scudetto
Sem a szar idő, sem a fájós bokám, sem a hétvégi foca valószínű kihagyása, sem a csempére való várakozás, sem a veszteglő felújítás, sem a perspektívátlan nőfront, sem a perspektívátlan munkafront, sem a perspektívátlan életcélfront nem bírja bírja elbaszni virágos jókedvem. Hogy miért, magam se tudom, úgy látszik az élet még a focinál is megmagyarázhatatlanabb.
Megérdemelném, hogy boldoggá avassanak.
Bódog
Henyélek
Ma öszvissz egyetlen píár interjút kéne megírnom élelmiszer biznisszel foglalkozó bárkivel, de a megadott névlistán csak táp és takarmány kufárok szerepelnek, így jelenleg várakozóban vagyok.
Dologtalanságomat
juventuz fórumos aktivitással és Gary Larson képek gyűjtésével palástolom (remekül), de jelenlegi tevékenységem is ebbe a sorba illeszthető.
Egyébként, mielőtt még megvetnétek, kijárt nekem a mai üresjárat , mivel napokban annyit dolgoztam, hogy az már ijesztő.
Tegnap még bejegyezni sem volt időm, pedig történtek apróbb dolgok pl kedd esti műfüves focán (
Répafoca) Ádival és Dinivel, gáláztunk a mindig erős ellenféllel szemben. Két mérkőzés, két sima győzelem, a veszteség rovatba egyedül apróbb sérülésem került (szakadozott jobbbokám kapott egy kicsit, max kihagyom a hétvégét). Viszont elképesztő jó volt együtt játszani, gyakorlatilag felosztottuk a pályát harmadokra, elől Á dirigált, középen D, a hátsó traktust meg jómagam uraltam, ráadásul mindezt igen impresszív módon tettük. Így aztán hiába volt rajtunk kívül két ballaszt és egy idegbeteg cselgép a csapatban, hiába volt sokkal masszívabb az ellen, egész egyszerűen esélyük se volt. Ha egyszer működik a "
Magische Dreiecke"...
A lakásfelújítás kivételesen szünetel, mivel csak péntekre szállítják a hiányzó csempét, így a héten még nem találkoztam Burkoló Bélabácsival. Nem tudom, hogy említettem e már, az öreg egy nyugdíjas súlyemelőre hasonlít leginkább: oszlopszerű lábak és hordó test kombinálva szálfa-egyenes tartással (homorú hát, merev derék). Persze valószínű ha lenne csempe sem láttam volna, mivel eleddig a hét
minden napján Ádinál aludtam.
Ma szittyahonlap/galéria/tetoválások-ban leltem egy képet, amely egy naaaaagy kopasz agykoponyát ábrázol, rátetoválva a magyar címer legcifrább, legősibb, legszínesebb, négytenger mosta, angyalkák tartotta változata. A szavam elakadt.
Háromkirályok
Otthon, a falamon három cédula őrzi a házban ősszel dúlt polgárháború emlékét. Az ok a közösképviselő választás volt, az ürügy a fűtés késedelmes megkezdése. A lázadók vérvörös festékkel mázoltak dühödt mondatokat a lifttel szembeni falra, a hatalom letéteményesei falragaszokon okították és minősítették a rebelliseket. Én pártatlan maradtam, a vérvörös hőzöngést enyhe túlzásnak tartottam, a hatalommal szemben pedig a természetes jóérzés (és talán a közösköltség hátralék okozta rosszérzés) szólt.
Mindenesetre, a falragaszokat szépen begyűjtöttem (relikvia), miáltal egycsapásra gyártóik ismeretlen ellenségévé sikerült válnom.
Ezen folyamatok gyümölcseként született meg a klasszikus cetli, unikális átkokkal és megszólítással, íme:
TÉPŐ VITÉZ!
Verjen meg a Teremtő!
ÁLLAT!
mindez egy tökéletlenül négyzetesre vágott szórólap hátára, golyóssal.
Lakásom dísze azóta is.
TepoVitez
Kezdem megérezni, hogyan darálja be a munka az embert. Még nem túl fenyegető a veszély, de az biztos, hogy aki 20 percnél messzebb lakik a kedvenc éjszakai helyétől, az hosszú távon halálra van ítélve.
Délelőtt sör témájú cikkeket válogattam kereskedőknek szóló lapokból Bárisnyának, amitől nyilván még jobban megkedveltem szegényt. Szerencsére ezen roppant igényes sajtótermékeknek (Kereskedő, Termék Mix sat.) csak a tartalomjegyzékét kellett átnyálaznom, de már ez is bőven túl a kívánatoson. Szerény véleményem szerint büntetőadóval kéne sújtani mindazokat, akik az ábécét hasonló produktumok létrehozására használják.
Délután rámtelefonált egy hölgy az Elektromosipari Magánvállalkozók Országos Szövetségének lapjától, tanácsolva hogy változtassam meg píárcikkem túlságosan ütős címét. Véleménye szerint szofisztikált olvasóközönségük nem venné jó néven egy oly erős kifejezés címben történő szerepeltetését, mint a:
buta. Ilyenkor csak Balázs Pált tudom idézni, midőn megpillantotta öt éves
imitátorát: Hát ez bazmeg...
Persze a világért sem szerettem volna, hogy a cím olvastán pironkodni kényszerüljenek filológiai érzékenységükről messze híres villanszerelőink, így cseréltem egy szarabbra (természetesen).
Egyébként helyre kis nap a mai, különösen mióta tudom hogy:
a nedves állateledelek felé mozdul a kereslet..
Rabelais
Szombat este Ádámmal felugrottunk
Balba egy sp-re, mielőtt elnéztünk diplomaavatóbulira Olof Palmba. Kicsinyég aggódtam, mit fog szólni tejbe-vajba szocializált barátom a kőkorhoz, amelyben élek, de őszinte meglepetésemre legmélyebb tiszeteltének adott hangot, hogy így bírom a strapát, ami nagyon jól esett.
Vasárnap aztán felszólított: aludjak nála. Egy kicsit húzodoztam az illendőség miatt, de úgy néz ki ma
is ott alszom.
Úgyvélem azonosneműek körében már megtaláltam azt a nehányat, akikre szükségem, és viszont. A lányokkal, meg majdcsak valahogy.
less home , more friends
