scudetto
Görögök a döntőben,
Adeus csekok, ha Pavel nem rúgja szét magát mindenbizonnyal más a vége.
Miután Nedved lebicegett oda lett a tempó a csekok játékából, és szép lassan beletunyultak a görögös tesze-tosza pöcsölésbe. Ami volt helyzet kihagyták, saztán törvényszerűen bekaptak egy sima szögletet, mivel a szoros meccsekeknek szokása, hogy egyszerű szöglet-gólok döntsék el őket.
Nagyonnagyon sajnáltam Pavelt, szegény már a tavalyi elbukott BL-döntőt is kikényszerült hagyni sárgák miatt, mostis azon aggódott mindenki, hogy behúzza a másodikat, aztán követhet a lelátóról. De nem, helyette inkább lesérült. Ahogy mondani szokás nem ezt érdemelné a sorstól.
A görögök viszont kész téboly,
Rehaklesz vezetésével és kőkorszaki focijukkal ott vannak a döntőben, persze mázlifaktor, meg kifacsart sztárok az elleneknél (hogy Nyílt idézzem) de akkor is. Ki gondolta volna, hogy két emberfogó plusz seprű kombinációval idáig lehet jutni 2004-ben? Oly mértékben anakronisztikus a dolog, hogy arra nincsenek szavak, mintha lovasfutár hozná pizzát házhoz. Ami ennyire retró, az már akár meg is előzheti a korát, ha ezzel a felállásssal megnyernék döntőt is, bizony fura trendek uralkodhatnának el a világfutbalban. Ki tudja, tán még a legendás
mannheimi emberfogó-iskola is újra régi fényében ragyogna.
Addig is, míg ez bekövetkezik, drukkoljunk a purtuzsáloknak, hogy megmentsék az európabajnokság komolyságát, illetve szórakoztassuk magunkat a legnagyobb
videóival, például ezzel
ni.
Otto
Hupholland harmatgyenge játékkal adeus,
Ma délutáni munkám: Tibikollégát vártam megjönni Jászberényből.
Hogy dolognak tűnjék nekiálltam egy fullextrás cseh-görög totó megalkotásának, képekkel gazdagon. Majd három óra munka után elkészült a remekmű, smég úgy is tűnt, mintha egy nagyon akkurát prezentációt rittyentettem vón, valami elit ügyfélnek.
Táskámban nyolc példány feladatlappal minek is várjak tovább sohanem jövő Tiborra?
Megyek, s learatom babérokat művemért.
Te meg villants,
Pavel!
Akármiis lesz
Ő az isten.
Hup Holland Hup,
Luzitánokat vacsorára!
oranje
Ittjárt a rendszergazda,
Úgyhogy ne legyünk meglepve: semmi nem működik.
Eztet most a worldben pötyögöm abban a reményben, hogy idővel sikerül átlépni az 1 bit/sec álomhatárt és jelenleg még lemaradó levelem is csatlakozhat a gulyához.
A munkaritmus felvétele sem megy könnyen, ma nagyjából tíz perc effektív dologvégzésre voltam képes, a többiben Távolival cseteltem, illetve pétereket és csabákat köszöntöttem vállalatilag a nevük napján, valamint igyekeztem behozni nemkevés lemaradásomat a virtuális kommunában.
Ismerőseim többségét sikerült sokkolnom Vityás képpel, mondjuk el is vártam, meg tényleg erős. Nemtom, hogy véletlen, vagy a protokolsuliban oktatják, de míg hármunknak úgy világít a szeme, akár három pár halogén féklámpa, addig a nagy ember pillantása sötétebb, mint az mszp jövője.
Miközben nem haladok a
munkrúddal, sőt halmozódik, saz esztétikára is be kéne néznem, mert lassan vége időszaknak, nekem meg kéne vizsgáznom vagy hármat, szóval mindeközben újságírnom is kellene nem keveset. Legalábbis lányzó, ki a feladatokat osztja, nemrég felhívott és öt percen át csak sorolta, hogy mimindent kéne megírnom neki a vitorlásversenytől, az Alfarómeón át a boxedzésig, sőt még azon is túl Szerednyei Béláig, illetve a Horvát nyaralásból visszatérő Konta Barbi interjúig. A csónakos cikkhez csütörtök ötre kéne lemennem Kenesére, ami lightosan esélytelen a második elődöntő miatt, az Alfa jöhet, a boksz főleg,
Kontát pedig ingyen is akár.
Bal, Plate és jómagam, úgyismint a dolgozni kényszerülők csoportja megállapodtunk benne, hogy az elkövetkező hónapot a yuppie-július szellemisége fogja áthatni. Azaz napközben dolog (vagy olyasmi), este pedig züllés a város alkoholt és fehérnépet kínáló kerthelységeiben. Tegnap kulti, ma nemtom, szerda obligát rwnd (hacsaknem eső, merakkor b-terv).
Holnap hup-holland is, bár erős érzésem, hogy a luzitánok lépnek majd tovább élükön Decóval, akit csak azért nem szidok mostan érdemeinek megfelelően, mert akkor bizonyosan vágna vagy kettőt kedvenceimnek. Valamiért a legtöbb általam ostorozott, vagy leírt focista, ha szívemnek kedves ellennel találkozik szinte Főnixként támad fel poraiból, hogy hintsen egy duplát, aztán, mintha mi sem történt volna, folytatja a leírt játékossá válás gyakran túlságosan is hosszú útját.
Ebből is kiderül: Az igazi
fb az bizony babonás, méghozzá legfőképpen az elkiabálásra.
Ez alapszabály, véssük hát jól eszünkbe. Miként azt is, hogy:
Semleges szurkoló nincsen, legfeljebb biológiai értelemben. Ha valaki nem drukkol valamelyik csapatnak, akkor az nem szurkoló, hanem néző, vagy még inkább nézelődő.
Egyesek, legfőképpen a satu magyar sportriporterek (és alanyaik) képesek olyat is mondani (elfogulatlanságukat hirdetendő), hogy a „jó futballnak szurkolok”, ami legalább olyan épületes baromság, mintha a jó bíráskodásnak, az egyenletes talajnak, vagy a kívánt páratartalomnak szorítanánk egy mérkőzésen. Erre legfeljebb ha
Hevesi Tamás lehet képes.
adeus
Hup Holland Hup
Laat de Leeuw niet in z'n Hempie staan
Hup Holland Hup
Trek 't Beessie geen Pantoffels aan
Hup Holland Hup
Laat je uit het Veld niet slaan
Want een Leeuw op Voetbalschoenen
Kan de hele Wereld aan. (2x)
a VERY FREE translation:
don't leave the lion in his shirt
Hup.....
don't put slippers on the beast
Hup......
don't get distracted
because a Lion in soccer shoes
can tackle the entire world.
Újraitthon,
Immáron középfokú, EB-t megjárt futbaledzőként, hogy egy mondatba sűrítsem a zelmúlt két hetet.
Naszóval a TF-es képzés végetért, kismagam "jó" eredménnyel abszolválta az elméleti és gyakorlati záróvizsgát, simmáron büszkélkedhet véle, hogy papírja van róla: focibuzi. A csoporttársak és a gyakorlatot vezető mesterek megérnének egy külön fejezetet, kitudja, tán egyszer még nekifogok. Baszod, nagyon vicces lenne...
Lényegalényeg: pur-tu-zsál!
Imígyen ejtik luzitán testvéreink önnön országuk nevét, tegyünk hát így mi is. A purtuzsál nyelv felette mókás, írott formájában egészen spanyolnak tűnik, beszélve viszont megesküdne rá a hallgató, hogy szláv. Ezekután nyilvánvaló, hogy kommunikációnk kizárólag angolra korlátozódott a helybéliekkel, akik pont olyan jófejek, mint amilyenek mi lennénk, ha nálunk is szellős húsz fok lenne az évi átlaghőmérséklet, és a jelenlegi szonszédainkat lecserélhetnénk a spanyolokra.
Dióhéjban: egy óceánparti kempingben laktunk, 160 km-re Lisboától, láttuk az olszbulgárt, a németcseht és a görögfranciát, résztvettünk eufórikus, autóból kilógós népünnepélyen és végezetül, pont az i-n, az Alvelade station lábazatánál sikerült összefutni Viktorral is, közös fotó obligát
-kinek drukkolt miniszterelnök úr?
-a görögöknek,
mégpedig azért, mert a horvátok ellen Trezequet kezezett a gólja előtt, és ha akkkor nyernek a horvátok akkor továbbjutnak...
Hiába az igazság kereszteslovagja az EB-n sem hazudtolja meg önmagát, de tán még a logikai felépítménynél is viccesebb egy pillanatra elgondolkodnunk azon, vajon használtuk -e már valaha élőbeszédben a "mégpedig" kifejezést. Én maximum évente egyszer, ha egyáltalán. (A közös képen jamaikás pumapólóban zöldellek Vitya mellett, mindenféle értelemben.)
olaszok:
Cassano az excentrikus csodagyerek bevágja a győztest a bolgároknak, majd eufórikusan ruhan a kispad felé ünnepelni. Úgy 15 méterre járhat, mikor leesik neki: a padon senki sem örül, egyszerre lefagy arcáról a mosoly, smire a odaér, már majdnem sír. Öt perccel a vége előtt még 2:1 volt a dánoknak (svédek haza), de aztán az eb-n végig remeklő Sörensen kapus -vajon miért?- a svéd csatár elé dobja a labdát 2:2, skandinávok kéza kézben, olaszok haza.
Tudható volt, hogy kettőkettövel mindketten továbbmentek, de titokban azért bízott az ember a csodában "ezek a skandinávok olyan becsületesek, no meg ketten együtt kaptak 1 gólt négy meccsen stb..." persze simán lezsírolták a nekikjót, noha ehhez mármár kabaréba illő potyagólokat kellett ajándékozniuk egymásnak. Tényleg tanulságos kis szitu volt, a taljánok előre hőbörögtek, hogy bunda lesz (lett is), mi pedig előre sejtettük, hogy a bíró mindent el fog követni a zolaszok ellen (ha ők nem nyernek, a dánsvéden nem kell bundázni, ergo nincs balhé) valamint, hogy a bolgároknak fel fognak dobni egy jelentősebb összeget, nehogy már túl könnyű legyen digóknak. Nos a spori adott egy ajándék tizut balkániaknak, kettőt viszont elfelejtett a másik oldalon, ellenben mezőnyben is úgy fütyörészett a bolgároknak mitha ezért fizetnék (vagy ne adj isten beigértek volna neki egy negyeddöntőt...).
Miután Azzuri nagynehezen nyert, a vesztesek (kiknek semmi nem múlt a mérkőzésen) úgy borultak a gyepre, mitha a döntőt bukták volna el, bizonyára jó helye lett volna a pénznek. De az is elgondolgodtató, hogy a hazai internetes kommuna jelentős része úgy viszonyult az olaszokhoz, mint egy tornatanár a hatvanas évekből: hosszúhajú, fülbevalós, zselézett, buzeráns primadonnák, meg is érdemlik, hogy kiestek. Na ja, a bunda, az ám az igazán férfias.
Ennyi volt a rossz élmény.
csehekhollandok:
A csehnémeten jogosan aggódtunk, hogy a szomszédok b-csapatát legyűrik az übermotivált fritzek, sígy régi szerelmeim, a hollandok is búcsúznak, de hálisten nem így lett. Egy parádés mérkőzés végén a stadion harmadát elfoglaló, egészen elképesztő pirosmezes táborral együtt énekelhettük, hogy "aufvíderzén-aufvíderzén dojcsland-dojcsland-aufvíderzén". Ezzel együtt a hollandok is továbléptek, sa stadion előtt dolgozó TV operatőr megörökíthette, amint sorok írója narancssárga pólóban, kezében egy Rudi Völlert ábrázoló kartonfigurát lóbálva (az Alvelade lépcsőházában zsákmányoltam) együtt ugrabugrál a körtáncot járó hollandokkal. Kiváncsi lennék milyen komment ment alattam a tévébe'.
hellas:
A görögfrancia a sporttörténelem része, a jegyeket már a helyszínen vettük két jegyüzér fekulátortól az eredeti áron. Két órát paráztunk, hogy hamisak a biléták, de végül bejutottunk velük, úgyhogy ha azok is voltak, a minőségük megfelelt az eu-s normáknak. A pökhendiek meglehetős enerváltak voltak szemben Rehaklesz roppant szervezett seregével, nemis lehetett a vége más, mint óriás meglepetés, amit a már említett találkozás követett, mégpedig Viktorral.
egyéb activities:
A kempingben, mikor éppen nem fürödtünk medence, vagy óceán, nem néztünk, vagy voltunk meccsen, akkor kis purtuzsálokkal focizgattunk . Aki ismeri a válogatottuk játékát nem fog meglepődni rajt, hogy már tizenévesen is inkább rácseleznek egy a háromra, mintsem passzolnának, úgyhogy taktikus, kényszerítőzős játékunkkal helyenként focisulit tartottunk, mit csak ámulva néztek, arról már nem is szólva, mikor az egyik velünk volt, és mi csak tömtük, tömtük a jobbnál jobb labdákkal. Szerintem még mindig azt hiszi, hogy csak álmodta az egészet.
Az se rossz móka, ha az ember kivárja a megfelelő hullámot, elengedi magát, hagyja hogy az felkapja és arccal, fejjel, hanyatt, hason kirepítse a partra. Aztán négykézláb kászálódás, az orromból, számból távolítom a vizet és rohanás vissza, mert jön egy mégnagyobb. Sezt tettük órákig.
Meg sütöttönk mindenfélét az különbejáratú grillünkön, leginkább halakat a piacról, elképesztő jó volt, snemcsak mer én csináltam (azért persze ezért is). A purtuzsál kempingezők egyébként állandóan izzítják a faszenet, sokan már a reggelit is azon készítik, és ha egy kis purtuzsálnak a sátrazás idejére esik a szülinapja, szerintem még a tortát is azon sütik neki.
ennyi egyelőre, mostan bárisnya szándékozik okkupálni gépem, mondvacsinált ürüggyel,
adeus
