ez most volt egy szünet,

Távoli Kedvessé lett időközben, és noha most éppen igen távol (Államokban vizitálja barátnőjét), az élet szép. Megoldásra váró problémákkal persze továbbra is tele a padlás, vagy ahova struccpoljuk őket. Mondjuk kerülhetne számára valami jövedelmező, egyben perspektivikusan is elfogadható elfoglaltság, illetve csak úgy magában is kéne kurvasok pénz, mert már-már nyomasztóan el vagyok úszva (avagy vagyunk, amennyiben az elmúlt években begyűjtött közösköltség hátralék, az egykori legjobb barátom két hét múlva esedékes amszterdami legénybúcsúja, valamint a számítástechnika tanegység kifelejtése miatti térítéses bónuszfélév a közösbe tartozik).

Nem adom össze, de szép kis summa, és akkor még nem szóltunk arról, hogy ugyan kellemes itthon, de lassan ismét körül kéne nézni, milyen a világ. Talán egycsapásra megoldás gyanánt fel kéne dobnom fél vesémet az e-bayre, bár csak diszkont áron tehetném, mivel a "non-smoker", "only social drinker", non-whatever önminősítéshez nem volna pofám.

Sajnálni, dehogy sajnáljon bárki, szerencsésebb vagyok, mint akárki, téged is beleértve, ki most ezt olvasod, hacsak nem vagy Ő.

Ide tartozik egy fontos meglátásom a szerelemről, mely szerint a kommersz: „szépségedért és/vagy eszedért szeretlek” típusú romantikus kijelentések mellett szinte sosem hallani azt a bókot, mi nekem rendre kicsúszik a számon, noha hangzásra avittas, mint egy kosztümös tévéfilm Juhász Jácinttal. „Imádom, hogy remek társaság vagy” mondom gyakran, vagy valami hasonló értelműt, mert az, sőt a legremekebb, a kifejezésbe beleértve a „szórakoztatótól” a „megértőn” át a „kritikusan okosig” sok mindent. És tényleg azt gondolom, fontos kvalitás, hogy társaságában megunhatatlan repülnek el órák, mint percek, nap-nap-után, hiszen vele szeretném leélni, amíg csak lehet, és lehetőleg annyira vele, amennyire csak lehet, persze nem kötelezve a másikat a saját érdeklődési kör teljes átvételére (avagy továbbra sem járok cöncögős indiai koncertre, ő pedig menekül, ha meccsnézés). A les-szabályt azért tudja.

Neveztem a jó társaságnak levést „kvalitásnak”, ám lehet, hogy még inkább kettőnk szerencsés konstellációjáról van szó, amely éppúgy fakad pompás, kölcsönösen vonzónak talált génállományunkból, mint a köztünk meglévő, és a tapasztalatok alapján intellektuális téren is igencsak működő chemistryből (lefordíthatatlan kifejezés, még ha láttuk is már film-feliratban „vegytannak” magyarítva).

A Chemistry az, amikor megölelem, és minden rendben van, annyira rendben, amennyire sosem gondolhattam volna nélküle, hogy lehet. Vagy simogatom, és ott hol összeérünk egyszerre vagyok ő és én. Leginkább pedig –mikor csak lehet- simogatom, és ölelgetem, és apróbb-nagyobb csókok számtalan az éppen rendelkezésre álló részekre, mert minden egyes kontaktusunkban, legyen bár fizikai, vagy verbális, ott van ő, és én, és kettőnk egyszerre, melynél tökéletesebb érzésről nem tudok. Ilyenkor tényleg értelmezhetővé válik a közhely: az élet szép, mi több, leegyszerűsödik egy közbevetett egyenlőségjellel.

No és persze a szex.  ¶ 11:36 1 comments