2005-12-07
emlékszik-e még valaki
hogy mily hányódtatásokat kellett átélnem egykoron, lakásfelújítás alkalmából. Most azért annyira nem tragikus a helyzet, csúsznak persze, hogyne csúsznának a munkálatok, de legalább ütemesen. Azaz komótosan, de egyre épül-szépül a polgári otthon, a falak például már fehérek, a parketta pedig fenylik, mint Salamon töke (nagymama mondás és valami világító eszközre vonatkozik, mielőtt bárki félreértené). Az antik, századfordulós huzalok és a nagyapa alkotta szerelvények helyett immár új kábelek futnak a müködő(!) villanykapcsolókhoz, még a fürdőszobában is lesz világítás, sőt melegvíz. A kész-től azért messze volnánk, apróbb munkálatokat leszámítva leginkább a lakberendezés területén vannak elmaradások, például a végre kihajított ál-koloniál szobabútor helyére kéne terpeszkedős kanapé néhány fotellel, és az elbontott, furnérból barkácsolt konyhabútort is pótolni kell majd valamivel. Kellenek majd új díszítőelemek a falakról lekerült korondi készlet helyett és tucatnyi új porfogó a negyven évnyi szuvenírgyűjtemény (Assisitől Zalakarosig) helyébe.
Egy szó mint száz, imádott nagyszüleim kiköltöztettettek a lakásból nagyjából teljesen, még a hálószobából is, ahonnan végre eltűnt a két nyomasztó emlékű ágy. Egyikben a nagymamám (a salamontökés), a másikban a nagypapám (a barkácsolós) aludt utoljára. Én betelepülésem óta kizárólag a nappaliban lévő, kinyitható rekamiét használtam, ami azt hiszem érthető.
Új szekrények az én cuccaimmal, új konyha az én eszcájgommal, új ágy az én lenyomatommal.
lassan helyükre kerülnek az emlékek,
lassan kerül helyem.
hogy mily hányódtatásokat kellett átélnem egykoron, lakásfelújítás alkalmából. Most azért annyira nem tragikus a helyzet, csúsznak persze, hogyne csúsznának a munkálatok, de legalább ütemesen. Azaz komótosan, de egyre épül-szépül a polgári otthon, a falak például már fehérek, a parketta pedig fenylik, mint Salamon töke (nagymama mondás és valami világító eszközre vonatkozik, mielőtt bárki félreértené). Az antik, századfordulós huzalok és a nagyapa alkotta szerelvények helyett immár új kábelek futnak a müködő(!) villanykapcsolókhoz, még a fürdőszobában is lesz világítás, sőt melegvíz. A kész-től azért messze volnánk, apróbb munkálatokat leszámítva leginkább a lakberendezés területén vannak elmaradások, például a végre kihajított ál-koloniál szobabútor helyére kéne terpeszkedős kanapé néhány fotellel, és az elbontott, furnérból barkácsolt konyhabútort is pótolni kell majd valamivel. Kellenek majd új díszítőelemek a falakról lekerült korondi készlet helyett és tucatnyi új porfogó a negyven évnyi szuvenírgyűjtemény (Assisitől Zalakarosig) helyébe.
Egy szó mint száz, imádott nagyszüleim kiköltöztettettek a lakásból nagyjából teljesen, még a hálószobából is, ahonnan végre eltűnt a két nyomasztó emlékű ágy. Egyikben a nagymamám (a salamontökés), a másikban a nagypapám (a barkácsolós) aludt utoljára. Én betelepülésem óta kizárólag a nappaliban lévő, kinyitható rekamiét használtam, ami azt hiszem érthető.
Új szekrények az én cuccaimmal, új konyha az én eszcájgommal, új ágy az én lenyomatommal.
lassan helyükre kerülnek az emlékek,
lassan kerül helyem.
