scudetto
A windows messenger és a Távoli laza időbeosztása veszélybe sodorja irodai és irodalmi teljesítményem egyaránt.
Ma semmi ihletem nem maradt az örökkévalóság számára, mivel kreativitásom egysoros igazgyöngyeit már napközben az idő disznajának elibé szórtam.
röf-röf
Ma reggel alig néhány óra alvás után anyám telefonjára keltem, úgy hét óra tájban. Figyelmeztetett, hogy várhatóan negyed órán belül rám fog törni építőipari-szakember másodnagybátyám gyermeke egy darab kőművessel, hogy felmérjék, amit nézni is riasztó.
A kőmíves külön állatfajta, ha nem lebegne örökkön szemeim előtt a politikai korrektség ideája, még azt találnám mondani, hogy ő az igazi beszélő szerszám (csak nehezen kommunikál). Egy kőműves, mikor követ művel nem szokta használni a fejét, ha azt mondod neki, hogy véssen, akkor addig vés, amíg van véső, vagy fal. Ezért hát szigorú kézi irányításra szorul, melyet nagybácsi, remélehetőleg képes lesz az elvárható szinten megoldani.
Persze visszaaludtam, viszont nem uncsitesó jött, hanem maga szigor-nagybácsi, a kőműves stimmelt. Három és fél óra alvással, nadrágot húzva támolyogtam fogadásukra, biztosítva ezzel, hogy e két remek ember örökre elkönyveljen mihasznának. Aztán úgy, ahogy összekapartam magam, és bár néhány lesajnáló megjegyzést beszákoltam Herr Szigortól (elég arrogáns egy pokróc bír lenni), a továbbiakat sikerült jelentősebb presztízsveszteség nélkül megoldani.
Sűrű fejcsóválás és tarkóvakargatás közben dermesztő két hét rajzolódott ki előttem: három kőműves fogja zúzni a lakásban, ami már most is úgy néz ki, mintha tankok forgolódtak volna benne. Kezdésnek természetesen visszabontják, ami eddig elkészült. Nyilvánvaló volt, hogy a kivitelező személyének változása rengeteg megoldottnak hitt kérdést tesz újra problémává, igaz ebben az is játszik némi szerepet, hogy nagybácsi etalonja a legszigorúbb német standard. Mindenesetre a leghalványabb kétségem sincs, hogy a szigorú német minőség elérésének legbiztosabb módja, ha egyszerre hárman suhogtatják kőműveskalapácsaikat a leendő fürdőszobám 3.5 négyzetméterén.
Igazából én már csak egy befalazott Kelemennében tudnék bízni.
ISO2004
Amikor az ötödik percben
Del Piero cserét kért sérülés miatt, már csak a legnaivabbak reménykedtek. Amikor nem sokkal később két legrutinosabb védőnk képtelen volt megoldani egy olyan szituációt, ami egy serdülőnek is ujjgyakorlat, már el is dőlt. A legrosszabb, hogy még nyolcvan perc kilátástalan szenvedést kellet végignézni ezután.
Mint az a
Focilázból tudható
Nick Hornby-t anno az
Arsenal kilátástalanul szürke játéka bilincselte le annyira, hogy onnantól fogva életének jelentős részét a csapattal való együtt-szenvedésnek szentelte. A Juve, akárcsak az Arsenal, ugyan azt az unalmat képes előállítani, sőt: minél unalmasabb egy mérkőzés, mi általában annál eredményesebbek vagyunk.
Egy négynullás győzelem a mi esetünkben semmivel nem jelent látványosabb játékot, mint amikor egynullra nyerünk.
Ez a mi specialitásunk, ha ehhez még hozzávesszük, hogy nálunk szinte mindig félház van, köd és a meccsek alatt az irdatlan kongó betonteknőben kutyaugatás viszhangzik...
Remélem sikerült kedvet csinálnom.
aintnosunshine
Szűkszavú leszek, mer végre sikerült összeütni a yahoo messengert Távolival és most repesek. Hihetetlen jó érzés tudni, hogy kecses ujjai épp most járnak lágy futamokat a klaviatúrán.
Ma megnézte az új
munkrudi (rokon, vérprofi) siralmas állapotban lévő lakásom és csak fogta-fogta sokatlátott fejét. Kibaszott sokért megcsinálja Április 1.-ig, remélem nem tréfál. Addig már fél lábon is.
Mennem kell, táncra perdültek az ujjak...
Kecses Zoltán
nnnnaa eddig tartott az űrkorszak, cégünk emlegetett rendszergazdája egésznapos ténykedése megkoronázásaként magára omlasztotta a komplett belső rendszert. Vissza a galambokhoz.
Művészet és sport ritkán találnak oly szépen egymásra, mint a Kispál féle PVSK indulóban, amelyet, hogy tisztelegjek a lányok előtt, ezúton:
Az nem lehet soha...
Az nem lehet soha
Hogy egyedül legyetek
Nem olyan nagy csoda
Ha szeretünk titeket
Olyan kevés van már
Amit ennyire lehet
Még az se kell, hogy mindig
Mindent ti nyerjetek meg
Még ezt az egyet, ezt az egyetlenegy meccset, lányok
Még ezt az egyet, ezt a bajnokságot, lányok
Még ezt az egyet, ezt az egyetlenegy meccset
Pécsi lányok, megnyerjük megint a bajnokságot
Jaj, lányok, jaj, lányok
Ti úgyis tudjátok
Hogy az nem lehet soha...
Olyan kevés van már...
Még ezt az egyet, ezt az egyetlenegy meccset, lányok
Még ezt az egyet, ezt a bajnokságot, lányok
Még ezt az egyet, ezt az egyetlenegy meccset
Pécsi lányok, megnyerjük a kupát, a bajnokságot
Jaj, lányok, jaj, lányok
Ti úgyis tudjátok
Hogy az nem lehet soha
Hogy egyedül legyetek
Nem olyan nagy csoda
Ha szeretünk titeket
Olyan kevés van már
Amit ennyire lehet
Még az se kell, hogy mindig
Mindent ti nyerjetek meg
Voltam péntek casting, lecsúsztam pécsmeccs vége miattok, viszont cserébe megvárattam őket, míg telefonon hallgattam Ádesz helyzetjelentését a hosszabítás pauzájában. Maga az aktus 10 másodpercig tartott, kétszer pofánvillantottak, miközben arcomra eröltettem legszebb lenéző-mosolyomat.
A Pécs elképesztő csatában nyert. "...nem volt itt már semmi, csak ütötték-verték egymást..." válaszolt Á. enerváltan szakmai finomságokat firtató kérdésemre. A hangja és érzelmei kicsit ki voltak égve, miután két órán át kétszázas volt a pulzusa.
Ma hívtak fashiontől, hogy mikor mennék holnap újabb fordulóra, továbbá vigyek magammal fürdőnadrágot (rákérdeztem, NEM
pöcsgatya). Szürreális, asszem ez a jó szó.
Fecske
Jó reggelt,
Gondoltam magamban, szokás szerint ébredés nélkül átlendülve felkelésen. Lassacskán tisztul a köd.
Márciusban már nem tudom komolyan venni a havazást, hulló pelyhek közt játszom a nyár gondolatával, kabátban persze. Eddig ügyesen adom, hogy ébren, senki sem fogott gyanút. Végül is járok-kelek, sőt beszélek (csakis egyszerűbb panelekben), honnan tudhatnák? Merész dolog egy kérdőjel, álmos szövegben, reggel tájban, mint felvenni a telefont és beleköszönni a cég nevét, aztán lassan kapcsolni. Mindennek eljön az ideje: A felkeltődés és felébredés, még feltétlen találkoznak, miként naptár a tavasszal, avagy a metaforám szárnyai, hogy költői magasságokba emeljem ezt a szimpla kis hétfő reggelt.
b
