Újraitthon,
Immáron középfokú, EB-t megjárt futbaledzőként, hogy egy mondatba sűrítsem a zelmúlt két hetet.
Naszóval a TF-es képzés végetért, kismagam "jó" eredménnyel abszolválta az elméleti és gyakorlati záróvizsgát, simmáron büszkélkedhet véle, hogy papírja van róla: focibuzi. A csoporttársak és a gyakorlatot vezető mesterek megérnének egy külön fejezetet, kitudja, tán egyszer még nekifogok. Baszod, nagyon vicces lenne...
Lényegalényeg: pur-tu-zsál!
Imígyen ejtik luzitán testvéreink önnön országuk nevét, tegyünk hát így mi is. A purtuzsál nyelv felette mókás, írott formájában egészen spanyolnak tűnik, beszélve viszont megesküdne rá a hallgató, hogy szláv. Ezekután nyilvánvaló, hogy kommunikációnk kizárólag angolra korlátozódott a helybéliekkel, akik pont olyan jófejek, mint amilyenek mi lennénk, ha nálunk is szellős húsz fok lenne az évi átlaghőmérséklet, és a jelenlegi szonszédainkat lecserélhetnénk a spanyolokra.
Dióhéjban: egy óceánparti kempingben laktunk, 160 km-re Lisboától, láttuk az olszbulgárt, a németcseht és a görögfranciát, résztvettünk eufórikus, autóból kilógós népünnepélyen és végezetül, pont az i-n, az Alvelade station lábazatánál sikerült összefutni Viktorral is, közös fotó obligát
-kinek drukkolt miniszterelnök úr?
-a görögöknek,
mégpedig azért, mert a horvátok ellen Trezequet kezezett a gólja előtt, és ha akkkor nyernek a horvátok akkor továbbjutnak...
Hiába az igazság kereszteslovagja az EB-n sem hazudtolja meg önmagát, de tán még a logikai felépítménynél is viccesebb egy pillanatra elgondolkodnunk azon, vajon használtuk -e már valaha élőbeszédben a "mégpedig" kifejezést. Én maximum évente egyszer, ha egyáltalán. (A közös képen jamaikás pumapólóban zöldellek Vitya mellett, mindenféle értelemben.)
olaszok:
Cassano az excentrikus csodagyerek bevágja a győztest a bolgároknak, majd eufórikusan ruhan a kispad felé ünnepelni. Úgy 15 méterre járhat, mikor leesik neki: a padon senki sem örül, egyszerre lefagy arcáról a mosoly, smire a odaér, már majdnem sír. Öt perccel a vége előtt még 2:1 volt a dánoknak (svédek haza), de aztán az eb-n végig remeklő Sörensen kapus -vajon miért?- a svéd csatár elé dobja a labdát 2:2, skandinávok kéza kézben, olaszok haza.
Tudható volt, hogy kettőkettövel mindketten továbbmentek, de titokban azért bízott az ember a csodában "ezek a skandinávok olyan becsületesek, no meg ketten együtt kaptak 1 gólt négy meccsen stb..." persze simán lezsírolták a nekikjót, noha ehhez mármár kabaréba illő potyagólokat kellett ajándékozniuk egymásnak. Tényleg tanulságos kis szitu volt, a taljánok előre hőbörögtek, hogy bunda lesz (lett is), mi pedig előre sejtettük, hogy a bíró mindent el fog követni a zolaszok ellen (ha ők nem nyernek, a dánsvéden nem kell bundázni, ergo nincs balhé) valamint, hogy a bolgároknak fel fognak dobni egy jelentősebb összeget, nehogy már túl könnyű legyen digóknak. Nos a spori adott egy ajándék tizut balkániaknak, kettőt viszont elfelejtett a másik oldalon, ellenben mezőnyben is úgy fütyörészett a bolgároknak mitha ezért fizetnék (vagy ne adj isten beigértek volna neki egy negyeddöntőt...).
Miután Azzuri nagynehezen nyert, a vesztesek (kiknek semmi nem múlt a mérkőzésen) úgy borultak a gyepre, mitha a döntőt bukták volna el, bizonyára jó helye lett volna a pénznek. De az is elgondolgodtató, hogy a hazai internetes kommuna jelentős része úgy viszonyult az olaszokhoz, mint egy tornatanár a hatvanas évekből: hosszúhajú, fülbevalós, zselézett, buzeráns primadonnák, meg is érdemlik, hogy kiestek. Na ja, a bunda, az ám az igazán férfias.
Ennyi volt a rossz élmény.
csehekhollandok:
A csehnémeten jogosan aggódtunk, hogy a szomszédok b-csapatát legyűrik az übermotivált fritzek, sígy régi szerelmeim, a hollandok is búcsúznak, de hálisten nem így lett. Egy parádés mérkőzés végén a stadion harmadát elfoglaló, egészen elképesztő pirosmezes táborral együtt énekelhettük, hogy "aufvíderzén-aufvíderzén dojcsland-dojcsland-aufvíderzén". Ezzel együtt a hollandok is továbléptek, sa stadion előtt dolgozó TV operatőr megörökíthette, amint sorok írója narancssárga pólóban, kezében egy Rudi Völlert ábrázoló kartonfigurát lóbálva (az Alvelade lépcsőházában zsákmányoltam) együtt ugrabugrál a körtáncot járó hollandokkal. Kiváncsi lennék milyen komment ment alattam a tévébe'.
hellas:
A görögfrancia a sporttörténelem része, a jegyeket már a helyszínen vettük két jegyüzér fekulátortól az eredeti áron. Két órát paráztunk, hogy hamisak a biléták, de végül bejutottunk velük, úgyhogy ha azok is voltak, a minőségük megfelelt az eu-s normáknak. A pökhendiek meglehetős enerváltak voltak szemben Rehaklesz roppant szervezett seregével, nemis lehetett a vége más, mint óriás meglepetés, amit a már említett találkozás követett, mégpedig Viktorral.
egyéb activities:
A kempingben, mikor éppen nem fürödtünk medence, vagy óceán, nem néztünk, vagy voltunk meccsen, akkor kis purtuzsálokkal focizgattunk . Aki ismeri a válogatottuk játékát nem fog meglepődni rajt, hogy már tizenévesen is inkább rácseleznek egy a háromra, mintsem passzolnának, úgyhogy taktikus, kényszerítőzős játékunkkal helyenként focisulit tartottunk, mit csak ámulva néztek, arról már nem is szólva, mikor az egyik velünk volt, és mi csak tömtük, tömtük a jobbnál jobb labdákkal. Szerintem még mindig azt hiszi, hogy csak álmodta az egészet.
Az se rossz móka, ha az ember kivárja a megfelelő hullámot, elengedi magát, hagyja hogy az felkapja és arccal, fejjel, hanyatt, hason kirepítse a partra. Aztán négykézláb kászálódás, az orromból, számból távolítom a vizet és rohanás vissza, mert jön egy mégnagyobb. Sezt tettük órákig.
Meg sütöttönk mindenfélét az különbejáratú grillünkön, leginkább halakat a piacról, elképesztő jó volt, snemcsak mer én csináltam (azért persze ezért is). A purtuzsál kempingezők egyébként állandóan izzítják a faszenet, sokan már a reggelit is azon készítik, és ha egy kis purtuzsálnak a sátrazás idejére esik a szülinapja, szerintem még a tortát is azon sütik neki.
ennyi egyelőre, mostan bárisnya szándékozik okkupálni gépem, mondvacsinált ürüggyel,
adeus
