul az ilyesmi, hagyjad.
- A főnököm nem küldte el időben a fizetést a kártyámra, délutánra…

Próbáltam úgy kinézni, mint aki elhiszi, de egyszerre mégsem komplett idiótának, és bevallom, aprót se szerettem volna adni, ha nem muszáj. Mindez egyféleképpen volt megoldható: bólogatva távolodtam elfele.

Emberem kicsit folytatta még, egyre kevesebb meggyőződéssel, de egyben gyorsan halkulva, maga részéről ezzel az egyszerű, de hatásos technikával zárva a párbeszéd.

Mire nem jó a rutin: némi odafigyeléssel legalább látszatra sikerült megőriznünk egymás méltóságát.
 
 




















campioni del mondo!
 
2006-06-20
 

Akárhogyis,

azért az talán meglepő, hogy egy himnuszoknak rendezett világbajnokságon Trinidad és Tobago mennyire megszégyenítené Angliát. Ha megkérne rá a lordok háza szívesen átírnám a szövegét, mert ez a hagyományos verzió, minden patinája ellenére, elég ciki.


Parlamentáris demokrácia újkori bölcsője vs. Karib gyarmat, listen:



England

God save our gracious Queen,
Long live our noble Queen,
God save the Queen:
Send her victorious,
Happy and glorious,
Long to reign over us:
God save the Queen.


T&T

Forged from the love of liberty
In the fires of hope and prayer
With boundless faith in our destiny
We solemnly declare:

Side by side we stand
Islands of the blue Caribbean sea,
This our native land
We pledge our lives to thee.

Here every creed and race finds an equal place,
And may God bless our nation
Here every creed and race finds an equal place,
And may God bless our nation.


and my god bless Dwight Yorke

 
2006-06-05
 
denee

telefonjával fülén figyelte növekvö ingerültséggel az irányába sávokon keresztül igyekvő hajléknélkülit. A közelítő vélhetően a moszkvatér környéki regösénekek őszinteségre apelláló modorában folyamodott volna ellátmányért ("nem villára gyűjtök, fröccsre kell"), mindenesetre rutinosan kerülgette a forgalmat és profi módjára igyekezett fenttartani a szemkontaktust.

Egészen addig, míg -nem várt fordulat- az elválasztóvonal tájékánál járva egyszerre meg nem szólalt a mobilja. D meglepett érdeklődéssel pillantott bele a nemrég még oly bosszantó arcba, emberünk pedig próbált úgy tenni mintha nem ő csörögne, illetve igyekezett becsülettel állni korábbi célpontjának kérdő tekintetét. Aztán visszafordult.
 
 
mostanában líraian vagyok. ezt többnyire szeretettel szerkesztett összetett mondatok formájában osztom meg Távolival, de néhol utat talál a véna. Nem mentegetem magam előre, minek is tenném, nagy megütközést már aligha kelthet bokrosodó szentimentalizmusom. Tetszik, akinek tetszenie kell, mások meg inkább ne szeressenek belém, elég bonyolult ez így is. Kettőt már látott napvilág, a harmadik számára is jutalom, hogy ránézett alulgondozott médiumomra.



Mikor az állatkertbe'

Mikor a vízükbe nézett a kedves,
pontyok bújtak a keszegekhez,

domolykók bámulták delejezve,
fagyva ezüstös sugarakba

lebegtek, igézve lesve a távolt,
kit az üvegfal túljára varázsolt,

nekik jelenésül ez a furcsa élet.
nem tudják, nem értik, csak tátogva néznek

Így vannak fejemben a csillogó szavak,
mind utánad úszna, amint elhaladsz

szemeimhez gyűlve figyelik a lépted,
eltűnsz: szétrebbenek a sötétbe'

++

Egyetlenem

Én szûvemnek csillagzatja,
Nagyvilágnak virágzatja
Bútól aszik lelkem öszve,
Vélem miért nem vagy örökre?

Lépted nyomán föld is áldott,
talpad helyén szentté vált ott,
minden fûszál és göröngy,
melletted a nap: varangy.

Lángol bennem a gyúlt érzés,
nem tántorít el kisértés
csak éretted vagyok, élek
(fociról most nem beszélek)

Oldalamon volna helyed,
rámhajtanád csinos fejed,
becéznélek szóval, tettel
csak rád volnék tekintettel.

Szemsugarad csilló fényét,
játszi kedved minden kényét,
õrizeném nappal-éjjel,
leszámolnék minden bajjal.

Erõs karom védne-óvna
Kit nem kedvelsz: másnap lógna,
Dúlnék érted házat, várost,
veszne, aki neked káros.

Boldogan, szinte hibátlan,
úgy élnénk itten vidáman,
mint mesében, vagy regében
két félisten, egészen.

++

Amused

Azt írtad egy levélben,
kevés benned hozzám az érdem,
nem értem.

Érdemli-e röpte a madarat,
kecses lépte az erdei vadat,
víz a csillogást, kékje az eget,
álmodót az álom megérdemli-e?
Ívét a vállad, mosolyod a szád,
szemet a szépséged, rétet a virág,
árnyék az erdőt, fény a napot,
megérdemli-e a krokodilt a fog?

(Így gondolnám, kedvesem,
mint senki más, úgy vagy nekem,
téged csodál szív és ész,
tovább is van, mondjam még?)

ugyan

Te engem és én téged, a sok szép szavak minket,
aki bennem érdemelhet az nélküled nincsen.


++
 
2006-04-21
 
Munka helyett

Akár röpke irodalmi okfejtésbe is hajlandó vagyok bonyolódni, mert lényegesen szórakoztatóbbnak tűnik, bizonyítva ezzel alapvetően mégiscsak bölcsészes attitűdömet. A képet persze árnyalja, hogy amennyiben az életmódszerű egyetemistasággal járó időszakos próbatételek okán kényszerülnék foglalkozni ilyesmivel, akkor bármely házimunkát vonzóbb elfoglaltságnak találnék, míg ha a fizetésemet folyósító ltd. konyhájába invitálnának egy kis rendteremtésre, akkor
magától értetődően temetkeznék excel-táblázatokba is akár. Ezt nevezik a labdarúgásban körbeverésnek, ilyenkor mélyebb analízis szükséges a megfelelő erősorrend megtippeléséhez. Vagy el lehet nekem hinni, hogy utálok dolgozni meg mosogatni.

A rövid poétikai okfejtés főszereplői Balassib és Józsefa. Az asszonynép végvári réme, aki gyakorlatilag egymaga léptette be a honi költészetet az EU-ba, és a hernyóbajszú, aki kárpótlást képes nyújtani a hiányérzetért, hogy anyanyelvileg elrekesztettünk a világ maradék részétől.

A reneszánsz klasszis már azzal garantálta múlhatatlan érdemeit, hogy relatíve up-to-date módon törte világi témájú versekbe a rettenetesen darabos pannon nyelvet. Bizonyítva, hogy emberfeletti erőfeszítések árán ugyan, de művelhető abból is költészet. Mai ízléssel is értékelhető, nem pusztán történeti szempontból érdekes költeményeket alkotni olyasféle kihívás lehetett ebben a közegben, mint dzsungelben golfozni. Néhol azért sikerült az alaposan szerkesztett balasstrófák nyugati sablonokból magyarított rengetegébe egy-egy meglepően költői sort is becsempészni. Mint például ezt, amely természetesen egy másik költő, másik verséről jutott eszembe (asszociális volnék?).

"Fénylik sok kövektől, mint a verőfénytől, erős vér tiszta jégen."
(mármint az ékszerekkel gazdagon ellátott Losonczy JúliAnna)

Mondhatna-e szebbet egy szerelmes végvári katona? Nehezen. Avagy boldogan elengedve tanáros szófordulatot:

Vegyük észre,

hogy Balassinál az igazi truváj a megtalált eredeti hasonlat integratív jellegében rejlik. Nevezetesen, hogy egyetlen sorban képes közös nevezőre hozni élete nőjét (Júlia), és élete módját (végvári v). Ráadásul utóbbinak a Balassi számára fontos mindkét vonatkozása (férfias vitézkedés, reneszánsz természet nézegetés) képviseltetve vagyon. A szerelem és a férfilét szépségei fürdőznek itt egymás fényében, mintha jómagam azzal a hasonlattal élnék, hogy kedvesem éppoly földöntúli ajándékként ragyog ki a természet többi teremtménye közül, mint Birindelli összes lecsúszott, eltört kísérlete közt az egy, amely az ideális lövés jelenéseként a két kapufát egyszerre érintve vágódott majd harmincról a hosszúfelsőbe (döbbent
csend a Riazorban).

Anélkül, hogy a tárolt szövegállományok közt random kapcsolgató fejemben létrejött pillanatnyi érintkezést leszámítva bármilyen egyéb következtetéssel blamálnám magam, íme Attila kvázi-ellentétes megoldása a kedves szépségének kifejezésére

Klárisok a nyakadon,
békafejek a tavon.
Báránygané,
bárányganéj a havon.

Józsefa némileg másféle lokikát követ, mint Bal. "Kedvesem olyan gyönyörű, még a gyöngy is bárányszarnak tűnik a bőrén" A képek közti szigorú vizuális megfelelés (kicsi, gömbölyű, egyforma dolgok a síkon) kérlelhetetlenül nyitja a félreértés ollóját a szépnek vélt ékszer és a szépnek nehezen vélhető birkatrágya közt. Azaz, az ékszer és viselője közti eleinte nem nyilvánvaló értékkülönbség a hómezőt ékítő ganéj költői képében válik egyértelművé.

Választani nyilván akkor sem lehetne, ha nem volna mindegy, hogy melyik a jobb. A korabeli költészet viszonyai közt véresjeges hasonlatot alkalmazni van akkora teljesítmény, mint ganéjban felragyogtatni elefántcsont kedvesünket. Mindketten büszkén nézhetnek az utókor szemébe, miként lassacskán én is, fejezve a röpke tanórát. Persze okosnak látszó tárgyamat művelve már régen túlnyúltam a munkaidő keretein. Egész lelkiismeretes vagyok, a magam módján.

Egyébként a fentebb virágzó gondolatmenet abból az élményből szökkent szárba, hogy hétvégén megpillantottam egykori közös osztálytársunkat. Épp a szigetről igyekezett kifelé sportosan kapkodva karikalábait, mitől egy lovát kergető mokány hunra emlékeztetett leginkább. Észrevétlen maradva figyeltem, amint elhaladt, mert személyisége sem csábított feltétlen kommunikációra (sokat elmond, hogy írott formában is gátlástalanul használja a "császtok", "csákó" és "buláj" kifejezéseket) Közben pedig elcsodálkoztam rajta, hogy még ennek a kreatúrának a látványától is rögvest feléje gondolok.
 
2006-04-13
 

brissie áramdoboz
 
 
Mitis, mitis

Politizálhatnók például. Mondhatnám, hogy örülünk és vagyunk büszkék
az eredményre, meg a népre, amely jól láncszavazott. Olaszfocisan,
nem elkiabálva bízzunk benne, hogy szűk két hét múlva szákba kerül a
három pont, és elégedetten tusolhatja le magáról minden egészséges
lelkű ember, ami a kampányban ráragadt. Ezt a forgatókönyvet követve
hétfőre garantálható a renumerálók hagyományőrző összetartása az
erzsébethíd közepén. Megfelelő iróniával adná magát egy ünnepi
gyűlés meghirdetése az eggyel feljebbire, de inkább távolodjunk a
témától, ma nem akarok okos lenni.

Bevallom itt ülni se nagyon. Relatíve új alkalmazóm és tevékenységi
köre maradjon a lustaság homályában, legyen annyi elég, hogy én itt,
és ezért fizetnek. Kenyérkeresés folyamatának egyetlen motívumáról
ejteném most a szót, a mégolyfontos dohányzásról.

Mi lehet oly érdekes a cigarettázásban, kérdezhetnéd, de -stílszerűen
szólva- a szálak messze vezetnek. Eurokonform módon intézvén a
dolgot a gangra kényszerülök egészségtelen hobbimmal, és én a
gangot nem szeretem. Sajátosan cizellált tériszonnyal bírok ugyanis,
kizárólag épített magaslatokon szorongok, váltakozó, de sosem
túlságos mértékben. Mindennek oka pedig egy bizonyos Lajcsika
(esetleg ferike, döncike, vagy pistike, elég régi a hitória, hogy
bizonytalan emlékezhessek a részletekre).

Lajcsika/ferike/döncike története szomorú/tragikus/rettenetes. Egy
este (vagy) délután leugrott (vagy) leesett az ötödik emeleti gangról
(vagy) a gang fölé házilag buherált tetőről, mert félt, hogy kikap, ha
megjön apu a szülőiről (vagy) mert megcsúszott játék közben. Az első
verzióval a nagyszüleim örvendeztettek meg akárhányszor közelebb
léptem a korláthoz, mint ildomos, a másik elméletet anyum plántálta
belém, vélhetően, hogy elfedje a nagyimék verziójának számára
mindennél ijesztőbb suicid motívumát.

Akárhogyis volt, szerencsés együttműködésük eredményeképpen azóta
is, ha meglátok egy körfolyosót egyből eszembe jut milyen könnyen
áteshető az általában csípőnél nemsokal magasabb korlát, amelyhez egy
lépésnél közelebb nem is megyek szívesen. Ez a mentalitás a legtöbb
helyen hamar oldódik, jelen épületben viszont komolyan próbára tesz.
Itt ugyanis a negyedik emelet és a Ballal egyező kovácsoltvas korlát
mindig segít emlékeztetni a fóbiámra. Ugyanakkor a gang szűken
méternyi széles, mondhatni nem található rajta pont, mely elég távol
esne számomra szélétől, viszont még erősen leejt is kifelé, épp mintha
ellenem tervezték volna. Stúb-szüneteim alatt igyekszem hát nem
lefele nézni, erősen kapaszkodom a sárga gauloises-ba és a falhoz
tapadva közlekedem, mint egy nindzsa.

Szegény lajcsika/döncike/ferike, ha megkérdezték tőle egykoron: "mi
leszel, ha nagy leszel?" bizonyára nem azt vágta rá, hogy "körfolyosón
kísértő tériszony".

Persze mitis lehetne tenni most már? Semmit.

Így esett, spongyát rá.
 
2006-03-20
 
Drejsze feltette vizsláját a wiwre, be is jelölte pár napon
belül harmincvalahány ismerős és tíz ismeretlen kutya.

Mit is lehet erre mondani? Nem sokat, esetleg felsejlik
(felsejelhet?) bennünk az ismerkedés újszerű, furfangos
módja. Virtuális kutyánkkal a célszemély wiwesített
négylábújának bizalmába férkőzünk, az ebek közti lámúrra
hivatkozva pedig már könnyedén kieszközölhetünk egy
gyertyafényes vacsorát, remélve, hogy jószerencsénk megkímél
az olyan lányoktól, akik gyertyát, fényt és vacsorát értenek
a kifejezés alatt.
 
2006-03-07
 
Pijjó nekikészült, ahogy illik

jól megválasztott sebességgel ment neki az ugratónak, szép ívben szállt, és lágyan fogott havat. Tökéletes produkciónak mondhatnánk, ha leérkezéskor alamuszi módon le nem old az egyik léc, repítve hősünket látványos bucskával hóba, fejjel előre. Harsányan mulató szemünk láttára előásta magát immáron öltözve fehérbe, és méltatlankodó hangon csak ennyit mondott:

Ez annyira igazságtalan!

"Ha nem lenne Pijjó, ki kéne őt találni", mondta valaki az ilyenkor szokásosat. Mintha nem éppen ott bújna meg az ördög, hogy azt nem lehet.
 
2006-02-13
 
"micsoda csattanó lett volna a végére, ha sikerül a kidobott tripla Salchow..."

sopánkodik a műsorvezető, pedig csattant (ha nem is a Salchow, de a kislány). Tőlem persze nem számíthat együttérzésre, aki pontozásos versenyszámban nyalja fel a jeget. Ki ne tudná, hogy a végső rangsor még a verseny előtt, a büfében alakul ki: ha a francia kolléga átengedi az utolsó kaszinótojást az orosz zsűrielnöknek, akkor meglehet az érem, persze amennyiben az ukrán túllicitálja egy krémessel, úgy legfeljebb csak a bronz. Nehéz eldönteni, hogy azok szánalmasabbak, akik sorsukat a "művészi összhatás" számszerűsített eredményére bízzák, vagy azok, akik elhiszik, hogy ilyesmi lehetséges. Felkészültséget és tudást, ki vagyok én, hogy kérdőjelezzek, de hogy ez sport lenne? És ha igen, a balett vajon miért nem szerepel a nyári étlapon? Ki vállalja magára a megbocsájthatalan mulasztást, hogy egy Nurejev szintű klasszisnak nem adatott meg a dobogó tetején hallgatni a himnuszt? Vagy a színészet. Simán pontozható lenne az is. A kötelező programban mondjuk egy kommersz Hamlet nagymonológ...

Tudom-tudom, hát mit fáj az nekem, hogy másokat képernyőhöz szögez a versenynek álcázott jégrevü. Hiszen olyan szép, és lehet közben kötögetni is akár, alélni a snájdig legényeken, gyönyörködni flitteres ruhákban, és persze nagyon aggódni, hogy sikerüljön a tripla toe-loop. Olyan az ilyesmit sportnak nevezni, mint ételnek a habcsókot.

De végülis mindegy, még két napig illegethetik magukat a jeges képernyőn, aztán jönnek végre a sisakos-botos legények, és tényleg lesz értelme nézni ezt a cirkuszt. Nem csak hűvösen érdekődve követni a női biatlont ("még mindig jobb, mint a jégtánc"), hanem vereslő fejjel drukkolni a kanadaiknak, esetleg az oroszoknak Ovecskin miatt. A gól pedig ugyanannyit ér, akár Salo tarkójáról bepattanó Kopat bomba a felezőről, akár elegáns csukólövés a jobbfelsőbe.

A leszúrt rittbergerért pedig nem jár semmi, legalábbis semmi olyan, amiért megérné próbálkozni vele.
 
2006-01-31
 
'sztétika szakos volnék

de ne kérdezd ez mit jelent, művészetfilozófiát illetőleg kompetenciámat nem érzem terjedni sokkalta tovább, mint korábban. Ragadt rám azért ez-az, akár a kosz, de nem vagyok a tanszék büszkesége, és viszont.

Tudni persze tudom, mi a szép.

Öcsibá visszahúzós csele,
az a lövésem a múlt héten,

Palotás atlétájára mosolyogni,
belefeledkezve végig maradni,
munkába indulókkal a villamoson hazafelé,
vagy este tízkor bigmac reggelire,

ketten egyszerre mondani szavakat,
reménytelen gondolkozni hasonlaton szemére,
egymás nézésében elveszni szótlan,
ölelni, mint bordák a szivet,
együtt feküdni sötétben és világosban kelni,

százszor mondani: én is
nagyon
 
2006-01-26
 
 
 
Alig időm van

gondolni szavakra, nem is hajtok mostanában virágot, helyette céltudatosan lépdelek a tettek mezején. Ennek is megvan a maga szépsége persze, látnál csak mindenre elszántan haladni, előre. Előre-előre… de merre is van az? Munka és karrier vonatkozásában toronyiránt, ez eddig rendben volna, de a lényeges kérdést tekintve mi a helyzet? Talán éppen itt kellene lennem, hova jutottam, ’s ha türelmetlen mennék tovább csak hátrébb kerülnék újra, menthetetlen.

Avagy a súlyemelőnek az érvényes gyakorlathoz nem elég kiemelni a rudasított mázsákat, de odafent, nyújtott tagokkal tartani mozdulatlan egy hosszú pillanatig szükséges, hogy érvényes legyen a gyakorlat. Nem egy kényelmes pozíció, feszül és vörösödik, no meg fáj is az ember ilyenkor, a szemek pedig nem látnak mást, csak a lámpákat, melyek gyulladó fénye jelzi: sikerült. Az igazi nagymenők vigyort erőltetnek arcukra ilyenkor, mutatni, nekik a mutatvány meg se kottyan.

Hogyan lesz velünk a tovább, kérdezik, vagy éppen kérdezem magam. A válasz –mi más is lehetne- őszinte mosoly.
 
2006-01-10
 
kis keresgéléssel magunk is lelhetünk remekekre, ez itt pl. szintén Pistától fordítva, a new brunswicki magyarok ajánlásával. Az elkövetőt paul soharnak hívják, nemmintha számítana.

I'll Be a Gardener

I’ll be a gardener of trees,
with the rising sun I’ll rise
and see to it that none of my
pregnant flowers ever dies.

Mivel csak eddig, ha tudjátok a verset, tovább nem idézem. (nem, nem úgy folytatódik, hogy ná-ná-náná-ná-náná-nánáná)

zsuzsi

najó, csak még ezt az egyet, ezt az egyetlenegy verset, ezúttal egy ujzélandi rajongó oldaláról (respect a kiwinek a fanatizmusáért, bár némileg levon az értékéből, ha meggondoljuk mit is hisz ő JA-nak)

Mother

For over a weeek now, again and again,
thoughts of my mother have wrecked my brain.
Gripping a basket of washing, fast,
on, and up to the attic she passed.

And I was still frank and released my feeling
in stamps and yells to bring down the ceiling --
Let someone else push those baskets of laundry
and let her take me with her up to the pantry.

But she just went on, gave me no look or thrashing,
went on, and in silence spread out all the washing,
and the kneaded clothes, rustling blithely,
kept twisting and billowing up brightly.

I shouldn't have cried, but it's too late for this.
Now I can see what a giant she is.
Across the sky her grey hair flickers blooming,
it's in the sky's seas she dissolves her blueing.


Translated by Vernon Watkins [& Adam Makkai]

némán-énrám vs. trashing-washing, what can i say?


it hurts a lot
 
 
remek szórakozás

Távolit olvasni: okos, jó a stílusa és van szeme a talált szövegekhez. Ami engem illet buzgón bíztatnék mindenkit, hogy forgassa (görgesse) blogjának oldalait, hisz mókás, bájos és érdekes. Eleinte esetenként még hiányzott némi műgond és ebből fakadóan nehezen követhetőre sikerültek olykor a postok, de ezeknek a gyerekbetegségeknek mára nyoma sem maradt. Megérdemli hát az ajánlást, mintahogy meg is kapta mostan, persze a címét nem árulhatom el (óvatosnak kell lenni, a nemzetközi helyzet fokozódik).

Ma egy fűzfapoéta (poéták) által fordított magyar költészet gyongyszemeivel szédít, mely kiadvány megtalálható minden olyan könyvesboltban, amelynek rovásírás van a cégérében. Mielőtt még a produktummal támadnék, az idézőt idézve említessék meg annyi a szerzők védelmében, hogy maguk is tisztában voltak vele: a feladat és a képességeik közt mélységes kanyon húzódik. Szerencsénkre azonban, -tekintettel a magyar költészetet idegen ismerőseikkel őrülten megosztani vágyó távolbaszakadt hazánkfiaira- az alkotók nem hagyták, nem is hagyhatták, hogy dilettantizmusuk eltántorítsa őket.

...

For three days I have not eaten,
Neither much nor a little.
My power, twenty years old,
My twenty years are to be sold.

If nobody wants them
Then let the devil take them.
With a pure heart, I'll commit burglary
And I'll kill someone if it's necessary.

...

Idézet a mai felhozatalból. Ígéret szerint holnap egy másik klasszikus közlésére kerül sor ("Like someone who has fallen onto a railway track"). Megpróbálom engedélyeztetni, hogy abból is lehozhassak egykét részletet.
 
2006-01-06
 
nem jó nekem nélküle

Második napja vagyok Távolitlan, a tegnapot, és eddig a mát is mély álomba menekülve, vagy félig öntudatlan. Az idő sem segít, még nem láttam idén a napot, de ezt csak akkor vettem észre igazán, miután a másik eltünt. És most tél van és hideg és nyirkos, undorító, ködös gány az odakint. Bent sem jobb a helyzet, meg vagyok fázva a tetejébe elég rendesen, ha focizni hivnának tán nem is mennék, annyira. Nyűglődés minden, nincs kedvem és nincs gondolat, csak egy nagy baszom hiányjel
 
2005-12-16
 
van nekem egy

exáltalánosiskolai osztálytársam, aki nagyon szeret szervezni és leveleket írni. Fura fiú, személyiségét nem helyezném nyilvános boncasztalra, megaztán régen találkoztunk, sokminden változhatott. Ki tudja, lehet, hogy egyszer ő lesz a legjobb barátom? (inkább altassanak el)

Ami tudható: az általa szervezett eseményeken rengeteg olyan emberrel találkozhatok, akikkel eszem ágában sincs, azaz legtöbbször eltekintek szerepeltetésemtől. Egyetlenegyszer mentem el, akkor is (nyilván) Távoli miatt történt a dolog. Nem mintha ő nagyobb rajongoja lenne a srácnak, de ezen alkalmak egy kis kreativitással nevezhetőek osztálytalálkozónak, tökéletes indokot szolgáltatva a magányos (érsd férjtelen) megjelenéshez.

a jelenség igazi hozadékai azonban az egyedi stílusban fogalmazott mozgosító levelek, amelyek kimerítik a "lazának akarni lenni" kategóriát. Olyan szavakat képes használni igyekezetében, amelyeket egy teleregény tizenévesének nem adna szájába forgatókönyvíró. Emellett persze a szöveget gazdagon fűszerezik "viccesnek szánt" megjegyzések is, amelyekből kiragadva idézni nem érdemes, mert egy ilyen levél csak a maga egységében és pozíciójában ragyog fel tökéletes szépségében, mint Vizipók kristálypalotája.

najó, csak egy kicsit. ilyeneket ír, rögvest nyitásnak:


Kedves barátaim, hőgyek-urak!


(Táttááááámmmm)


Nagy nap közelg! Idén a tizedik lakalommal rendezzük meg Sz... Má... (a.k.a. Bí/Bee/Hosszú Haj) cimborámmal a címben látható pardeyt, amire téged (igen, TÉGED, yeah!) is soxeretettel várunk!


(innetől ritkítva a szavak. a szerz.)



Lényeg-a-lényeg, hogy aki volt, az (úgyis eljön J) azért, aki nem az meg azért jöjjön, és tegye tiszteletét/piáljon velünk/rázza a hátsóját a bulinkban... Fejér György sztrít 1 – a Szerb utcától egy tüdőbeteg köpésnyire. Az időpont meg dec. 30-a, mint már oly soxor, este nyóc... Továbbá mivel a hely teázó, de mi megtévesztjük a klisékben gondolkodó szórakozni vágyókat – átalakulnánk alkoholgőzben fürdő…na jó, szóval whiskyszaggal átitatott…ehhh, azaaaaz…na jó, szóval ami piát hoztok, azt isszuk. (Nem akarok kitérni a felháborítóan alacsony köztisztviselői bérek és a multik által kizsigerelt magyar IT-zsenik és a lapos pénztárca viszonyára…)

(Kár.)

...Zene lesz, sok jó ember lesz, kaja-pia lesz (igen, jó csajok és jó pasik is biztosan), hámikőméééég!?



ezek után egy hosszas lista mindazok nevével, akiket szeretne még meginvitálni, de sajnos nincs meg a mailcímük, felhívni meg nem tudja őket, mivel: nincs annyi pénzem a bunkofónomon.. A lista végén egy apró figyelmeztetés a szervezetnek:

Fidelitas: Az őrülteket NE!!! Kivágom őket.

majd stílusos elköszönés:

Jíí, kámón!

Csábítóan hangzik, igaze? És mégis, kalkulálva mr távoli érkezését több mint valószínű, hogy legalább félórás időtartamra, alibiszerzés indokából kénytelenek leszünk megmártózni a hátsójukat rázó mérsékelt fidelitas tagok pardeyában. Hogy miket meg nem tesszünk egymásért, de tényleg: mi ez, ha nem szerelem?



aka hosszúhaj
 
 
a z ú r a z ű r
a z ű r a z ú r


ez egy vers-e ez?
 
2005-12-07
 
emlékszik-e még valaki

hogy mily hányódtatásokat kellett átélnem egykoron, lakásfelújítás alkalmából. Most azért annyira nem tragikus a helyzet, csúsznak persze, hogyne csúsznának a munkálatok, de legalább ütemesen. Azaz komótosan, de egyre épül-szépül a polgári otthon, a falak például már fehérek, a parketta pedig fenylik, mint Salamon töke (nagymama mondás és valami világító eszközre vonatkozik, mielőtt bárki félreértené). Az antik, századfordulós huzalok és a nagyapa alkotta szerelvények helyett immár új kábelek futnak a müködő(!) villanykapcsolókhoz, még a fürdőszobában is lesz világítás, sőt melegvíz. A kész-től azért messze volnánk, apróbb munkálatokat leszámítva leginkább a lakberendezés területén vannak elmaradások, például a végre kihajított ál-koloniál szobabútor helyére kéne terpeszkedős kanapé néhány fotellel, és az elbontott, furnérból barkácsolt konyhabútort is pótolni kell majd valamivel. Kellenek majd új díszítőelemek a falakról lekerült korondi készlet helyett és tucatnyi új porfogó a negyven évnyi szuvenírgyűjtemény (Assisitől Zalakarosig) helyébe.

Egy szó mint száz, imádott nagyszüleim kiköltöztettettek a lakásból nagyjából teljesen, még a hálószobából is, ahonnan végre eltűnt a két nyomasztó emlékű ágy. Egyikben a nagymamám (a salamontökés), a másikban a nagypapám (a barkácsolós) aludt utoljára. Én betelepülésem óta kizárólag a nappaliban lévő, kinyitható rekamiét használtam, ami azt hiszem érthető.

Új szekrények az én cuccaimmal, új konyha az én eszcájgommal, új ágy az én lenyomatommal.

lassan helyükre kerülnek az emlékek,
lassan kerül helyem.
 
2005-12-04
 
megbasztuk a firenzét kéremalassan

A Debil betette sütőbe szépen, alig pár perccel a vége előtt, okosan helyezve, nem erőből. Pillanatokkal késöbb már térdenállva léggitározott a szögletzászlóval.

A labda persze az első gólt szerző Trez fejéről került hozzá. Trezeguet egészen kivételes játékos, megitélése a futbalszeretők körében nem egyértelmű ugyanakkor. "Ellentmondásos" mondja rá a kommentátor, az ostoba. "Nem is tud labdátvezetni", legyint a kucsmás, és nem szereti, mert sosem nem cselez.

Ellenben gólt lö, sok gólt.

Nem gondolkodik, nem variál, nem színez. Csak ott van, és belövi. A tökéletes főgonosz, akiről minden éppérzésű mozinéző álmodik. Aki nem kezd monológba mielőtt kivégezhetné a hőst és nem is bonyolítja túl. Aki már az első részben lelőtte volna James Bondot.

Ellentmondásosnak inkább nevezném a megitélést magát. De fordihatnám úgy is akár egyszerűbbre, hogy lám-lám milyen sok a buta ember. Trez kiválóan alkalmas mások futbal-filozófiájának tesztelésére, avagy elválik az ocsú a búzátol. Aki leszólja az a továbbiakban nem vehető komolyan, lesajnáló mosolygást, ha kap, maximum.

Mérkőzés után egyébként Távolival kellene csetelnem, ami most volna ugyebár. Nem nagy truváj kitalálni, hogy ez nem jött össze, egyrészről itt virítok, másrészről nyilván müködik a lapjárás-analóg futbalbabona. Egyszerre kéthelyen nincs szerencse, vagy csak gondos és különösen sikeres rontáslevétel eredményeképpen. (a jelek szerint ezuttal még úgy sem)

Hazatérésem krónikájának bulvárszagú fejezete, hogy egy kicsit összeakadtam Eraval, aki így-vagy-úgy kapcsolatba került már az összes jóbarátommal. Nagy nyugtalanságot nem okozott a dolog, de enyhe diplomáciai kihívást jelent azért. A különleges helyzet miatt (értve ezalatt Távoli távoliságát) a felek természetesen tudnak egymásról. Így a korrekt és persze így a kényelmes. Ennek következtében felszabadult jövötlenség jellemzi az affért. Összekapcsol minket, hogy nem szeretünk egyedül aludni, szépek vagyunk, kellemes társaság és hasonlók a hobbijaink. Még reggelit is szoktam kapni. Jól hangzik-ey!

szívem persze foglalt
 
2005-11-22
 
aklimatizalodas

visszaszokni a kisbecherre es a csapolt dreherre. Alegfejfajosabbat a Sussben merik, aztan Trafo vegul Kultiplex. Az idoeltolodas nem jatszik, bioritmusom evek ota tort utemben: az este addig tart mig el nem alszom, a fenyviszonyok masodlagosak. A hideg mar inkabb tenyezo, jegeshavas utcan csuszkalas nem hianyzott, meleg ruhaban izzadni a metron szinten nem.

Visszaszokni barati korbe: mintha tegnap mentem volna el. Nemsok valtozott, immaron pokerezes zajlik rekekke helyett, illetve Ad, ugye, alkohol fogyasztova fejlodott. Poharazgatunk is serenyen elvezven az ujdonsag varazsat, nincs nekem most szivderitobb tarsasag duhaj baratomnal.

Varosban jarkalni erdekes elmeny, fejem neha ki-kihagy egyes nyilvanvaloan ismert helyszineken, szemem turistae ilyenkor, am a labam, a labam tosgyokos pestikent visz celomhoz, mintha bekapcsolva autopilot.

Visszaszokni kene az irashoz is, mar-mar nyomaszto mindaz mit jegyezni szeretnek tortenteket elmult honapokbol. Most meg megnyugtatom magam egy mindennekeljonazidejevel, am lassan illenek eljonnie.

lassan illenék visszaszokni ékezethez is

lassan
 
2005-11-14
 
singapore, keremalassan

negyedorankent megszakado ingyennet, negyora varakozas, a hangszorobol valami webber-gyotrelem sir, a saxofon richard claydermanja lehet az lekoveto. Fura erzes, ittsem-ottsem lenni, konnyezo -velhetoleg sosem viszontlatott- lakotarsak es anyu rantottcsirkeje kozt. No es a barati kanapek, mar most azon kell torjem a fejem, hogy ne sertsem meg a csalad, amikor elso este lelepek.

de ez meg tavol,

egyelore "i'm on a plane, a can't complain"

hogy klasszikust idezzek elegansan idomitva
 
2005-10-29
 
szia blog, na mit szolsz?

irlak. adelaideben, egy lakotars-ismeros gyerekenek foldontulian otvar nappalijabol adom az eletjel, mikozben lakotars valami helyi csodorrel vonult el kozepesen diszkreten, de ez most nem is lenyeges.

egyszoval roadtrip, tul sydey es melbourne es riverland, meg adeliade, holnap andamooka, ha a diszkret soforom hajlando lesz aludni is valamannyit. Csalogato beleesni a csapdaba, hogy ido szukere (felot hajnal), es elmenyek sokasagara hivatkozva parszavas zanzakba suritsem a tura allomasait, majd ekszkjuzalva magam rovidre fogva elkoszonjek.

sydeny szep, de kivagyi
melbourne jofele though weather is sux
great ocean road is great

ezekre nem is futja most az erombol tobbre, ellenben riverlandrol ejthetek nemileg.

balmera-loxton-berri es meg nehany kisvaros, azaz falu, valami folyo partjan melynek neve nyilvan erdektelen, no meg van egy to is, ami nagy es pelikanok uszkalnak benne. Videk bortermelo, azaz szazezer(szazmillio? mittomen, sok) hektarnyi toke kozt ugralnak a kenguruk, lakossag vagy boraszati dolgozo, vagy autoszerelo, vagy munkanelkuli (najo, van meg nehany benzinkutas is). Helyre azert mentunk egyebkent, mert itt laknak lakotarslany nagyszulei, akik felneveltek, miutan az anyja nyolchetesen allami gondozasba ohajtotta adni. Igy utolag egyertelmu, hogy o is, es az allam is jobban jart.

Naszoval valasszunk ki egy tipikus arcot a lakossagbol, akit leirok, hogyaztan mehessek vegre aludni. Legyen dieter, a nemet (csaltam persze, mert egyreszt nem szuletett oz, noha negyven eve legalabb, hogy itt, masreszt meg tavolinak mar vazoltam a karaktert, ami nyilvan konnyit).

Dieternel eppen egy darts-edzes alkalmaval tettunk latogatast, jelenlevok: a haz ura es riasztoan elmebeteg felesege, richard a 130 kilos benzinkutas es autoszerelo, valaki, akinek a nevet nemtudom, de egykoron egyiskolaba jart kalauzommal, a zombiszeru lakotarslannyal, no es jomagam. gyakorlatozas a konyhaban zajlik, felfuggesztett tabla alatt levo szamitogep dunyhaval ovva az esetleges tamadastol (mitkeres a konyhaban kompjuter? isten tudja), mindenki ittas, ahogy illik, mi nezunk, ok hajigalnak, a haziasszony pedig egy wireless telefont fulehez szoritva kisert a hazban, ha a konyhaba nyit, a teraszra menekulunk, es forditva.

Haz baratsagos es kicsi, garazsban felig megszerelt motorkerekpar, kertben horgaszmotorcsonak, kerites elott lepukkant Holden parkol. Nappaliban konyvespolc, rajta meglepoen sok konyv es ket csaladi fenykep, egyiken D apja, wermacht egyenruhaban, masikon elmebeteg-anyu apja feszit anzac-kalapban, szep

Dieter igazi wurstnemet kinezetu, otvenhez kozelit, de jol tartja magat, elmondasa szerint azert dob satnyan, mert delutan egy ota iszik, de hogy mikor, melyik nap es fokent melyik evben volt ez a bizonyos delutan egy, azt nem teszi hozza. en a hatvanas evek eljere tennem a nevezetes datumot.

ugyegyebkent roppant kedves ember, dartstudomanyan kivul arrol nevezetes meg, hogy ipari mennyisegben gazol el kengurukat. Ez elsore kegyetlennek hangozhat, amde autos szemszogebol nezve roo igazi istencsapasa, van belole szazmillio, nagy, kemeny, csontos, ostoba mint a tok es legfokeppen imad az autok ele ugralni, foleg ejjel. Egyfele keppen lehet nem elutni: orult figyelem, sasszem, sennai reflexek es nemi szerencse. Talan a lassu tempo is segithetne, de ezt meg senki nem probalta.

Mivel a jofele kocsma a huszkilometerre levo szomszedos faluban talalhato, -haza meg ugye, csak jutni kell valahogy- a lakossag nemsokat torodik az ittas vezetes tabujaval, ha el bir menni a verdaig, akkor mar be is inditja. Leven emberunk sztenderd allapota, hogy ittas, nem igazan tud olyan stadiumba kerulni, hogy ne jusson el a kocsaig. Egy idoben felesege megprobalkozott egy breath-o-mat rendszeru kiserleti muszer beszerelesevel, amely csak akkor engedi elinditani a jarmuvet, ha a pilota lehell es tiszta. jo otlet, hatulutoje, hogy D mindig bepakolt az utasai koze egy jozant, aki lehellt, aztan retteghetett a kis eleteert, mert D kocsijat csakis D vezetheti, megis mive lenne a vilag, ha barki, csak azert mert jozan?!...

Az elmult ot evben hat Roo-t csapott el. Altalaban az auto jobb oldalat viszik el a joszagok, mar meg se csinaltatja, csak eppen annyira kalapalja ki, hogy az ajtot ki tudja nyitni. Egyet kozuluk -kulonos bravur, kerem- motorral kaszalt el, labtoressel meguszta, de a gep azota is rekonstrukcio alatt (harom esztendeje immar). Hogy tovabb szinesedjek a kep: a lolapot disziti egy tehen is.

hinnenk ez a csucs, de D, talan hogy onnon vaksagat tompitsa sietve tajekoztat ket ismeroserol is, akiknek nehezen eszreveheto lovakat sikerult gazolniuk

ebbol is lathato, hogy gyalogosnak nem igazan eri meg lenni

talan csak az agyig

wiedersehen
 
2005-10-14
 
 
 
blacks

az aboriginalok nemblackek altali megnevezese. Az abo politikailag inkorrektnek szamit, az aboriginalt lustak kimondani, s talan faj is az igazsag. Ok voltak itt elobb, de mi betonoztunk eloszor, akinek nem tetszik mehet a rezervatomba vissza, nem vagyok rasszista, de. "I dont have problem with black players if they behave like whites" mondta az egyik aussi-rules csapat elnoke tokeletesen osszefoglalva az altalanos felfogast. "It would be easy to stop crime, if black children were not born" szola az egyik politikus a minap, lett belole botrany, kisebb fajta. A sportujsag az egyik oldalon azon hozong, hogy micsoda faji kulonbsegtetel megvalasztani minden idok legjobb aboriginal footy csapatat, a kovetkezo mar "Australia's great white hope" nagybetussel fogad, valami sprinterrol, aki talan elverheti a feketeket a vilagbajnoksagon.

A varosokban ritkan talalkozni veluk, az sem tul szivderito. Penzt nem szoktam adni, cigarettat viszont sodrok nekik orommel. Egyet-egyet latni elvetve kishivatalnoki aktataskaval, van egy kenguruboros didzseridus a setaloutcan es volt David, a csoporttars, aki ido elott feladta, mert nemnagyon tudott olvasni. Egyuttlakok azt mondtak, hogy eszakon sokkal rosszabb, mert ott sokan bemereszkednek kozuluk a varosokba -mint londonba a rokak-, aztan meg padokon alszanak es mas ilyenek.

Akik a sivatag kozepen tengodnek azokat nem latni, legfeljebb, ha autozna felejuk az ember, amit -mint tudjuk- inkabb nem tesz. Illetve egyszer lattam oket felbukkanni a kepernyon, amikor ket afrika gyujtes kozben a gyotrelmes kornyezetben tengodo aboriginal gyerekeknek kampanyolt a worldvision segelyszervezet, am ennek a reklamfilmnek a sugarzasat, gondolom szegyen vezerelte tiltakozasok okan, leallitottak. Persze az is lehet, hogy csak a penz nem gyult. Itt nyilvan jobban fut az ehezo, pokhasu afrikai gyermek, a gondor kis aboriginal csemete meg talan keleten hozhat a konyhara. Fura nep az ember.

Kiveteles szerencsem, hogy ratalaltam a "basement" nevu aboriginal workshop-jellegu, klubszeru valamire, ahol alkalmam nyilt megismerkedni ket tosgyokos, roppant kedves oslakossal. Mig mazsas didzsemet farigcsalom meg nemi betekintest is nyerhetek a sotet oldalra, amelyrol legtobb helyi sapadtarcu gyakorlatilag semmit nem tud (nem mintha erdekelne).


az "ausztral" gyakorlatilag szitokszo odalent
 
2005-10-11
 
hasonlitsam talan oz-t

egy regrol megorzott husveti tojashoz? ragjam szajba, hogy a szepen kifestett hejt csodalva konnyen feledkezunk a bensoben rejtezo osrohadasrol?

listen:

Roadtripunket tervezgetve lakotarssal tobbfele alternativa is felmerult. Odafele Sidney-Melbourne-Adelaide-Andamooka elnagyolt vonalakban, viszont a visszaut a pusztan at vajon hol jojjon, ezen tanakodtunk. Megkotes a negyszaz kilometerenkenti tankolas, es hogy olyan ut kell, amelyen nem baj, hogy nem vagyunk terepjaro. Parameterek figyelembevetelevel a hangulatos nevu "Broken Hill"-en keresztul vezeto utra esett a valasztas. Az egymastol parszaz kilometerre fekvo varoskakon atvezeto "Barrier Highway" minden szempontbol idealisnak tunt, egeszen addig mig Cristie nem beszelt az apjaval.

Apu fura madar -meg nem lattam, de lesz hozza szerencsem- igazi outback mohikan, tobbek kozt eveket lakott az egyik porfeszek kozeleben, amelyen atjonnenk. Jo pedagogiai erzekkel nem probalt lebeszelni minket a kalandrol, ellenben inkriminalt resz alapos atgondolasara buzditott,

az elso intelem meg inkabb csalogatoan szurrealis, mint ijeszto: Wilcanniaban ovakodjatok az Elvis-imitatortol, aki tul kozel mereszkedik hozza, vagy fokent a kocsijahoz azt agyonvagja egy 30 fontos porollyel.

Cobarban, ha valamiert ki kell szallnod az autobol: halott vagy. Nynganban szinten. Felfalnak a feketek. Benzinkut ugyan biztonsagos, ketrec veszi korul, de mi van ha? Ha esik es elarasztva a tovabbvezeto ut, ha szerelni kene, ha barmi. Persze apu is tulozhat, a madmax erzes is csabito, de mi azert inkabb a hosszabb uton jovunk.


shyguy
 
 
akadakka

igy hivjak benszulottul acvillamdc-t, sokkolo felismeres, kicsit hozzatesz meg, ha kiderul: emlitett banda helyi. Lehet gaz, en nem tudtam, az egyszamos midnight oilon es a tragikomikus inxs-en tul nemsok elkepzelesem volt a kontinensen viragzo rockeletrol. Mostanra sem lettem sokkalta tajekozottab, leszamitva persze akadakka-t. Helyi zenei elet viszonylag egyszeru, ahol fapadlo van es olcsobb a sor 5 dollarnal, ott gitaroznak, ahol nemfa, es dragabb ott tech-tech-techno. No es vannak a vilag minden tajan megtalalhato "morrison's" tipusu uzemegysegek, kisertetiesen megegyezo zenei felhozatallal (lasd neverending "funky cold medina") es hasonloan hasonlo kozonsegtipussal ("szar ez a hely, jovok holnap is"). Egyebre vadaszni kell.

Az ausztral radio katasztrofalis, ha elhagyod a varosi adok korzetet a kinalat nehany beszelgetosmusorra, 50-es evek beli tancdal-egyvelegre es country-maratonra korlatozodik, no meg nemi kozephitelesen oszinte rock. A varoson belul sok danubius es egy elfogadhato hullamsav, am utobbin is oly randomjelleggel valtogatjak a mufajokat, mintha valaki csavargatna a hangolot (dnb-re-hip-hop-ra-break-beat-re-rnb-re-trance-re-rock-ra-stb).

Havonta van egy dancehall party es heti egy breakbeat, utobbin neha nagy nevek relative ingyen, es gyakran kis nevek, ugyanannyiert. A pult ellenben botranyosan draga. A kozonseg hamar megunhato, toredek reszuk szimpatikus igazan, a legtobb tevedesbol, vagy kivancsisagbol nem valamelyik szomszedos lezershowban szeletel.

Azaz leginkabb slageregyvelegekre es tehetsegkutatos kocsmai rockformaciokra probalkozhattam ropni az ido nagyreszeben, tobb-kevesebb sikerrel, fogyasztastol fuggoen, nyilvan.

Mindebbol az kovetkezik, hogy igenyes zenere rettenetesen reg mulattam mar ugy igazan jot, lassan Zsoltiba otvaros csukajat is fenyesre csokolnam egy rewindert.


rock a verem
 
2005-10-01
 


heartbreak
 
 
ahogy mondani szokas, meghalni sincs

idom, de ez nem akkora baj azert. Most, hogy vegre leultem a zongorahoz, sokmindenrol szolhatnek, peldaul kifejthetnem a beigert tamasbatya szorit, elmeselhetnem, hogy miert aludtam atlagban negy orat (ha) az elmult heten, vagy akar megoszthatnam kedves veletek a lakotarsaim elettortenetet (mind-mind igen tanulsagos). Es megsem teszem egyiket sem, avagy megint csak a bolondjat jaratom. Helyette mindosszesen annyit szeretnek mondani, hogy tovabbra is es rettenetesen es egyre-egyre-egyre jobban, ami lehetetlennek tunik, es megis.
 
2005-09-28
 
annyit elek mostanaban, hogy alig elek

elobbutobb megirom Tamasbatyot, a fidzsi-i bluesenekest, aki 50es60as evek beli szamokkal vidamitja a belvarost nap, mint nap. A repertoar szeles, a korabeli tinglitangliktol a klasszikusokig sokminden felcsendul a -nem tulzas- arany torokbol.

A bacsi persze fekete, kopcos es kedves. Sokat megelt, vidam szemei vannak es erezhetoen szerelmes a zenebe, amit jatszik. A fidzsii akcentus mar csak hab a tortan.

Nagy a verseny, de talan o a legjobb dolog brisbanben. A reszleteket majd holnap.

egyebkent meg, look at me
 
2005-09-21
 



tagadhatatlan, vannak fenttartasaim az ocannal kapcsolatban
 
2005-09-20
 



'JESAULENKO ... You beauty!" These were the immortal words used by commentator Mike Williamson to describe Carlton great Alex Jesaulenko's unforgettable mark in the 1970 grand final against Collingwood. The photograph of Jesaulenko's screamer remains one of Australian football's defining images, illustrating the flying mark taken over the top of a pack, the most exciting feature of the game.
 
 
kiegeszites alanthoz

a nemkerek nemlabda nem gurul, hanem kiszamithatatlanul szokell. A rugbiben viszonylag ritka az ilyesmi, ha szabadda valik a jatekszer pillanatokon belul duhodt ferfiak halma emelkedik rajta.

ellenben az ausztralfutbalban. Itt ugyebar a palya kerek, megegyezoen a krikettel, meghozza nem veletlenul, ugyanis a sportag a krikett telen (esos evszakban) uzott kiegeszito-tevekenysegebol valt ausztralia nepszeru jatekava. Nehez volna megmagyarazni persze, mi vihette ra egykoron a kotott mellenyben, feher szovetnadragban es karimas kalapban paradezo uriembereket, hogy tojaslabdat ragadjanak. Mindenesetre szegenyebb lenne a vilag, ha nem tesznek igy.

Kepzeljek csak el a fenseges latvanyt: az irgalmatlan, ketesfel focipalyanyi gyepen ketszer tizennyolc (!), tobbsegeben agyonszteroidozott, mazsanyi kolosszus szaguldozik eszeveszett tempoban. Ha hasonlo szinu mezt latnak, probaljak kikerulni, ha kulonbozot: nem. Valahol van egy nemlabda is, de ez kevesse befolyasolja az esemenyeket, a jelenseg leginkabb a zart terben melegitett hidrogen atomok modellezesehez hasonlatos.

A szabalyok egytol egyig a randomizalast szolgaljak: a nemkerek nemlabdaval csak tizet lehet lepni, utana egyszer foldhoz kell pattintani (...); dobni, illetve levegobol "huzni" nem lehet, csak zart okollel utni (ez egyreszt lenyegesen pontatlanabb, masreszt megannyi vidam pillanatot okoz, ha neha az elutni szandekozott objektum helyere ellenfelunk hasonlo formaju feje kerul veletlenul); fekvo pozicioban nemlabdat birtokolni nem szabad, amennyiben foldre visznek, szabadulni kell tole.

Viszont! ha tizenot yardnal hosszabb rugast kapsz el, azt "mark"nak hivjak, ilyenkor a vedo nem tamadhat meg, legfeljebb idegesen integetve probalkozhat megzavarni, hogy egy meretes lovessel a kivant helyre juttasd az eszkozt.

Osszegezzuk tehat mit tudunk. Oriasi ures terulet, allandoan uton levo jatekosok, allandoan levegoben levo, vagy kiszamithatatlanul pattogo nemlabda. Ha futsz vele: leteritenek, ha meszirol rugjak feled: igyekeznek kivegezni mielott birtokba vehetned. Utni, rugni, taposni, dulakodni, konyokolni es a sprintelo ellenfelet srehen szembol vallal leutkozni ugy, hogy alla-valla-bordaja torjon nem szabad, de lehet.

kiallitas nincs

A legjellemzobb jelenetsor talan az ossze-vissza pattogo nemlabdat kergeto, azt majdnem birtokba vevo, de minduntalan kiejto jatekosok latvanya. Enyhe nehezites, hogy a tevekenyseg kozben szemuk az ugralo cel es a rajuk vadaszo vedok kozt cikazik. Elkerulni ugyan emigyen sem lehet a gazolast, de megiscsak jobb, ha nem er keszuletlen.

(ne tagadjuk el az ausztralok ketseg kivul atlag feletti humorerzeket, amely a taglalt latvanyra a talalo "hot potato" kifejezest aggatta)
 
2005-09-19
 
marmegint a foci

demost egy kicsit mas szemszogbol. Azaz nem arrol meselek milyen hatassal van az emberi szervezetre, ha olyan szelben rug labdat negy oran at, amelyben at lehet kopni a felpalyat, hanem.

Regota furcsalltam, hogy mennyire gyakran es magatolertetodoen hasznaljak itt a nepek a "hand-eye coordination" kifejezest, ha sportrol, ill. az ahhoz valo tehetsegrol van szo. Valoszinutlenul szofisztikaltnak hat szamomra ilyesfele muszot hallani oly' egyszeru nepek ajakarol, kik nagy valoszinuseggel fel sem ismernek, ha irott alakjaban talalkoznanak vele.

Aztan ma leesett, hogy az egesz annyit jelent jelen kornyezetben, mint otthon a "labdaerzek". Csak itt ugye alig rugjak a labdat, ellenben az osszes nepszeru sportagban (tenisz-krikett-golf)utik, hajitjak es elkapjak.

Ha megis rugjak, akkor a labda nem kerek (azaz nem is labda). Arrol mar nem is szolva, hogy a nemkerek, nemlabdat rugo sportagak leginkabb a csoportos birkozassal allnak rokonsagban Ezekben a csapat"jatekokban" a handeye kordinacio az ellenfel nyakanak mihamarabbi megszoritasahoz nyujt segitseget, nomeg az utotav helyes felmeresehez.

gretsy"alljunkmegegyszora"leslie
 
2005-09-15
 


ezt nektek



ezt Neki
 
 
nemistudom kinek teszem felide

hisz mindenki latta mar, aki olvas. Vagy majdnem. Legyen hat a kedves Dr-nak, szeretettel.



kisfilm-m
 
2005-09-14
 
 
 


multitalentumnak hivjak az ilyet
 
2005-09-13
 
"hiaba a ragyogo technika,

a remek atletikai kepessegek, a kivalo eronlet, a genekben van a hiba keremszepen" modotta Knezy, ha azsiai csapat szaladozott a gyepen. Legyunk gentlemanek (posztumusz obligat) es tetelezzuk, hogy kepletesen ertette. Nos van szerencsem hetente egyszer delkoreaihonkongithaikinaijapanokkal jatszani, es azt kell mondjam, volt igazsag szavaiban.

Becsapos jatek am a futball. Veszunk egy lasztit, kimegyunk a hatsokertbe gyakorolni, kottazuk a leglatvanyabb cseleket, ezret dekazunk csukott szemmel aztan a palyan meg annyi hasznunk van, mint mukorcsolyazonak a hokimeccsen. Mer'ugye egy dolog zsonglorkodni a vetemenyesben, es egeszen mas, ha valaki szembe jon. A ribizlibokor nem poccinti el a labdat ket bringacsel kozt ugyebar.

A legenyek, kikkel focizni szoktam, joreszt igen latvanyos dolgokat birnak muvelni a jatekszerrel, merkozes elott, utan es a szunetekben. Csakhat a jatekhoz semmi, fajdalmasan semmi erzekuk nincsen. Szerenytelenul hangozhat, de a magam baltaval faragott technikajaval is fenyevekkel elozom meg oket hasznossag teren. A foci, mint minden tisztesseges labdajatek, legalabb annyira szellemi sport, mint ugyessegi. Ha egy csapat kialakitasanal valasztanunk kene egy szupertechnikas thai-maradona es egy ketballabas rutinroka kozt, akkor ne legyen kerdes, hogy melyikre voksolunk. Inkabb vegye ki a vakbelem egy sebesz konyhakessel, mint egy onjelolt szikevel. (Kepletes hasonlatbol ennyi talan eleg is lesz, ez az utolso -ismerjek el- eleg penge.)

Nem es, nem es, nem ertik, hogy mirol szol a jatek. Bamulatos erzekkel valasztjak ki a legostobabb megoldast, altalaban valami olyat, amit a teveben lattak Beckhamtol, vagy valamely mas kommersz idoltol. Szallnak az 50 meteres labdak, amikor a legjobb helyzetben levo tars ot meterre sincs, a legkomplikaltabb cselekbe bonyolodnak bele, amikor egy kenyszeritovel a kapuig setalhatnanak, a helyezkedesrol mar ne is beszeljunk, vedekezesrol meg aztan tenyleg. Talan a bedobas megy nekik a legjobban.

Az egyszeru lapos atadasok szinte teljesen hianyoznak a kellektarbol, igyaztan egymas kisegiteserol sem beszelhetunk. Kethete voltam olyan naiv es visszasprintetem vagy 60 metert, hogy egyszeru es biztonsagos opciot kinaljak a labdaval tokolodo, lathatolag bajban levo hatvednek. Emberunk az egyre melegvo helyzet dacara szepen megvarta mig visszaerek, majd amikor ugy harom meterre jarhattam es jeleztem, hogy "segitek pajtas, johet a passz", hirtelen gondolt egyet es gyakorlatilag agyonlott egy panikszeru felszabaditorugassal. Mondanom se kell, teljesen keszuletlenul ert.

Nagyjabol ott talalt el mint j.c-t a romai katona landzsaja, raadasul a csuklom a labda es a testem kozt volt, ami gyorsan mulo fajdalmat okozott a kezemen, ellenben toreskozeli tuneteket bordatajon. Azota csokkeno lelkesedessel probalom raszoktatni oket az inteligens jatekra, mondhatni leszamoltam az illuzioval.

vannak akiket nem lehet megvaltani.



Hezusz
 
2005-09-09
 
irodalom szak, vagy mi a szosz (szoesz)

ime egy ausztral vers:

Robert Adamson

MY FIRST PROPER GIRLFRIEND


The first girl I wanted to marry
was Joan Hunter
her father owned more oyster leases
than anyone else on the river

she had buck teeth
but she looked okay really

we’d sit on her father’s wharf
and watch the mullet together for hours

they will take over the world one day

we loved each other alright

my parents hated us being together
and called her Bugs Bunny

one night my father cut Joan’s dad
with a fishing knife
right down his left cheek

that little protestant bludger
with his stuck-up bitch of a daughter



szavak:

mullet-halfajta (a Mugilidae-k csaladja nepes, valoszinuleg Mugil cephalus-okrol van szo)
bludger-strici
stuck up-bekepzelt
 
2005-09-07
 
az "im so tired" egy tunemenyes

Tavoli-kozeli beatlesszam (1). kerestem az ertelmet halon, megtalaltam(2), es ha mar arra jartam, nemsokkal alola beszakoltam meg egy parades rajongoi megnyilatkozast is(3).


(1)I'm so tired

I'm so tired, I haven't slept a wink
I'm so tired, my mind is on the blink
I wonder should I get up and fix myself a drink
No, no, no

I'm so tired I don't know what to do
I'm so tired my mind is set on you
I wonder should I call you but I know what you'd do

You'd say I'm putting you on
But it's no joke, it's doing me harm
You know I can't sleep, I can't stop my brain
You know it's three weeks, I'm going insane
You know I'd give you everything I've got
For a little peace of mind

I'm so tired, I'm feeling so upset
Although I'm so tired I'll have another cigarette
And curse Sir Walter Raleigh
He was such a stupid get

You'd say I'm putting you on
But it's no joke, it's doing me harm
You know I can't sleep, I can't stop my brain
You know it's three weeks, I'm going insane
You know I'd give

(2) "The word "get" as used in this song is a well-known term as a quite mild insult that is still commonly used on Merseyside. Lennon is cursing Sir Walter Raleigh (who is credited with introducing tobacco to Britain from America in the 16th century) for indirectly getting him hooked on cigarettes. (thanks, Steve - Liverpool, United States)"

(3) "This is what I feel like after being up all night doing homework except I wouldnt fix myself a drink unless it was like a glass of milk or something like that. Also I wouldnt have a cigarette. Otherwise this describes my life as a student.
- Kristen, Aurora, IL "



otherwise
 
2005-09-05
 
ujra es ujra

megdobbent

ujra es ujra

mekkora ormotalan rengo husheggye kepesek hizni nemelyek. Nehol tobb van beloluk, nehol kevesebb; itt sok. Foleg a nok szama elkepeszto -"a tipikus bunko ferfi" gondolhatnak most rolam, de ne iteljenek el hamarkodottan. Egyaltalan nem vagyok kerlelhetetlen kritikusa a noi alaknak, sokmindent birok vonzonak talalni (nekem-is-van-cigany/zsido-baratom-nak hangzik-e ez vajon?) Akarhogyis, az itt divo tulsuly legfeljebb statikai problemakent izgalmas, egyebkent a mela undor. Zeppelin meretu nok es asszonyok mindenhol, elobb-utobb persze ehez is hozza lehet szokni (gondolom az elefantapolo is komfortosan erzi magat idovel a mazsas testek kozepette).

Azert meg mindig meg tudnak lepni: parhete munkaba biciklizve veszfekkel reagaltam egy keresztbe karikazo (!) peldanyra: azt hittem, auto. (szerencsere csak azutan esett le mennyire vicces, ami tortent, hogy eltavolodtunk egymastol, igy kacagasom nem ingatta meg a lathatoan nemreg kezdett eletmodvaltasban)

Azt hiszem a has a legtaszitobb, no meg a toka, a hurkak es a husos kar zsirparnai kozt divanyparna-gombkent besuppedo konyek.

Az archetipust gyerekkorom reme, Zakor Juli "Julika" testesiti(-tette?) meg, nem akarhogy. Anyam munkahelye, a remek hangulatu mahir iroda altalam kulonosen kedvelt latogatasainak egyetlen hatulotoje volt ez a gepinylonba izzadt csupasziv-csupazsir segedadminisztratorasszisztensno. Hacsak megpillantott, oly lelkesen csortetett elo asztala mogul, mint egy malnaszagot fogo macko, es mar cuppant is vegtelen mancsai koze szoritott orcamra a csok. Leven a szoba bejaratanal ult, nem kis ugyesseget igenyelt eszrevetlen surrani el elotte. Hasonloan mikor riaszto mozgaserzekelojet kijatszva igyekszunk atosonni a nappalin, csak eppen a tet sokkalta sulyosabb. (Viszolygtatasban melto parja a csaladkozeli "fulbepuszilos" Jancsibacsi volt, istennyugosztalja. O elole nem lehetett menekulni, ritkan jott, de akkor vendegsegbe.)

Szep parhuzamot talalva terunk vissza az osvenyre: itt is uldoznek kover nok. Valami d-betus nover a clerence-szel szembeni Maters Hospitalbol, riaszto kitartassal probalja rameroltetni magat - hozva ezzel tobbszor kellemetlen helyzetbe. En persze igyekszem uriemberkent kezelni a problemat es Valamidebetust nem megsertve probalom elkerulni a parbeszedre lehetoseget ado alkalmakat, ami nem kis feladat a nem nagy pub-ban. (Igazat megvallva probalkoztam szelid sertesekkel is, de legfeljebb ha egy hetig tartott a hatasuk, valodiakat meg, nem vagyok en olyan, hogy fejehez vagjak. Az a nagy szivem, ugye.)

Nyilvan nem csak nekem tunt fel az osznepi sulygyarapodas, talan mar emlitettem, hogy egesz iparagak igyekeznek hasznothizni a koverjen, avagy:(oriaskepzavarral) sokan sutogetik szalonnajukat a fogynivagyok hajan. Szamtalan tornaterem, fogyiklub, sulycsokkento-tabletta, fogyaszto-tea, etterem, gyumolcsital-kioszk, magazin, tevemusor es atobbi gyokeredzett meg a zsiros foldben. Ha osszeeskuveselmeletek gyartoja lennek, mintahogy vagyok, akar feltetelezhetnem, hogy az egessegeseletmod-industry a munchies-ipar babjakent mukodik. Chips es keksz konszernek marionett figurai papolnak hiteltelenul a testmozgas elonyeirol (vs. all Eagle Boys' Pizza House has drive-thru) es a nyers zoldsegek fogyasztasanak hasznossagarol (rabbit-food). Nyilvanvalo, hogy eltiportak a helyi Norbikat, majd maguk iranyitasa ala vettek az agazatot, epp mint az olajlobbi tette az alternativ uzemanyagforrasok kutatasaval. -Meselik, volt egy itt is egy salata-guru, aki barkit konnyeden le tudott nevelni arrol, hogy vegigegye (igya) a nap ebren toltott a szakaszat. Mar-mar tomeges mozgalomma valt a kezdemenyezese, amikor egy bergyilkos vegzett a karizmatikus vezerrel. A megbizok neve sosem derult ki, de mindenki tudja, hogy hol kene keresni oket.-

A lakossag meretes tobbsege persze egyaltalan nem foglalkozik ilyesmivel, mondhatnank fel se nez a tanyerjabol. A nok trabantnyi segguket novesztik, a ferfiak ives sorhassal viselosek, a porontyoknak meg mehet a gravy-s sultkrumpli reggelire (ne csak hosszaba' nojon az a gyerek).



fatty bum
 
 
meg a legkommerszebb dolgok is uj fenyben

tunhetnek fel, ha a maguk teljesegeben pillantjuk meg oket. Peldanak okaert a koala. Mindenki ismeri ezt a puha pluss-hatizsakra elmekezteto bubajos szurke kis lenyt, sot azt is tudjuk, hogy eukaliptusz-fuggo (mind taplalkozasilag, mind eletmodilag). A legenda szerint a fa leveleiben van valami anyag, attol bambul egesz nap, a hivatalos verzio szerint csak az alacsony taptartalomhoz igazodo belassult eletritmusrol van szo. Mindenesetre erosen relaxalt tripben tunik lenni az allat.

Valami ilyesmi volna tehat az atlagismeret koalailag azok koreben, kik csak konyvben, filmen talalkoztak vele. Ezek alapjan alakult ki antropomorfizalo jellemrajzunk a mackokrol, es tekintjuk oket kicsit elesettnek tuno, igazan edes alvogepnek, amelyet a joistenis pluss allatnak teremtett. Ostoba artatlansaguk es nyilvanvalo atralmatlansaguk tovabb fokozza a szimpatiat, amihez vegyul meg nemi termeszetes elohely csokkenes okozta veszelyeztetettseg, es keszen is volna a koala-kep.

Jutott eszebe barkinek, hogy az eukaliptusz, az kurva magas?

Ekkora fat otthon nem latni, legfeljebb ha fenyot. Mafla szormokjaink nem a kerti kortefa lombjaban bootolnak naphosszat, hanem harmincmeteres magassagot kacagva tulnovo oriasokon. Az eukaliptuszfa torzzsel majdnem parhuzamosan halado, poznaszeruen egbetoro againak tetejen, jo tizemeltnyi magassagban szunyokalni kaban kapaszkodva naphosszat, ez azert hozzaad valamit a jellemrajzhoz,


de nem?
 
2005-08-30
 
jutott eszembe fischer pal neve. Egyaltalan hallottak onok Fischer Palrol?
listen:

az otvenes evek ota hanyatlo magyar labdarugas kivetelesen gazdag mitikus figurakban. Mintha nyomorult kis focink a szimbolikus alakok kitermelesevel valamelyest torleszteni szeretne a palyan nyujtott teljesitmenyert. Ahogy a nemzeti gyepen jatszott labdazgatas, es a vilagban mashol uzott labdarugas kozti kulonbseg egyre jelentosebb lett, ugy kristalyosodott ki a magyarfutbal ikonszeru figuraja: az "orok tehetseg". Aki sokra vihette volna, ha. Ha a korulmenyek, a rossz tarsasag, a rossz edzok, az irigyseg, a balszerencse, a politika nem akadalyozzak meg ebben. De megakadalyoztak (mindig megakadalyozzak), a magyar ugar, ugyebar.

Fischer Pali a nyolcvanas evek vegenek, kilencvenes elejenek ustokose. A legendas, bicskeyberci-vezette utanpotlas valogatott (eb gyozelem 1985, Moszkva) ifju csatara maga volt volt a ketlabon jaro remenysugar. Legyunk oszintek: az Irapuato utan bekoszontott sotetben mar nem volt akkora truvaj remenysugarnak lenni. Szamtalan kallodtak el nala nagyobb tehetsegek korabban, -tancolj Toro!- de egy se stilusosabban.

A franzstadti lelato az elso pillantoktol fogva szivebe zarta. Robbanekony, alacsony termetehez kepest szinte a felhokig ugrik fejelni, a kapu elott kesz eletveszely, ugyanakkor csibeszes mentalitas es hizekony alkat teszi emberkozelive. Nincs igazi szurkolo, aki ellent tud allni egy ilyen jatekosnak.

Koztudottan utalt edzeni, "Ha csak kapuralovesbol es fejelesbol allna a trening nem lenne semmi baj" nyilatkozta a legendasat mosolyogva pletykakrol kerdezo riporternek.

Holland megfigyelok valoszinuleg nem szenteltek kello figyelmet kiszemeltjuk nyilatkozatainak, avagy latasukat elhomalyositotta nehany valoban ragyogo fejes. Akarhogyis, Pali egyszerre Amszterdamban talalta magat koran vaskosodo torzsen feszulo feher-piros Ajax-mezben. Leven honi klasszisaink csak azota igazolhatnak konnyeden kulfoldre, amiota nincsenek, egy fischer-az-ajaxban! mesebeli perspektivat jelentett, volna.

Amennyiben az oszinteseg ereny, ennyit legalabb a javara irhatunk. A hollandok szerzodest kinaltak -errol almodik minden kisgyerek, amikor eloszor labdaba rug-, de o tul farasztonak talalta az edzesmunkat. Inkabb hazajott, es eligazolt Siofokra.

Innentol mar gyors lefeleraketa. A balatonparti csodacsapat, hiaba a sztarigazolasok, csunyan besult, majd rogvest szet is esett. Palink, -immar derekas pocakkal- a honvedban kapott "egy lehetoseget a sorstol az ujrakezdeshez". Az ilyen lehetosegeket persze nem a sors adja, hanem vegtelenul naiv emberek. Miutan meg nehany kispadrol kihizta magat, dicseretes onertekelessel bucsut intett az elvonalbeli labdarugasnak es alairt a megye kettobe.

Nem tette tul magasra az uj lecet, emlitett osztaly alatt mar tenyleg semmi nincs. Faluszeli palya, korotte -jobbesetben- foldhanyas, nehol korlat tamaszkodni,-autoszerelo felvagja peket-,lelatorol oblos hang kurjant: "figyellek te csibesz!".

Egeszen veletlenul volt szerencsem helyszinen megtekinteni a Nogradmegyer-Magyargec derbit. A szomszedos falvak csapatainak rangadoja a szokasosnal is feszultebb, a hatterben bunyolult etnikai es anyagi okok huzodnak, -a helyi onkormanyzattal oszeveszo roma kozosseg bosszubol a magyargec fc-be(se-be?, sc-be??, tk-ba??) pumpalta vagyonat. A penzbol futotta feljutasi almokra, nehany kioregedo enbekettes iparosra, no es egy igazi sztarra.

Hideg volt, a nezok megkapoan odivatu serteseket cimeztek a szomszedvar "Nogradmegyeri Roma Vallalkozok" szponzoralta mezben virito kepviseloinek. A palyan a lelkesedes es a jatektudas kioltottak egymast, a biro pedig, hogy megelozzom egy esetleges balhet, inkabb rutinosan szetfujta a meccset. Fischer nevehez egyetlen ertekelheto megoldas sem fuzodott, viszont meg mindig ugy setalt, mint fenykoraban.
 
2005-08-19
 
A homlokom hozzád nyomom
A Te homlokodhoz az enyém
Nem kell, hogy beszélj hozzám
Meg a kóládból se kérek én
Nem kell, hogy törölgesd
Valami puhával az arcom
Ne is suttogj mint a szifonnak
A betekert patron

Annyi, hogy csak bent egyedül
Kardozok valami szarral
De majd mindjárt győzök és
Feljön a Nap és ettől hajnal
Lesz mi meg kint a parton
Ölelkezünk a fényben
Aztán a hullámok közé futunk
És eltűnünk a messzeségben
De a homlokom addig hozzád nyomom
A Te homlokodhoz az enyém
Aztán belenézek a szemedbe
Te meg visszanézel belém.
 
2005-08-18
 
ismerik a regimodi irodai papirvagot?

Tudjak, az a szerkezet, amely segitsegevel kezi erovel egyenesre nyeshetjuk akar egy telefonkonyvnyi irat szelet is. Mindossze egy femlap es egy pengeeles erokar, egyik vege a laphoz rogzitve tengellyel, masik fogantyuban vegzodik, markunkban. Kart lenyomva penge vagja, ami alatta.

beteg lelku ember, ha ilyesmit lat konnyen eljatszik a gondolattal, hogy az alapfunkciok teljesitesen tul vajon mi mindent lehetne meg szecskazni a keszulekkel. Peldanak okaert kezipoggyaszba aprithato-e segitsegevel egy tetem? Alkalmas-e guillotine-nak? s mas ilyenek

Mar-mar megmosolyognank magunkat, mikor eszrevesszuk az apro, gondosan odapatentolt femtablacskat:

This item has been marked for police identification


Kodelka
 
2005-08-17
 
mikozben ezt irom, egy kis szurke eger retteg az ejjeliszekrenyemben,

dramai.


eppen csetelek tavolival mikor latom, hogy okelme bemaszik a netkabelnek vagott lyukon es mar spurizik is az ejjeliszekreny moge. Parnapja vettem eszre, hogy gyakorta latogatja a fiokokat, kutatva elelem utan gondolnank, de a magyarazat ennel megdobbentobb: gyogyszerre utazik.

En nem tudom mitol, talan a levego teszi, hogy mindenki megbolondul ebben az orszagban (lam meg a derek maltaiak is). Teny, hogy szurke baratunk nemi papir megragcsalasan kivul (NB megkostolta az utlevelem!) kizarolag a gyogyszereket fogyasztja elkepeszto elannal a fellelheto keszletbol. A pisztacia peldaul teljesen hidegen hagyja, viszont a mellette tarolt coldrex- es panadol tablettak kozt derekas pusztitast vitt vegbe. Nehez elkepzelni, hogy mit erezhet, de egy coffeinnel felturbozott panadol-extra azert uthet elegge, ha husz grammos a testunk.

Visszaterve helyzethez, lyuk bedugaszolasa utan ugygondoltam megfuttatom kicsinyeg, es szepen, neemi fiokmozgatas segitsegevel kihajtottam rejtekhelyerol. Szegeny para persze egybol iszkolt volna visszafele, ahonnan jott, de a lyuknal keservesen koppant. Ketszer meg nekirugaszkodott, aztan ketsegbeesetten elbujt egy foldonfekvo nejlon ala. Egyszeru zorgetessel ugrasztottam ki innen, hogy szaladjon ajto fele, alatta remelve menekulest kifele. Erzeztem, hogy kicsi lesz a res, o azert probalkozott becsulettel (hiaba, a coffein). Csak feladta idovel es kezdett fogni keresesebe uj menedeknek, vegul talalva nem mas helyet, mint a focicipomet.

Egybol kaptam elo fenykepazogepemet es ket, szamara atomvillanassal felero bevakuzas kisereteben megorokitettem a nemmindennapi esemenyt. Kicsit kegyetlennek tunhetek, de azert megiscsak, a kabelt, az nehezen felejtem. Az nyilvanvalo, hogy agyonvagni mar nem fogom, hogy is vegezhetnek egy ezerrel trippelo, futbalcipoben menedeket kereso kis lennyel?

marad a baratkozas



Pinot Gries
 
I ain't happy, I'm feeling glad I got sunshine, in a bag. I'm useless, but not for long The future is coming on. ----------------------------- ----------------------------------- Skin the sun Fall asleep Wish away The soul is cheap Lesson learned Wish me luck Soothe the burn Wake me up

ARCHIVES
01/04 / 01/11 / 01/18 / 01/25 / 02/08 / 02/15 / 02/29 / 03/07 / 03/14 / 03/21 / 03/28 / 04/04 / 04/11 / 04/18 / 04/25 / 05/02 / 05/09 / 05/16 / 05/23 / 05/30 / 06/06 / 06/13 / 06/27 / 07/04 / 07/18 / 07/25 / 08/01 / 08/08 / 08/22 / 08/29 / 09/05 / 09/12 / 09/19 / 09/26 / 10/03 / 10/10 / 10/17 / 10/24 / 10/31 / 11/14 / 11/21 / 11/28 / 12/05 / 12/19 / 12/26 / 01/09 / 01/16 / 01/30 / 02/06 / 02/20 / 02/27 / 03/13 / 03/20 / 04/03 / 04/17 / 04/24 / 05/01 / 05/08 / 05/15 / 05/29 / 06/05 / 06/12 / 06/19 / 06/26 / 07/03 / 07/10 / 07/17 / 07/24 / 07/31 / 08/14 / 08/28 / 09/04 / 09/11 / 09/18 / 09/25 / 10/09 / 10/23 / 11/13 / 11/20 / 12/04 / 12/11 / 01/01 / 01/08 / 01/22 / 01/29 / 02/12 / 03/05 / 03/19 / 04/09 / 04/16 / 06/04 / 06/18 / 07/09 / 08/20 / 09/24 / 11/26 / 01/14 / 03/25 / 06/03 / 06/10 / 08/12 / 10/28 / 01/06 /


Powered by Blogger