Egész vicces voltam tegnap,

levélügyileg. Aztán azt gondoltam magamban, minek is fáradnék kétszer ígyhát idebe is az került, megjárja.
Már nemis említem, hogy semmi tennivalóm idebent. Hogy elfoglaljam magam fantasztikusan akkurátus rendszerbe csoportosítottam foca-letöltéseimet (együttes méretük közelíti a másfél gigát, ami sztem már vállalható mennyiség). Az ipar az utóbbi napokban indult be, mivel linkek láncolatán át rátaláltam egy aranybányára, mit jóérzékkel nekiáltam minél hamarább leszüretelni, mer kitudja meddig szabada gazda. Két nap alatt lekaptam mindent, ami érdekelt  (a rízen christianoronaldo összeállítást már valami kiskapun keresztül), és milyen jól tettem! Még le sem jött teljes terjedelmében a kis bajzátszerű bestof-ja, mikor a főoldalon már az alábbi felirat volt olvasható:  STOP TRYING TO LEECH MY FILES ! Szerencsére termés a csűrben, a Scholes-parádé és a "Gyerevissza Becks!" összeállítások nélkül pedig úgyérzem megvagyok valahogyan.

Lassan focaklipmogul leszek.

ps: úgy tűnik a héten munkára fordított 20 perc tökéletesen elég volt hírnevem örgebítésére. Történt ugyanis, hogy egyik ügyfelünk részére  nylonzacsira nyomtatandó, humoros és találó mondatokat kellett szállítani a cégnek. Természetesen rám háramlott a feladat, melynél szórakoztatóbbal még nemnagyon volt dolgom. Kotlottam egy délelőttöt, majd minden baromságot gátlástalanul leírtam tudva, hogy célcsoport ízlését baltával faragta a létminimum. Végtére még azt is megengettem magamnak, hogy egy kis versikét is hozzácsapjak a terméshez,  talán el tetszenek tudni képzelni. Egyszóval leadtam ötleteim, és azóta szákolom értük az elsimerést, mind cégen belülről, mint az ügyféltől. A történet tanulsága az, hogy vigyázni kell kinek a reakcióját vesszük komolyan, különben könnyen az ellajcsisodás útjára léphet az ember.

úgybizony

galambos 



  ¶ 14:53