katonáné rábólintott kenguru-projekt költségvetésére,

ha minden igaz holnap egy lökésszerű támogatást kap az ausztrál oktatásügy, svégre beadódhatnak a vízumpapírok. onnan már csak hónapok kérdése és sínen.

ma semmilyen formában nem kommunikáltam Távolival, túlnyomórészt dolgozással töltöttem időt a munkahelyemen, a spém kifogyott, este nincs meccs a tévében, egyszóval totális csütörtök.

nap egyetlen világosabb pontja az a másfél órányi, focázásnak csak óriási jóindulattal nevezhető tevékenység, amelyet a rigóutcai iskola tornatermében fogunk elővezetni. Bármár harmadszorra megyek, a társaságból csak Pijjót és Grotyit ismerem, a többi teljes ufó, ráadásul kurvabénák. Viszont a terem picsányi, a labda botrányos, kapu zsámolyból és padból eszkabálva, egyik fal bordás, másikon radiátorok. Ha nem lehetne gátlástalanul alázni a sok mihasznát, nemhiszem hogy járnánk, így még elmegy (épphogy).

kedden mikor jöttem le Ádtól sikerült kifogni egy elmebeteg pilótát a 91-esen. Voltunk vagy hárman utastársak, kik részesei lehettünk az ámokfutásnak, én a cimbalom utcánál kapcsolódtam be a showba. Kezdésnek egy szégyenletes zsidóviccel nyitott (úgyértem hangosan a mikrofonjába), melyre nem kapott érdemi reakciót, de ez pillanatig nem szegte kedvét. Hihetelen épületes poénok garmadájával bömbölte tele a járművet, természetfeletti magabiztossággal mozogva az ihosjózsefi mélységekben. Leszállás után legalább három ismerősömet hívtam fel, nehogy másnap azt hihessem, csak álmodtam az egészet.



  ¶ 16:41 0 comments

  isten se tudja hogy

mit keresek még itt, gyakorlatilag napköziként üzemel számomra a cég. buzgón gyakorlom a gif-gyártást, miközben pedálozós kolléganő wordjébe mélyedve gubbaszt a szomszéd asztalnál.

elég,

megyek
  ¶ 18:10 0 comments