denee

telefonjával fülén figyelte növekvö ingerültséggel az irányába sávokon keresztül igyekvő hajléknélkülit. A közelítő vélhetően a moszkvatér környéki regösénekek őszinteségre apelláló modorában folyamodott volna ellátmányért ("nem villára gyűjtök, fröccsre kell"), mindenesetre rutinosan kerülgette a forgalmat és profi módjára igyekezett fenttartani a szemkontaktust.

Egészen addig, míg -nem várt fordulat- az elválasztóvonal tájékánál járva egyszerre meg nem szólalt a mobilja. D meglepett érdeklődéssel pillantott bele a nemrég még oly bosszantó arcba, emberünk pedig próbált úgy tenni mintha nem ő csörögne, illetve igyekezett becsülettel állni korábbi célpontjának kérdő tekintetét. Aztán visszafordult.  ¶ 18:05 0 comments

  mostanában líraian vagyok. ezt többnyire szeretettel szerkesztett összetett mondatok formájában osztom meg Távolival, de néhol utat talál a véna. Nem mentegetem magam előre, minek is tenném, nagy megütközést már aligha kelthet bokrosodó szentimentalizmusom. Tetszik, akinek tetszenie kell, mások meg inkább ne szeressenek belém, elég bonyolult ez így is. Kettőt már látott napvilág, a harmadik számára is jutalom, hogy ránézett alulgondozott médiumomra.



Mikor az állatkertbe'

Mikor a vízükbe nézett a kedves,
pontyok bújtak a keszegekhez,

domolykók bámulták delejezve,
fagyva ezüstös sugarakba

lebegtek, igézve lesve a távolt,
kit az üvegfal túljára varázsolt,

nekik jelenésül ez a furcsa élet.
nem tudják, nem értik, csak tátogva néznek

Így vannak fejemben a csillogó szavak,
mind utánad úszna, amint elhaladsz

szemeimhez gyűlve figyelik a lépted,
eltűnsz: szétrebbenek a sötétbe'

++

Egyetlenem

Én szûvemnek csillagzatja,
Nagyvilágnak virágzatja
Bútól aszik lelkem öszve,
Vélem miért nem vagy örökre?

Lépted nyomán föld is áldott,
talpad helyén szentté vált ott,
minden fûszál és göröngy,
melletted a nap: varangy.

Lángol bennem a gyúlt érzés,
nem tántorít el kisértés
csak éretted vagyok, élek
(fociról most nem beszélek)

Oldalamon volna helyed,
rámhajtanád csinos fejed,
becéznélek szóval, tettel
csak rád volnék tekintettel.

Szemsugarad csilló fényét,
játszi kedved minden kényét,
õrizeném nappal-éjjel,
leszámolnék minden bajjal.

Erõs karom védne-óvna
Kit nem kedvelsz: másnap lógna,
Dúlnék érted házat, várost,
veszne, aki neked káros.

Boldogan, szinte hibátlan,
úgy élnénk itten vidáman,
mint mesében, vagy regében
két félisten, egészen.

++

Amused

Azt írtad egy levélben,
kevés benned hozzám az érdem,
nem értem.

Érdemli-e röpte a madarat,
kecses lépte az erdei vadat,
víz a csillogást, kékje az eget,
álmodót az álom megérdemli-e?
Ívét a vállad, mosolyod a szád,
szemet a szépséged, rétet a virág,
árnyék az erdőt, fény a napot,
megérdemli-e a krokodilt a fog?

(Így gondolnám, kedvesem,
mint senki más, úgy vagy nekem,
téged csodál szív és ész,
tovább is van, mondjam még?)

ugyan

Te engem és én téged, a sok szép szavak minket,
aki bennem érdemelhet az nélküled nincsen.


++  ¶ 16:47 0 comments