Nemsoká találkozom egy nővel, aki szeretné ha újságírnék neki, remélem meg tud fizetni.
Éjjel D&B szülinap keretében csatlakozom az EU-hoz, viszont meglehetős lonccsal, mivel Krisztián nem ért rá (ő a világ legjobbarc fodrásza, egyébként jámbor Goa-fanatikus, aki azokban az időkben is a hajszárítót túlkiabálva beszélte meg velem fogyasztási szokásait, mikor a westendben kényszerült szalonvezetni. Azóta sajáttal a Madáchtéren). Azért a buliba elhívtam őt is.
Marcello Lippi idény végén elhagyja a Juventust, pótlása nehezebb, mint Göncz Árpádé volt, de majdcsak lesz valahogy. Mindenesetre Grazie Mr Lippi, és sose aludjék ki a szivar!
vigyázz Eu, jövök
Úgy négy éve szemezek vele a nagyobb partikon,
Szerdán leszólítottam,
Ma este randizunk
kaiser
Melcsike egyre trágyább munkákat merészel rámsózni, mondhatni
Michelangelóként faragom neki a nyársakat, melyekkel aztán sütögetheti szalonnáját.
"Michelangelo, mily pokol lehet
Szűd istenének, hogy nem bír teremtni. -
Óh, mennyi ismerős mindenfelé,
És mennyi szellem, mennyi őserő.
Ez vélem harcolt - az mártírhalált halt,
Ez szűknek érzé a világtekét,
S mi egyformára, mily törpére szűrte
Az állam. Óh, Lucifer, jőj, jerünk;
Nem bírja lelkem e látványt tovább. "
(E.T. tizenkettedik szín)
magyarszak-álé
100-ból 99-szer már reggelire itt az ebéd, saztán hüldögél egyig-kettőig mer nem vagyok éhes. Ellenben ma éhenpusztulok, a koma meg sehol az
elennivel . Asszem ránézek a repi kekszre, a vendégek meg rágcsálhatják a körmüket (ha valakinek nem tetszik, megeszem őt is).
kisgömböc
Igen-Igen-Igen-Igen-Igen!!!
Reál Mádríd-Barca 1:2, a "los galakticos" megaláztatott a Bernabeuban! Nincs csapat amelyiket jobban gyűlölnék, mint a
reál (nem, nem elírás: gyűlölöm, ha az ember rajong valami iránt, ott lennie kell sátánnak is).
Alulinformáltak kedvéért: a
Barca évek óta szenved, legutóbbi sikere a teljességgel érdektelen katalán kupa megnyerése volt (úgy öt éve) egyébként szégyen és csalódás a szurkolók osztályrésze, míg a reál a "galaktikusok" egyremásra nyerte a BL és bajnoki címeket, igazolta az
aranylabdás kedvenceket és mámorította az érte szurkoló nem keveseket (köztük a magyar sportujságíró szakma színejavát).
Gondolható milyen élmény lehet hétről hétre, évről-évre kedvelt csapatod vergődését nézni, miközben a riporter kéjesen sajnálkozik az egykorvolt dicsőséget emlegetve, majd hallgatni amint az isteni blancókat ajnározzák. Ha mindehez még hozzávesszük, hogy én (mink) az
olasz futbalon szocializálódtunk, melynek alapja a védekezés, ezzel szemben a reál a világ legjobb és legdrágább támadói mellett a világ leggyatrább védőisorával rendelkezik (szerintük felesleges védőkre költeni), akkor látható, hogy egyszerre érzelmi és szakmai szükségletem, hogy a reál aláztasson. Ha mindezekután még azzal is megtoldom a történetet, hogy a Barca azóta nem kapott ki, mióta a kedvenc játékosom,
Edgar Davids a "Pitbull" odaigazolt (ez alig 16 fordulóval ezelőtt történt), sennek köszönhetően a tizensokadik helyről a
tabella elejére rakétázott, miközben a szakértők verhetetlennek hitt reálja a várakozásainknak (reményeinknek) megfelelően
elhasalt a Bl-ben és botladozni kezdett a bajnokságban, akkor talán érthető miért váltott ki ily eufórikus örömöt belőlem az egy-kettő. További boldogság, hogy valószínű sima reálsiker született volna, ha
Luis Figo "
az áruló", a Barca egykori csapatkapitánya, a reál jelenlegi játékosa nem állítatja ki magát egy-egynél (Őt annyira szeretik a katalán szurkolók, hogy a legutóbbi barcelonai rangadón a szokásosan behajigálásra kerülő tárgyakon túl: öngyújtó-érme-flakon-mobiltelefon, egy
diszófejjel is megpróbálták eltalálni). Miután
Lajosunk beleszállt
Puyolba, mehetett zuhanyozni,
Ronaldinho pedig a lefújás előtt pár perccel csodásan emelt az általam nemtúlkedvelt
Xavihoz, aki
Casillas felett a hosszúba: 1:2, üvöltés. Hogy még meseszerűbb legyen a történet, a
Sport1 reálimádó riportere (Horváth Ferenc) kivételesen a helyszínről közvetítette a mérkőzést, valószínű 1:0-nál, még élete legszebb estéjében gondolkodott...
A reált egyébként nem véletlenül hívom reálnak és nem madridnak: az előbbi elnevezést ugyanis nem szeretik a fővárosiak szurkolói, mivel a
reálimádó Francó idején dívott a csapat ilyetén való elnevezése, svalamiért a reálos szurkolók nem szívesen emlékeznek rá, hogy nehány bajnokságot bizony ennek a remek embernek köszönhetnek (nem volt szégyenlős belenyúlni a menetbe, ha a kedves blancóiról volt szó). Miből is látni, hogy megfelelő tájékozottsággal a gyűlölet igen szofisztikált formában is kifejezhető.
Holnap linkelek, ahogy illik (disznófejjel).
Forca Barca!
