csaka zanza,
bocs a
zöldmajmoknak, nemis kaptak ki, sőt
hajrá
lilák, mert mi se, sőt-sőt
a
kispest nevében én kérek elnézést.
tegnap, sőt ma is robotoltam,
(aggasztó, de talán nem tendenciózus)
Aludni úgyanúgy se, mint eddig,
hiszen Távoli a közelben,
nagyonis.
Jó lenne, ha mégjobb lenne, de úgy talán már nem is lenne jó.
avagy lehet-e a szupercseréből stabil kezdő?
és ha igen, vajon ugyanúgy beválik-e?
aki érti, aki nem
megyek (olaszba).
van tíz nap gondolkodni
solksjaer
külön postot érdemel,
tegnapelőtt smalltalk szomszédaszonnyal, a vak is láthassa valami böki az oldalát, aztán rövid rágódás után nekimszegezi a kérdést:
igaz-e, hogy van egy ikertesóm, akivel együtt lakom?
Mint kiderült szembeszomszéd terjeszti ezt a mítoszt, olyannyira intenzíven, hogy a kétkedők jórészét már sikeresen meggyőzte. Aszontam nincs, de lehet, hogy a jövőben napközbeni átvedlésekkel és intenzív liftezgetéssel kicsit rájátszok a dologra. Hogy mik vannak?!
talán azon alapszik a legenda, hogy teljesen randomjelleggel bukkanok fel, ráadásul a házban lakó gézánék egyrésze mihaszna, rendetlen léhűtőnek ismer (hajnalban járok haza, a felújításból kifolyólag dobozok "csúfítják" a gangot, és még a közös költséggel is sokszor lógok) míg a másik felük ritka udvarias fiatalembernek tart, mivel előre köszönök, kinyitom előttük a mázsás kaput, sőt türelmesen tartom ebben az állapotban, akkor is, ha nyilvánvalóan percekbe telik míg előtte néni levánszorog lépcsőn.
egységem kétséges
egyre értem be,
csak félig magamnál, ez mára így marad. Lightos képkeresgélős munkálkodás, direkt jó a lelkiismeretnek, utána Ádnál ps és foca tévében (olimpiai torna már indul+ a fradi is színrelép egy gyors zakó erejéig), majd éjjel Távoli, kivel az fb idejére logiszikáltattam egyéb ismerőseivel történő találkozásait (mily szép szerkezetű mondattá lett). Belgaushertankcsapdaseanapaullal szórakoztat dj Random, és milyen jól teszi.
jó ez a ma
Hajnali három felé a pizzásbódénál
figyeltük meg a három inkal-tebét. Talpig feketében falták a pepperonisat, enyhén előregörnyedve, nehogy a szeltre öntött tengernyi kecsap a gyakorlóra csorogjon. Erős kép. Kettőjük oldalzsebéből egy-egy dobütő kandikált ki, jelezve, hogy olykor életreszóló emléket jelent őrizni a rendet metálsátorban.
bizony, ők is emberek
Szombaton összefutottam E-val, akivel
még lezáratlan ügyeim vannak. Annyira kedves volt, hogy egészen kedvem támadt utána járni. Tegnap szintén talkoztunk, de csak röpke ötpercre, mivel némelyek már egykor hazamennek, ha dolgoznak másnap... de ez inkább csak gonoszság részemről, mivel teremtés holnap utazik nagyszüleihez haza.
Neem, neeem vidékre,
ennél viccesebb a dolog. Meg sem áll egészen Bulgáriáig , mivel onnan származik vala anyja (és
Hristo Stojcskov, de ez nem vág ide szorosan). Viszont mindenképpen és nagyon találkozni akar velem, majdha hazajött.
Addig viszont még rengeteg minden, holnap például jön Távoli, hogy mást ne mondjak, ráadásul möszjő nélkül, aki csak egy hét múlva, what a mistake!
Tegnap úgy mentem sziget, hogy említett lányzón kívül nem volt fix társaság, gondoltam, ha nem találok senki ismerőst, akkor ideje elgondolkodni a nyugdíjpénztár választáson.
Egyelőre még marad a tb.
Elsőnek Dr-ral futottam össze (ő megbeszélt kategória), aztán Marcival, a roppant tehetséges, ámde kissé instabil fiúval, aki az R.A. ügy óta lábadozóban. (Lányba egyébként fele jóbarátaim belebolondultak, a másik felükbe meg ő, én valahol középen) Szóval összefutottunk, én éppen sp-partnert kerestem, ami csak elsőre tűnik egyszerű feladatnak. Ő nemkért, de tudtam hogy ez csak addig tart, amíg elkészül. Mielőtt még lelkiismereti parát sejtene bárki, nekem olyanom sohsem lesz attól, hogy valaki beszív velem, ahelyett, hogy inna.
Aztán találkoztunk családiismerős lányával, akit későbbre tartogatok.
Úgy félkettőfelé szaladtam bele Andiba és barátnőjébe, akik éppen -minő meglepetés- zöldülni szerettek volna. Nagyon vicces volt, ahogy kéztördelve, szégyenkezve bejelentkeztek spére, mikor már nekem is újra kedvem. Megállapítottuk, hogy a drgogsegély sarokban a legjobb tekerni (van alátétnek és csigának való papír, fény, asztal, székek, elinni víz (vagy botrány vitaminlé), szőlőcukor, keksz). Egyszóval egy szintetikus menyország, ahol szinte megdicsérnek, ha nem az orrodon keresztül szívsz.
Este folyamán találkoztam még egy exPázmányos arccal, aki jelenleg motorosnak akar látszani (szakáll, hosszúhaj, kendő), otthagyta az egyetemet, tévézik valahol és mellette ötvös iskolába jár. Aszonta milyen jó látni, hogy valaki ugyanúgy néz ki mint négy éve, errepersze megpróbáltam visszabók, de nehezen ment, tekintve őszülő szakállát.
Végül háromfelé indultam haza, parádésan pont elérve non-stop hévet (bkv-respect).
Mikor kapunkhoz közelítettem, mit látok? Két
desztó kutakodik a kaputelefon névjegyzékén (talán mégse a jamaica pólóban kellet volna kimozdulni?). Mármár megfordult fejemben, hogy tovább sétálok, elvégre mivan, ha éppen engem? (nemis a sp, de a Dr-t pl páréve hajnalban hurcolták el otthonról, mert nem fizetett be valami bírságot, énmeg ugye általában semmit se fizetek be) Deaztán mély levegő, kapuhoz lépek, megkérdezik nem-e ismerem-e valakikéket a másodikról -kő legördül-, sajnos névről senkit, felelem és beengedem őket (bocs ismeretlen lakók a másodikon).
Liftben smalltalk:
-sziget?
-sziget.
-mindennap?
-mindennap.
Aztán egy jóéjt az ijedtségre,
aztán jóéjt.
Mr Greenspan
