Nem vagyok oda a bajszosert, de meg kell vallanom, hogy vannak tortenetek, amelyek erte kialltanak:
A boncmesterSzalontüdő főzésébe kezdett szombaton reggel az 59 éves boncmester (T. Zoltán) és élettársa. Első lépésként felbontottak egy üveg konyakot, majd néhány pohár ital elfogyasztása után nekifogtak a hús felszeletelésének. A férfi egy 19 centiméter pengehosszúságú – boncolásoknál használatos – kétélű szervkéssel állt neki a feladatnak. Társa idővel magára hagyta, és bement a szobába lepihenni. Nemsokra rá újból megjelent a konyhában, s a korábban elfogyasztott ital hatására agresszíven kritizálni kezdte párját.
Úgy találta, hogy társa túl durvára vágja a hússzeleteket. Szó szót követett, a megsértett férfi ingerülten hadonászni kezdett (a borotvaéles kés ekkor is a kezében volt), majd – mint azt T. Zoltán később a rendőröknek elmondta –, véletlenül megszúrta élettársát.
A nő a köldöke mellett, a bal oldalon ejtett 6 centiméter hosszú sebet nem vette komolyan, azt sem engedte, hogy a férfi orvost hívjon. Inkább ivott még egy konyakot, és leült a fotelba . T. Zoltán gondolta, hogy esetleg baj lehet a serulesbol, ezért egyszerű, fehér háztartási cérnát fűzött a tűbe és tanult öltésekkel összevarrta a sebet, majd fájdalomcsillapítót adott az asszonynak. Időközben az étel is elkészült, de csak a férfi evett belőle, a nő nem kért.
Este lefeküdtek rendben, de éjjel kettőkor, amikor a férfi WC-re ment, a nő már nem lélegzett. Ekkor T. Zoltán értesítette a rendőrséget, hogy megölte élettársát.
A házban huszonhat éve lakó V. M. emigyen kommentálta a történteket: „Rendes ember a Zoli, nem volt gondom az élettársával sem"
(Forrás: Kisalföld)
egyszerűen hihetetlen, hogy egy történet ily tökéletes legyen minden izében:
boncmester
szalontüdő
bonckés
konyak
durvára vágott
megszúrta
háztartási cérnával
a nő nem kért
wc-re menet
rendes ember
ha jok lesztek egyszer meg elarulom, hogy hol lelheto fel a vilag legkinosabb lemezboritoinak gyujtemenye
tegnap ejjel hazasetalva bulibol egyszerre nagyon magam,
es nagyon fejjel lefele voltam. A gyalogoshid feljarojanal taktikusan leultem a szegelyre, csinaltam egy cigit, es kivartam mig az egyetlen atkelo eltunik a latokorbol. Aztan (legyunk fellengzosek) a let elviselhetetlen konnyusegetol nehez szivvel, felhangosan enekelve atkeltem a brisbane riveren:
A következő buszon
Rajta leszek én is
Jelzek majd egy réten
A busz megáll és én mégis
Szólok, hogy bocsánat
De van velem egy állat
Aki még tovább akar menni
Még egyszer, bocsánat.
A tévét nézte sokat
És messzebb akar jutni
Én egy mesebeli disznót
Viszek a végtelenbe túrni
Orra az ablakon
A következő buszon
Egy ringó Ikaruszon
Orra az ablakon.
Egész éjjel nézi
A távolodó fákat
Kérdeztem, hogy mit lát
Azt mondta, hogy fákat
Lát ő elsuhanni
Egy záródó világba
És egy malacot hajszálon
Hófoltot húzni a sárba
kis b
Barmennyire is nemszerettem volna, de
Yasmin ma kivagta a pasijat (persze nem miattam, csak...). Most egy kicsit aggodom az esetlegesen nyakamba szakado kovetkezmenyektol (nyilvan nem a kellemesekre gondolok). A lelkiismeretem akar meg nyugodt is lehetne, hiszen a magam reszerol mindig igyekeztem a leheto legszukebbre korlatozni a velem szemben tamaszthato elvarasokat. Ugyanakkor hazudnek, ha aszondanam nem voltam tisztaban vele, milyen paradesan mukodik rajta a magiam. Arrol mar nem is szolva, hogy -mikent az lenni szokott- alkalmankenti tartozkodasom csak megellenallhatatlanabba tett a szemeben (if you chase they run, if you ran, they chase). Szegenyke nem tudja, hogy fiu es busz utan nem erdemes.
noriega