Otthon, a falamon három cédula őrzi a házban ősszel dúlt polgárháború emlékét. Az ok a közösképviselő választás volt, az ürügy a fűtés késedelmes megkezdése. A lázadók vérvörös festékkel mázoltak dühödt mondatokat a lifttel szembeni falra, a hatalom letéteményesei falragaszokon okították és minősítették a rebelliseket. Én pártatlan maradtam, a vérvörös hőzöngést enyhe túlzásnak tartottam, a hatalommal szemben pedig a természetes jóérzés (és talán a közösköltség hátralék okozta rosszérzés) szólt.
Mindenesetre, a falragaszokat szépen begyűjtöttem (relikvia), miáltal egycsapásra gyártóik ismeretlen ellenségévé sikerült válnom.
Ezen folyamatok gyümölcseként született meg a klasszikus cetli, unikális átkokkal és megszólítással, íme:
TÉPŐ VITÉZ!
Verjen meg a Teremtő!
ÁLLAT!
mindez egy tökéletlenül négyzetesre vágott szórólap hátára, golyóssal.
Lakásom dísze azóta is.
TepoVitez