emlékszik-e még valaki
hogy mily hányódtatásokat kellett átélnem egykoron, lakásfelújítás alkalmából. Most azért annyira nem tragikus a helyzet, csúsznak persze, hogyne csúsznának a munkálatok, de legalább ütemesen. Azaz komótosan, de egyre épül-szépül a polgári otthon, a falak például már fehérek, a parketta pedig fenylik, mint Salamon töke (nagymama mondás és valami világító eszközre vonatkozik, mielőtt bárki félreértené). Az antik, századfordulós huzalok és a nagyapa alkotta szerelvények helyett immár új kábelek futnak a müködő(!) villanykapcsolókhoz, még a fürdőszobában is lesz világítás, sőt melegvíz. A kész-től azért messze volnánk, apróbb munkálatokat leszámítva leginkább a lakberendezés területén vannak elmaradások, például a végre kihajított ál-koloniál szobabútor helyére kéne terpeszkedős kanapé néhány fotellel, és az elbontott, furnérból barkácsolt konyhabútort is pótolni kell majd valamivel. Kellenek majd új díszítőelemek a falakról lekerült korondi készlet helyett és tucatnyi új porfogó a negyven évnyi szuvenírgyűjtemény (Assisitől Zalakarosig) helyébe.
Egy szó mint száz, imádott nagyszüleim kiköltöztettettek a lakásból nagyjából teljesen, még a hálószobából is, ahonnan végre eltűnt a két nyomasztó emlékű ágy. Egyikben a nagymamám (a salamontökés), a másikban a nagypapám (a barkácsolós) aludt utoljára. Én betelepülésem óta kizárólag a nappaliban lévő, kinyitható rekamiét használtam, ami azt hiszem érthető.
Új szekrények az én cuccaimmal, új konyha az én eszcájgommal, új ágy az én lenyomatommal.
lassan helyükre kerülnek az emlékek,
lassan kerül helyem.
megbasztuk a firenzét kéremalassan
A Debil betette sütőbe szépen, alig pár perccel a vége előtt, okosan helyezve, nem erőből. Pillanatokkal késöbb már térdenállva léggitározott a szögletzászlóval.
A labda persze az első gólt szerző Trez fejéről került hozzá. Trezeguet egészen kivételes játékos, megitélése a futbalszeretők körében nem egyértelmű ugyanakkor. "Ellentmondásos" mondja rá a kommentátor, az ostoba. "Nem is tud labdátvezetni", legyint a kucsmás, és nem szereti, mert sosem nem cselez.
Ellenben gólt lö, sok gólt.
Nem gondolkodik, nem variál, nem színez. Csak ott van, és belövi. A tökéletes főgonosz, akiről minden éppérzésű mozinéző álmodik. Aki nem kezd monológba mielőtt kivégezhetné a hőst és nem is bonyolítja túl. Aki már az első részben lelőtte volna James Bondot.
Ellentmondásosnak inkább nevezném a megitélést magát. De fordihatnám úgy is akár egyszerűbbre, hogy lám-lám milyen sok a buta ember. Trez kiválóan alkalmas mások futbal-filozófiájának tesztelésére, avagy elválik az ocsú a búzátol. Aki leszólja az a továbbiakban nem vehető komolyan, lesajnáló mosolygást, ha kap, maximum.
Mérkőzés után egyébként Távolival kellene csetelnem, ami most volna ugyebár. Nem nagy truváj kitalálni, hogy ez nem jött össze, egyrészről itt virítok, másrészről nyilván müködik a lapjárás-analóg futbalbabona. Egyszerre kéthelyen nincs szerencse, vagy csak gondos és különösen sikeres rontáslevétel eredményeképpen. (a jelek szerint ezuttal még úgy sem)
Hazatérésem krónikájának bulvárszagú fejezete, hogy egy kicsit összeakadtam Eraval, aki így-vagy-úgy kapcsolatba került már az összes jóbarátommal. Nagy nyugtalanságot nem okozott a dolog, de enyhe diplomáciai kihívást jelent azért. A különleges helyzet miatt (értve ezalatt Távoli távoliságát) a felek természetesen tudnak egymásról. Így a korrekt és persze így a kényelmes. Ennek következtében felszabadult jövötlenség jellemzi az affért. Összekapcsol minket, hogy nem szeretünk egyedül aludni, szépek vagyunk, kellemes társaság és hasonlók a hobbijaink. Még reggelit is szoktam kapni. Jól hangzik-ey!
szívem persze foglalt
