kéne még klopfolni haboson,
majd a jövőhét. Egyébként is durva semmittevő voltam napokban, aligírtam.
mosse
kezdődjék úgy: rántotthús
Burgonyapüré, nagymama, damasztabrosz: ez az egyik végpont. Folpackolt, zsömlyésített, szottyadt uborkás, nyirkosságtól kifehéredett prézlijű: ez pedig a másik. Hihettem sok újdonsággal nem gyarapszik már számomra a rántott-szelet felette gazdag mítosza, aztán megismertem Habost.
A történet Akarattyai nyaralónk megvásárlásával kezdődött. A ház mellé ugyanis a strandon és a Balaton kívül elnyertük a Haboshoz járás privilégiumát is. Vázoljuk is elsőként emberünk portréját, mégiscsak megkönnyíti a történet átélését, ha a hős alakot nyert. Schaumig (habos) mint az több év beszégetésmozaikjaiból összerakódott, valamikor a régmúltban szállodatulajdonosként ment tönkre Székesfehérváron. Fogta maradék tőkéjét és élete párját (aki leginkább egy kivénhedt konzumhölgy és Kávéfőző Gizike keveréke) smeg sem állt Akarattyáig, hol is kivett egy lapostetejű, strandra is, utcára is nyíló épületet, melyben miniábécét és egy kis konyhát is üzemeltettek, valamint lakásként is prímán funkcionált. Habos nevét legnagyobb büszkeségéről, a tökéletességet súroló rántotthúsáról kapta. "Ugye milyen könnyű és habos?" kérdezte büszkén barátimat még az első látogatás alkalmával, és az elnevezés egyből rajta ragadt. Habos meglehetős alkoholizmusa és állandó lelkes mesélhetnékje tökéletes köretként szolgáltak a legendás húshoz. Valóságot nagyvonalúan kezelő emberünknek megannyi szórakoztató története és összeesküvéselmélete épült be legendáriumunkba. Ráadásul az a típusú vendéglátós Ő, kinek az összes, általa jelentősnek tartott magyar celebrity a szívbéli jóbarátja. Ha EDDA szólt a zenegépből, egyből kiderült, hogy pataky atesz óriás span, mivel ő csinálta a büfét a mentahűtlen megalkotójának középiskolájában. Ráadásul Akarattya oly neves lakosokkal bír, mint Baumgartner Zsolt ("láttátok a Zsolti hogy felgyúrta magát, itt szokott futni minden reggel...") vagy Nyilasi Tibor ("Hogy ismerem-e a Nyilasit? Sokáig szomszédok voltunk, az egyik legjobb barátom...")
Egy volt csupán a baj: Habos Csukásistváni mértékben tomboló alkoholizmusa, melynek az összes elképzelhető jelét magánviselte. Vérágas szemek, felszínre törő hajszálerek az orcán, delíriumos tekintet, konstans dülöngés. Bizony, minden évben felvetődött a nagy kérdés, vajh megérte-e a tavaszt a prézli császára? Rosszindulatú feltételezésnek hathatott részünkről, de az élet sajnos majdnem minket igazolt. A tavalyi a szezon végén ugyanis habosunk rohamot kapott a kis konyhájában, néhányszor újjáélesztették a miniábécéből áthozott mikiegeres matracon, melyre kiterítették, majd a mentőben tovább mentették az életét egészen addig míg beértek vele a Fehérvári kórházba, hol végre eldőlt: Habos egyelőre idelent folytathatja. (Ha engem kérdeznek, a jóember sorsa egy végletekig kiélezett kő-papír-olló csatában dőlt el a Habos rántotthúsára pályázó Teremtő és hősünk őrangyala között.) Hírek hallatán szívünk összeszorult aggódtunk érte, és féltünk bezárja egységét, egyszerre fosztva meg minket társaságától és legendás alkotásától.
Alábecsültük a jóembert, és akkor még enyhén. Mikor idén feléjenéztünk Habos tíz évvel fiatalabban, immáron bajusz nélkül üdvözölt minket. Dizőz-anyut lecserélte, a miniabc-t (anyu vezette) eladta a hokifenomén Palkovits Krisztiánnak (ő is celebrity), aki a jövőben játékteremként szándékszik azt hasznosítani. Ráadásul, noha már délután kettő is elmúlt, még ittasnak sem volt nevezhető. Habos új ember lett, ha van roham, amit a jóisten küldött, akkor ez közülük való volt.
Kimondva, kimondatlanul azon kezdtünk aggódni, vajon ez az új Habos rendelkezik-e még a stroke előtti kiadás varázsával. Aggodalmunkat fokozta, hogy midőn a zenegép hiányára célozva megkérdeztük, vajon hogy fogjuk így hallgatni a "vodka a fejembe száll" c. mulatós slágert (performed by Mc Hawer és Tekknő), amely tudvalevőleg a kedvence, emberünk szabadkozva válaszolta: "az bizony nem száll már a fejembe". Bezzeg régebben! Hányszor megesett, hogy ránk emelte tört fényű szemét, és mutatóujját az ég felé meresztve közölte: "Ez egy miksz!" (enyhén "e"-be hajló ível) majd gálánsan bedobta az ötvenest a gépbe, melyet egyébként ő üzemeltetett.
Egyszóval rövidke ideig tartottunk személyiségének megváltozásától. Aztán az asztalunkhoz lépett és a világ legjobb rántotthúsát faló társágunkat szórakoztatandó belekezdett egy pikáns történetbe: "Amikor a Csank Jánost elküldték a Videotontól, délután már itt ült nálam a teraszomon, egy olyan bombázóval az oldalán..." mesélte meggyőzően a csendességéről és megfontoltságáról híres, többszörös magyar bajnok futballedzőről, egykori szövetségi kapitányról, kit még Székesfehérvárról ismer... mit ismer! nagyon jó barátok, hiszen még fehérváron...
Habos örök.
