scudetto
Egész vicces voltam tegnap,
levélügyileg. Aztán azt gondoltam magamban, minek is fáradnék kétszer ígyhát idebe is az került, megjárja.
Már nemis említem, hogy semmi tennivalóm idebent. Hogy elfoglaljam magam fantasztikusan akkurátus rendszerbe csoportosítottam foca-letöltéseimet (együttes méretük közelíti a másfél gigát, ami sztem már vállalható mennyiség). Az ipar az utóbbi napokban indult be, mivel linkek láncolatán át rátaláltam egy aranybányára, mit jóérzékkel nekiáltam minél hamarább leszüretelni, mer kitudja meddig szabada gazda. Két nap alatt lekaptam mindent, ami érdekelt (a rízen christianoronaldo összeállítást már valami kiskapun keresztül), és milyen jól tettem! Még le sem jött teljes terjedelmében a
kis bajzátszerű bestof-ja, mikor a főoldalon már az alábbi felirat volt olvasható:
STOP TRYING TO LEECH MY FILES ! Szerencsére termés a csűrben, a Scholes-parádé és a "Gyerevissza Becks!" összeállítások nélkül pedig úgyérzem megvagyok valahogyan.
Lassan focaklipmogul leszek.
ps: úgy tűnik a héten munkára fordított 20 perc tökéletesen elég volt hírnevem örgebítésére. Történt ugyanis, hogy egyik ügyfelünk részére nylonzacsira nyomtatandó, humoros és találó mondatokat kellett szállítani a cégnek. Természetesen rám háramlott a feladat, melynél szórakoztatóbbal még nemnagyon volt dolgom. Kotlottam egy délelőttöt, majd minden baromságot gátlástalanul leírtam tudva, hogy célcsoport ízlését baltával faragta a létminimum. Végtére még azt is megengettem magamnak, hogy egy kis versikét is hozzácsapjak a terméshez, talán el tetszenek tudni képzelni. Egyszóval leadtam ötleteim, és azóta szákolom értük az elsimerést, mind cégen belülről, mint az ügyféltől. A történet tanulsága az, hogy vigyázni kell kinek a reakcióját vesszük komolyan, különben könnyen az ellajcsisodás útjára léphet az ember.
úgybizony
galambos
Ma különösen lázas munka folyt idebent...
Feladó: Bal
"Egy szlovéniai hegyi patakba fulladt Valdemaras Martinkenas, a litván
labdarúgó válogatott volt kapusa. A 39 éves Martinkenas Nova Gorica
közelében egy gyorsfolyású patakban fürdozött, amikor a víz elragadta.
A futballista, aki korábban 18 alkalommal védte a nemzeti tizenegy hálóját,
a közelmúltban a válogatott és a Flora Tallin kapusedzojeként tevékenykedett"
Feladó: Adesz
Csak azt ne mondd, hogy tudod ki ez!
Feladó: kismagam
Kegyelet!!!
Martinkenas távozásával mind szakmailag, mind emberileg rengetegett
vesztett a Litván labdarúgás. A kopasz, enyhén elhízott portásra
emlékeztető portás majd húsz alkalommal védte nemzete kapuját.
Életének kiemelkedő eseménye, mely méltán biztosított neki helyet a Litván labdarúgás aranykönyvében,
hogy a Kazahsztán-Litvánia barátságos
mérkőzés 6. percében ő végezte el a független litváni válogatott
történetének első kapukirúgását. A litván labdarúgószövetség elnöke a
legendás kapus halálhírének bejelentése után leszögezte, hogy
Valderamas Martinkenas emlékét méltó módon fogják megőrizni az utókor
számára. Ennek jegyében az Alma-Atai stadion pályáján, az ötös
jobboldali sarkára (honnan a legendás kirúgás útjára indult) a
cerberust ábrázoló életnagyságú bronz-szobrot állítanak, valamint róla
nevezik el a vilniusi pályaudvart, hová Martinkenas gyakran jött ki a
rokonai elé. A mindig rosszmájú lettek természetesen még a gyász
óráiban sem voltak képesek megálljt parancsolni cinizmusuknak, a Riga Sun
című bulvárlap szerint a vilniusi állatkert lepkeházát kellene a
kapusról elnevezni. Az ízetlen tréfálkozás hatására Litvánia a
diplomáciai kapcsolatok felfüggesztésével fenyegetett. Az ország
miniszterelnöke, Jurgilas Sabonis beszédében sokáig méltatta az
elhunytat, majd azzal zárta szónoklatát, hogy reméli Martinkenas végre
elfoglalhatta helyét egy égi futballpálya kapujában, ahol immáron a
legjobban dobó szurkolók sem tudják eltalálni sörösüvegeikkel. Ámen
Carlos Valdemara
Napsugaras Jónapot mindenkinek!
Gondoltam linkelek valami szépeket (közte csapatom divatdiktátor, enyhén kerékpárosra héjjazó
mezét), mielőtt még munkaköri kötelességemnek eleget téve telefonon kérdezgetném Demeter Lehel magyar bajnok asztaliteniszezőt (a Coop ródsó Selyőbábai állomásának sztárvendégét), arról hogy tulajdonképpen ki a fasz is ő, és mit érdemes róla tudni egyáltalán. (Azon túl, hogy magyar és bajnok és, hogy a nevéről sokan aszociálhatnak egy hűtőben ülő mackóra.)
Nem-nem-nem,
persze nem áll szándékomban Komlósi Gábor nyomdokaiba lépni, hogy is tehetném. Legfeljebb, ha beiratkoznék a hírneves KOS alma materbe, amely már eddig is oly sok tehetséget adott a magyar sportmédiának.(Ugyanakkor azt sem tagadhatjuk el, hogy nem megfelelő játékospolitikájuk miatt egy olyan szépreményű és sokrahivatott egyéniség csúszott ki kezükből, mint Ádámosi"
sajnos"Ádám.) Egyszóval nem török Komlósi "pingpongpápa" Gábor trónjára, melynek a lábáig sem érhet fel földi halandó, mindössze némi pódium-beszélgetéshez való muníciót gyűjtök. Több, mint vicces belegondolni, hogy a telefonon át Dömötörtől begyűjtött, és általam lejegyzett érdekességek végül Forgách "én kérek elnézést" Gábor kezében fognak landolni...
...ha behunyom a szemem, szinte látom a haknikirályt, amint a "Maxi Coop" előtti szinpadnak szánt tákolmány gyalulatlan deszkáit tapossa mokaszinjában. Kigombolt, átizzadt nyári inge testéhez tapad, a csatakos, helyenként őszülő medve sűrűjében súlyos fukszok húzodnak meg. Az ízléses láncok és medálionok a júliusi verőfényben csillogva versenyt ragyognak az aranykeretes Ray-Bennel... Erős kép
De erős hang is jutott mára. Munkába jövet a 4-6-on egy tacskótulajdonos Gézát hallgattam, aki tökéletes Zenthe Ferenc hangon mesélt egy rejtélyes történetet román titkosügynökökről a vele szemben ülő Gézánénak (rf-szag). Jobb flash nem kell reggelire. Tényleg mi lehet az öreggel? Remélem a Tenkes kapitányaként megszerzett, majd a szervótlan zsigulikormány tekergetésével megőrzött erőnlétéből még futja egy ideig.
Búcsúzóul íme egy kép a "Juventusnak" keresztelt
rózsáról, kapható a jobb virágárúsoknál.
Csak remélni tudom, hogy rájövök, hogyan kell az új rendszerben úgy linkelni, hogy működjék is. Reménykedjetek ti is, mer sajnálhatnátok volna, ha buknátok a rózsát.
rózsa sándor
A múlthét horvátba,
nem volt rossz. Médiakurváink megjárják, akinél fejben komoly gondok vannak, az legalább viselkedni tud, aki meg nem, az viszont privátban tűnik egész normálisnak. K. Barbi példul egészen meglepett, hogy nem ál-
fb (persze nem a mi szintünk, boszniában pl hiába soroltam neki: Meho Kodro, Elvir Bolics és legfőképpen Emir Granov..., a hazai klasszisok nevei nem sokat mondtak neki), ugyanakkor küldi nagypályán, mi több álomposztja a védekező-középpályás, ami kicsit durvábban egyértelmű utalás, mintha a horoszkópom aszondaná: a csillagok kedvezően állnak, hogy elcsábítsa ex-Hoffer Esztert. Egyébként szép kék szeme van, vajh miért nem tűnt fel eddig?
Horvátba voltak a
noworks is, akik állati jófejek, náluk pusztultam minden délután, mi több ittam sörüket is becsülettel, hiába egy hét sp-nélkül növeli a fogyasztást. Most hirtelen két vicces, ami eszembe jut, a zegyik, hogy tőlük is hallottam az "étteremből meglépni próbáló betépett magyarok csetepatéja a bosnyák pincérekkel" című sztorit (ők voltak a nembetépettek, akik megverették magukat a felelőtlenek mentése érdekében). A történetet már ismertem, még télen mesélte el a kajla Zsófi, aki természetesen egyike volt a betépetteknek. A másik, hogy egy Gyuri nevű koma felajánlotta számomra barátnőjét, aki két napig nagyon teccett. Aszonta, ő nem bír foglalkozni vele, kérjem el a csaj számát és néha csörögjek rá, hogy járnak-e még, szerinte max 2 hó, amit várnom kell. Az ajánlattal nem éltem, mivel a csajsziból kicsit kiábrándultam valamiért, meg egyébként is ráérek még hívogatni később, mire elfelejti Gyurit, a motorcsónak pilótát.
A hétvége már Füreden telt campusban, miként idei mottónk mondja: az aktív pihenés nevében.
Most melcsike megkért valamire (nemérdekesmire), kezd egyértelmű lenni, hogy ez itten nem az én világom.
inkább leszek ügyvezetőigazgató a píárcégem élén, úgybizony
YP
Máregy ideje, hogy itt jártam,
azóta változások garmada, hacsak azt vesszük, hogy immárom színessel
is akár, ha ahhoz volna kedvünk. Mai nap túlnyomórészt írással foglalatoskodtam, így lassan teljes a csömör, de ebből legalább húznom nem kell. Szövegből húzni egy mérték után már több, mint nehézkes foglalatosság, példa rá, hogy míg mai írástempóm +2000 karakter/óra, addig ugyanez mínuszban 700-1000/óra, mitől sokan akár ostobának is tarthatnak, pedig ez bizony már a szakmai hiúság jele.
Közben másolódnak a helyszínen készült fényképek, alkotójuk Krisztián, a jóarc fotós, méretük szerény 7,5 megabájt/darab, úgyhogy kiírásuk nagyjából oly mértékben terheli le gépemet, miként tenné azt Metallica koncert hangosítása a putnoki művházzal. Majd még mesélek.
b
