Szokásos nap az irodában, az ég világon semmi nem történt.
Állítólag dél körül jött be tárgyalni ez a furcsa kinézetű málna-kereskedõ,
de nekem nem sikerült összefutnom vele.
katonánéval zajlott beszélgetés eredményeképpen,
tessenek megkapaszkodni, Ausztrália célbavétetett. Úgy látszik gézánénak minden pénzt megér, hogy a lehető legmeszebb tudjon a hattyúháztól, sezt nyilván nem voltam rest kihasználni. Egyelőre csak a szándék a biztos, meg mindenféle ismerősök pozitív példái a területen, ha minden tervszerint, akkor január végén már nem lesz pulcsi a szekrényemben. Egyelőre nyilván nem élem még bele magam, de magamhozképest bámulatos elszántsággal intézkedem (telefon/2naponta tempó, nálam ez már bőven a top priority kategória), aztán, mint szoktam mondani: meglássuk
Távolival folytonos turbék a cseten, mitől munkamorálom tovább zuhant, ha ez egyáltalán még lehetséges.
Ádesszel újra belezúgtunk
tcm-be, második évünket fejeztük be az Udinese calcio padján, melyet szerény duplával ünnepeltünk (bajnoki cím, bajnokok ligája). Csapatunk nyilvánvalóan csak számunkra fontos összeállításával nem traktálnám a nagyérdeműt, dióhéjban annyit, hogy nem egy összvásárolt sztárgárda, hanem egy tősgyökös udinei magra épülő alakulat emelhette magasba évvégén a nagypresztizsű serlegeket. Az idillt csak Béd teszi némiképp problémássá, lévén enyhén féltékeny minden percre, amit Ád nem vele tölt. Nos, ha éppen csak rápillantunk a menedzserre, az úgy másfél órát jelent, folytassam?
(ó-ó-ó, a régi szép idők. két-három éve napokat managgereztünk át Áddal, Ballal együtt, egymás ellen, bárhogy. nyilván talmi boldogság, de máig örömmel emlékszünk a Torquay történelmi triplázására, a Notthingam Forrest fanatikus közönségére, a Marseille sokkoló anyagi csődjére (bali) sat...)
Voltam ma végre is fodrásznál, levágni hajam hosszúra nőtt régóta. szeretem fodrászom jámbor, kedves arc, goás-fajta, ollónak istene ugyanakkor. míg vágja beszélgetünk jót egyúttal mindig. milyen legyen? kérdé. mondtam: hasson out of bed két hónap múlva (akkor jön Távoli, kinek gyöngéje ez) mondataimat fésületlen vetem immár, elégedetten külsőmmel ugyanakkor