scudetto
Miként az lenni szokott a
Vieri-kását sem eszik olyan forrón
Deezmost nem érdekel annyira, inkább a hétvége, sméginkább Távoli hétfői érkezése (möszjő Távoli nélkül). Nemtom mire számítsak, de a takarítás obligát. Csak tudnám melyik kupac alatt lehet a porszívó?
Most pedig lelépek a munkahelyemről, de előtte még hátrafordulok a sréhen mögöttem gépelő bárisnyához, és azt füllentem neki (arcomon ártatlan mosoly), hogy valami ügyintézős dolgom van a suliban.
cause I'm a
Liar
jaigen, ma írtam egy zsengét Loddarról, csakúgy önszórakoztatásképpen:
(vigyázat, a szöveg végén trágárságok láncolata olvasható)
Auf víderzén Loddár,
jó sokat itt voltál,
elszorul a torok,
hogy elvisz a
török.
Nem kell már a gulyás,
csak a zsíros kebab,
Elszerződsz törökbe?
Lothar buzi-e vagy?!
Megszeged a szavad,
nincsen neked szíved,
új impulzusaink'
is magaddal viszed
"Győztes mentalitás",
"óriás tapasztalat",
árucikké lesznek
nálad percek alatt
Marad egy kis ország
kispadja elárvult,
csapata megcsalva,
népe meg elárult.
Te aljas pénzsóvár,
legyen élted sivár!
A pokolban legyél
holnaptól kapitány!
Magyar meg okuljék,
hogy nem bízhat másban,
külföldi ne tegye
lábát az országba!
Legyen új vezérünk
szívében is magyar,
"Gott segne dem Ungarn..."
több ilyet nem akar
hallani magyar fül
magyar kapitánytól,
Véreim! tanuljunk
ebből a hibánkból.
Nálam két befutó:
Sanyibá és
Szikla,
az elárvult padot
foglalják ők vissza!
Géza a dinamit,
Sanyibá a rutin,
Egyik adja tockost,
másik meg a puszit,
egyik mondja: fussál,
bazdmeg! üvölt másik,
ennél többre nem is
magyar, aki vágyik
És ha kevés lenne
a Sándor mosolya,
a Géza szigora,
bonusz-impulzusnak
ott van még
apuka:
A büdöskurvaistenbasszonmegtiteket,
hátmiajókurvaédesanyátokérnemfuttok?
atetvesrüheslustacigánykurvaannyátok,
deúgybofánbaszlaktevidékiparasztköcsög,
hanemérszvisszakibaszotthelyedre,
aribancfeleségednemimerrádteszar!
Jól van fiúk, ezt az
öt percet megnyomjuk...
Ha nem jön közbe valami az utsó pillanatban, akkor
Christian Vieri újra
a Juvéban.
Miután azzal már megbarátkoztam, hogy
Trezegol elhagy minket nem is kaphattam volna jobb kárpótlást nála. Számomra Vieri
"a" csatár: alkata egy barbár félistené, arca mitha vésve, a hátvédek közt pedig úgy tör-zúz, mint az
erümanthoszi vadkan, maga a megtestesült könyörtelenség, a védők rémálma, átmegy a falon, ha kell, smár az érintése is fáj. És csak termeli, és termeli a gólokat, szépeket, csúnyákat, megharcoltalakat, szerencséseket, kicsiket és nagyokat, feltartóztathatatlanul. Egy szörnyeteg, egy isten, amilyen csak Itáliában születhet, de ott is csak száz évenként. És most újra nálunk, mint egykoron, hogy csíkos mezében letarolja a pályát és a poklot szabadítsa ellenfeleinkre, akik az utolsó sípszóig az
ellenségeink ,bárki bármit is mond.
Unleash Hell, Amen
Mitis, mitis?
Tetű ragacsos egy idő van, eshetne már, hátha segít. Egyébként meg az istennek nem akar nyár lenni, lassan kezdem hinni, hogy az üvegházhatás egy óriási kamu, amit valamelyik üzleti géniusz talált ki, mert nem tudott eladni egy rakat béna villanyautót. Iratott hát néhány cikket a bulvárlapokban (a firkászok egy marék szotyiért megírnak bármit), és nyáj máris kapkodta a környezetbarátosított terméket. Részemről indítanám az ellenmozgalmat: no more fázás, füstöt a légtérbe! Csak a jó kis meleg kell, a hollandusok meg tanuljanak meg úszni.
Aigner "a pingvin" Szilárd
Ha minden
according to plan, akkor sorok írója június 19.-én hajnali félötkor, Balllal és Áddal elstartol a mogyoródi aquaparkból -otthagyva FreqNasty-t, PropellerHeadz Dj-ket, mindeneket-, hogy hatra a téren, hétre a repülőn, délre pedig Portugáliában legyen. Egy hét, óceánpart, faház (mellette focipálya), barbecue terasz és jegy az Olasz-Bolgárra. Tessék sajnálni (anyu jól van).
Nem túl komplikált, viszont ismerős.
If you can’t wake up in the morning
Cause your bed lies vacant at night
If you’re lost, hurt, tired or lonely
Can’t control it, try as you might
May you find that love that won’t leave you
May you find it by the end of the day
You won’t be lost, hurt, tired and lonely
Something beautiful will come your way
Tom, hogy gáz, de bírom csávót. (Egyébként is egyszer bevallotta: kisgyerekként az volt minden vágya, hogy a Juventusban focizzon.)
jubilálunk-jubilálunk!
Eltelt hosszúhétvége, kismagam még mindég telve püknösdi áhitattal, szívem kitárt kapu. Tegnap éjjel felmentünk Pöttyel Józsefkilátóba, füstölögni, beszélgetni és kilátni. A programpontokat sikerült maradéktalanul teljesíteni. Mostanában erősen lételméleti trippen vagyok, azaz nagyrészt olyan kérdések foglalkoztatnak, melyeket csak önterápiás céllal tesz fel az ember (akarsz róla beszélni?). Válasz ugyebár nincs, ha meg van, akkor még mindig feltehető a kérdés: mit értünk azon, hogy van?
Szóval köröttünk világló éjjeli panorámával, (telihold, csillagok sat) gondolataink gombolyítását onnét kezdtünk, hogy E=emszercénényzet, ami lightos sznobizmus, viszont gondoljunk bele jobban, micsoda dolog az, hogy naaaaagy energiából lehet anyag, mégha kicsi is. Vagyis valami volt eleinte (energia, vagy anyag), és az mind egybe. (ez így az axióma, erről nem kérdezünk kéremalássan) Aztán az a valami szét, segy kis idő elteltével lett belőle pl. Pötty, vagy jómagam. Kritikus lépcsőnek a dns-tűnik, amiről jelenleg elképzelésem sincs miisaz valójában, de
Audrey megigérte korrepetál, és akkor egy fontos puzzle kerülhet a helyére. Hát ilyesmikről folyattuk szavunk, aztán megegyeztünk benne, hogy az a semmivel nem keverhető érzés, amikor belsőcsüddel (már-már nagylábujjal) úgy sikerül alányesni a labdának mint egy álom, az biztosan létezik, és hazamentünk aludni.
