Ádi szólt róla, azóta mosolygok rajta naponta, és fogok is még egy darabig. Szétküldtem persze már mindenkinek, nagyjából az alábbi tudnivalók kíséretében.

Adalék információ a kevéssé járatosaknak, hogy az arabeus kommentátor a notórius focivideó-letöltők kedvence már jóideje. És íme, most eljött az idő, hogy a kultúrák találkozásának nevében a futbalt többé és kevésbé követők egyaránt megismerhessék a néhanapján kissé tán színpadias, ám ezúttal őszintén megrendült dubaii gajdolót, amint önmagát túlszárnyalva révül extázisba, mikor a katalán színű brazil belövi a spanyol bajnokság történetének tán legszebb gólját (a kultúrák, ugyebár)



ps: minap Ád, újabb óriásmosoly: meglepett a szkripttel (elenyészőt belejav). A végét leírni -figyeljék csak meg, egészen különleges bravúr.

"Ohohohohóó óóóóóóóóóóóó jaaaa allaaaaahh jeeee seleeem jeeeee seleeeem! Hatni já haccurra, hatni já haccurrá, hatni ja haccolija tahnem ezslááá lálhvahdirámen lááá hatmarratenodra láááá hacsupcsupcsupcsupcsup csúúúp csúúúp csóóóóp cssup csóóóóp csup ja hadi iniesta ahdmel ahdmel valhakil e le ahmel a ronaldinho ahmel e le ahmel a Ronaldinho ahmel jaa salaam lahktatyamíla lahktatyamíla e venn xavi aualan…enekterkir eneszterbál voudovarán vulleft val alkoora mubasaraszen fí al marba ekhnejdzsú ekhnejzsupsz-ehár mileszáhár amam le mubasaraszen eláhá"  ¶ 04:16 0 comments

  ismertek már valamelyest,

gondolhatjátok mennyire köti le figyelmem a vágandó kampánydarab, ha ma délután tudtam meg mikor érkezik életem értelme telepedni hosszabb időre közelembe. Az idő múlásával percről-percre leszek egyre türelmetlenebb, pedig hetek vannak még hátra. Persze mit nekem az a pár nap, mondom, és az évekre gondolok közben, a millió mailre, a csetkirálykodásra és a kettős létezés örökös, sármos kialvatlanságára.

Bevallom nehéz a napsütötte hagymák felett elsuhanó feliratok helyes tempóján törnöm a fejem, nem is teszem különösebben, inkább rutinos Jobbkezem szakszerű megoldásaira hagyatkozom. Ha kiabál, átballagok a szomszéd szobába és hosszan pislogok a monitorra, végül azt mondom: ok.

Nem valami profi szemlélet, tán annyi mentségem akad, hogy mégiscsak erre a napra vártam, mióta csak tudom, mire is várok. A kedves szőrhasogató megrendelő pedig, aki alanyi jogon is egy méretes f*sz, most a vonatkozó körülmények közepette méginkább azzá válik, hiszen épp a csekélyke maradék türelmem igyekszik felszámolni a nagy arc és kevés odafigyelés szimpatikus kombinációját alkalmazva.

Talán egy Matti Nykanen típusú pragmatikus szakembert kellett volna megbízni a feladattal, aki képes a helyes munka-szórakozás sorrend betartására akkor is, ha egészen más kavarog éppen a dobozban.

Riporteri kérdés, verseny közben: Mire gondolsz most?
Nykanen: A puncira, mint mindig, de előbb ugorjunk.("No pilluhan se on aina mielessä mutta hypätään nyt ensin!")

Én nyilván romantikusabb ennél (a stílus tekintetében feltétlen). Szerelmesen nagyjából csak a szerelemre tudok gondolni (beleértve a p-t is persze), a munka sűrűjében leginkább csak testben vagyok jelen, elvégre van nekem gondom elég, érjék be ennyivel. Jelentősebb mutatványokra, csak ha ő is látja, akkor vállalkozom, a többieknek elég egy-egy kényelmes szökkenés is az elismeréshez. Hiába, szárnyakkal könnyű.

Lassan azonban fordul a kocka, és kezdem úgy érzeni, tartozom a világnak valamivel, cserébe, hogy végre készül megadni mindazt, amit követelhettem tőle. Magasban ha szállok is majd, tudjuk mi jár fejemben mindig repülés közben.  ¶ 19:09 0 comments