A burkoló bácsit nem Dezsőnek, hanem Bélának hívják, viszont ma is hajnalba gyütt.

Innentől azonban különbözik a történet a tegnapitól, mivel semmi esélyem nem volt a korai kelésre, inkább aludtam még egy órát kilenc perces szakaszokra bontva (ha nem viszem be a halálos ütést a vekkernek, akkor megfelelő idő elteltével újra támad).

Bélabá rutinos nyugdíjas, egy nap többet haladt, mint előző munkrudi hónapok alatt, no de mindegy mostmár, spongyát rá.

Délelőtt voltunk hangstúdióban felvenni rádióreklám, vicces természetfilm-narrátor bácsi hanggal, sőt nemcsak kívülről dirigáltam, ugyanis a párbeszéd részeknél még felelgetnem is kellett a dialógus fíling érdekében. Délután már nem leszek hajlandó visszamenni, mivel Ádi vár a világ legmegnyugtatóbb kanapéjával, kávéjával és elképesztő BL-PS perspektívával (negyeddöntők visszavágói következnek). Az enter is elszállt, így teszek hát én is. Burkoló Béla  ¶ 15:10 0 comments

  Amit tegnap megtehettem, nem halasztottam mára, sőt, ami átcsúszott, nem halasztottam se délutánra, se holnapra. Baromi szorgalmam jutalma, hogy a felszabadult időmben kénytelen vagyok mások átgondolatlan, elbénázott dolgaival foglalkozni, határidő-parával persze.

Sh!t  ¶ 15:23 0 comments

  Beérkezésem az irodába:08:03:47.567

Durva űridő, a jövő század rekordja, 'mit egyedül Dezsőnek, a korán kelő burkolónak köszönhetek.

Sleepwalker  ¶ 08:18 0 comments

  Ma igen látványosat brillíroztam irodában.

Történt, hogy bárisnya rám bízta meglehetős mennyiségű píár-cikk megírását, mint utóbb kiderült maga sem bízott benne, hogy időre le tudom hozni a feladatot. (márc 19-én van az első négy műremek leadási határideje)

Ehhez képest ma megírtam hármat, semmi különös erőfeszítés, csak fogalmazgattam, ahogy tudok. Bárisnya teljesen el van ájulva, mindenkinek ajnározva osztogatja az irodában a cikkeket. Még a tulaj (katonáné) is előjött a vackából, az asztalomhoz fáradt, és megpróbált megdícsérni a maga módján. Szóval teljes a siker, ha nem vigyázok még elveszítem a haszontalan naplopó imidzsét.

(A tőlem szokatlan gyorsasághoz hozzátartozik, hogy annyira szét volt még az agyam, mikor bejöttem, hogy csak estére derült ki számomra: ma nem csütörtök, hanem szerda...)

Vermer Bandi  ¶ 18:09 0 comments

  Túl a déli elennin,

Katonáné és Bárisnya beszélgetése idehallik a konyhából: utóbbi az alkoholos italok forgalmazásának szigorítását szorgalmazza, előbbi vitatkozik, gondolom nem szívesen caplatna messzire ura söréért.

Tegnap du fél háromkor keltem, és este tíz előtt csak a mekibe mozultam ki az immerset farmmenüért. Úgy ítéltem meg, hogy ezzel a teljesítménnyel nem vagyok méltó a kokárda viselésére, így tricolor nélkül lóbáltam hazafelé papírzsákos junkfoodomat a hirtelen-tavaszban kirajzó kokárdás népség között. Magam voltam a megtestesült idegenszív.

Ez már a második vírusérzés volt az elmúlt napokban.
Péntek éjjeli mesés Freq Nasty buli után hajnali fél hatkor sikerült hazaindulni Ballal kettecskén, a többiek már egy kicsivel korábban. A villamoson munkába indulók sanyarú ábrázatából diszkrét megvetés árad felénk, a nyíló újságosnál friss NS vár. Majd egyes kelés, Ádesz felkap, hogy nála ellegyünk délutáni focáig minden jóval, bár inkább csak én, ő mérték, már.

Vasárnap elveszett a scudetto reménye végleg. Vereségünk a Milantól jobban fájt Ádinak, mint nekem, mivel az ő Rómájának még lenne reális esélye a bajnoki címre, legalábbis lett volna, ha megállítjuk a zsírosképű államkasszán hízó csodacsapatát. Vagy ha a Róma képes lett volna megverni a kieső Regginát...

Most már kezdem szégyelni magam, hogy mennyire nem dolgozom, úgyhogy egy kicsit arra hajlok. (hacsak nem jelez közben a messenger)

Cyrus the Virus  ¶ 12:18 0 comments