viszonylag ritkásan manapság, de ettől még ne tekintsük befejezettnek a történet

Hősünk jól, mi több pompásan. Továbbra is szerelmes, mint az ágyú, a világ legszebb és legelragadóbb teremtésébe, kihez csak hozzáérni is olyan, mint két hónap után látni végre a napot és érezni, hogy meleg.

Ünnepek elteltek rendben, leginkább kézműves szakkör jelleggel, kímélendő nem létező forrásainkat, egyben mégiscsak jutalmazva ismerőseinket, kiknek bőven elégséges ajándék kéne, hogy legyen ismerni minket, de a szokások ugyebár. Leginkább az új generációs rokonokra esett a fókusz, nevezetesen két unokahúgöccs és egy valódi húg a listán, utóbbi Távolim hatvanhét éves apjának terméke (bárdy györgy alé). Kölkök az érzékszerveiket fejlesztő ún. mobilt kaptak ajándékba (az a basz, amiről színes dolgok lógnak, az ivadék meg nézi hanyatt). Mesések lettek és persze óriási siker, cserébe két ünnep közt szügyig filcben és színes fonálban.

Friss rokonok közt magam felé húzva emelném ki unokahúgom, ki örökre feledhetetlen antréja után (eltekintettünk volna tőle, de tényleg) immáron kívülről-belülről is bizonyosan úgy néz ki, mint egy normális gyerek (voltak kétségek), sőt, kívülről még sokkal úgyabbul (azaz gyönyörű). Magam se gondoltam volna, hogy ennyire, de vonz a mihaszna, hogy mást ne mondjak, rendszeres vendég vagyok bátyámék biatorbágyi rezidenciáján, hová faluba korábban legfeljebb egy torbágy-juvetus ígéretével lehetett volna lecsábítani.

Mielőtt bárki is túlzottan előremutató következtetésekre ragadtatná magát: a saját egyelőre nem aktuális, bár különösebb elvi kifogások nincsenek, de egy-két nagyobb projekt még le kéne tudni előtte. Mindenesetre azt mindketten nagy megelégedéssel nyugtáztuk, hogy a legtöbb ember számára átoknak számító „nappal alszik, éjjel üvölt” csecsemő-bioritmus nekünk kevéssé okoz majd problémát.

Persze lehet, hogy mire család, mi is lenyugszunk, és kedvesem esténként rendre arra riad fel szendergésből, hogy a híradó végén parkettára szédül a távkapcsoló ernyedt kezemből, de ez még azért odébb. Bárdy legyek a talpamon, ha erre várnék.  ¶ 16:30 18 comments