Lassan nyakamon brisbane, jövőhét szerdán

huss! Nemigazán fogom fel mi vár rám, semmilyen prekoncepcióm sincs, leszámítva az időjárást. Mámamár kiadó lakásszobát keresgéltem a neten, közben beletörődtem, hogy a következő hónapokban energiáim jelentős részét a tájékozódás fogja felemészteni .

Mit tagadjuk: közepesen, vagy annál kevésbé ismert terepen botrányosan navigálok. Volt olyan lakásunk, ahová egy hónap elteltével sem sikerült gyalog eltalálnom (addig autóval vittek, figyelte a nyavalya, hogy melyik sarok a miénk), a nyolcadik kerület nem tökéletesen párhuzamos utcái pedig annak ellenére zavarba tudnak hozni, hogy -kis túlzással- naponta járom őket.

Na most Brisbaneben városrészek vannak, méghozzá sokan. A városrészek idétlen és alig megjegyezhető nevekkel bírnak, míg az utcanevek városrészenként ismétlődhetnek. Mesés perspektíva. Ha ezek mellett még azt is figyelembe vesszük, hogy egy kanyargós folyó a fő viszonyítási pont, amely annyira kacskaringós, hogy a helyiek sem tudják mindig pontosan melyik partján vannak ... Bíztató.

Mindeközben cégnél zajlanak események, helyemet, ahol most félillegálisan gépelek, maga Katona Úr foglalta el. (Így már érthető miért írtam ki cédére mindent viharsebesen a multkorában). A rám nézve terhelő és ezért eltüntetett anyag mennyisége akár indokolhatná a "hosszúbájtok délutánja" elnevezést is.

Lévén közel a távol, igyekszem kihasználni a hátralévő időt, legfőképpen persze az éjszakákra esik a hangsúly. Pénteken a hosszú ideig utolsó előtti dhf-re néztünk le nehány órára, végül zárásig ragadtam. Szombaton pedig maga denee játszott a trafóban, nem is akárhogy.

A bulit asszem valami uncsitesó és sleppje szervezte, azzal a nemes gondolattal, hogy különböző irányzatokat integrál egy helyszínre. Nyitásként egy belga reggae formáció, majd hip-hop (uncsitesóslep), végül breakbeat (dani) állt a műsortervben. A belgák remekeltek (én persze lekéstem róla) és meglehetős tömeget hagytak a hip-hop boyzra, akik már előzetesen is a buli akhillesz-sarkának tűntek, és lőn.

Sírnivaló produkciójukra, amellyel sikerült a rendszerint legnagyobb zsúfoltság időszakának számító, hajnali egy és kettő közt kiűríteni a termet, azzal tették fel a koronát, hogy az istennek nem voltak hajlandók eltakarodni a színpadról. Végül az üres tánctér, és a folyamatos, egyre durvább felszólítások meggyőzték a három bazári majmot, hogy ideje hazakullogni a vélhetően eminem-tapétázta gyerekszobába, és ott gyakorolni tovább a játékmikrofonba.

(levis, vajh mond ez a mikrofon (!) márka másnak is valamit?)

aztán jött dani és a brillír. gyakorlatilag minden járóképes, vagy magát annak vélő egyedet sikerült becsábítania a parkettre. ennek köszönhetően a a tömeg korábbi menekülésén felbátorodó, és a hajnali hármas bulizárásba magát beleélő tebehorda kénytelen-kelletlen visszakullogott a megfigyelő helyekre. Végül majd félötig tarott a lendület, ami egyébként is süvegelendő, hátmég a körülmények ismeretében.

Hogy végkép a földdel legyünk egyenlőek lefekvés előtt, parti után még felnéztünk lövőbe egy(-két-há) jóéjtspére, ez olyannyira jól sikerült, hogy belealudtam a délután hármas olasz meccsbe.



hátcsakennyi, (persze távoliztam is, de az nem köttetik most az orrokra)




  ¶ 15:05 0 comments