ismertek már valamelyest,

gondolhatjátok mennyire köti le figyelmem a vágandó kampánydarab, ha ma délután tudtam meg mikor érkezik életem értelme telepedni hosszabb időre közelembe. Az idő múlásával percről-percre leszek egyre türelmetlenebb, pedig hetek vannak még hátra. Persze mit nekem az a pár nap, mondom, és az évekre gondolok közben, a millió mailre, a csetkirálykodásra és a kettős létezés örökös, sármos kialvatlanságára.

Bevallom nehéz a napsütötte hagymák felett elsuhanó feliratok helyes tempóján törnöm a fejem, nem is teszem különösebben, inkább rutinos Jobbkezem szakszerű megoldásaira hagyatkozom. Ha kiabál, átballagok a szomszéd szobába és hosszan pislogok a monitorra, végül azt mondom: ok.

Nem valami profi szemlélet, tán annyi mentségem akad, hogy mégiscsak erre a napra vártam, mióta csak tudom, mire is várok. A kedves szőrhasogató megrendelő pedig, aki alanyi jogon is egy méretes f*sz, most a vonatkozó körülmények közepette méginkább azzá válik, hiszen épp a csekélyke maradék türelmem igyekszik felszámolni a nagy arc és kevés odafigyelés szimpatikus kombinációját alkalmazva.

Talán egy Matti Nykanen típusú pragmatikus szakembert kellett volna megbízni a feladattal, aki képes a helyes munka-szórakozás sorrend betartására akkor is, ha egészen más kavarog éppen a dobozban.

Riporteri kérdés, verseny közben: Mire gondolsz most?
Nykanen: A puncira, mint mindig, de előbb ugorjunk.("No pilluhan se on aina mielessä mutta hypätään nyt ensin!")

Én nyilván romantikusabb ennél (a stílus tekintetében feltétlen). Szerelmesen nagyjából csak a szerelemre tudok gondolni (beleértve a p-t is persze), a munka sűrűjében leginkább csak testben vagyok jelen, elvégre van nekem gondom elég, érjék be ennyivel. Jelentősebb mutatványokra, csak ha ő is látja, akkor vállalkozom, a többieknek elég egy-egy kényelmes szökkenés is az elismeréshez. Hiába, szárnyakkal könnyű.

Lassan azonban fordul a kocka, és kezdem úgy érzeni, tartozom a világnak valamivel, cserébe, hogy végre készül megadni mindazt, amit követelhettem tőle. Magasban ha szállok is majd, tudjuk mi jár fejemben mindig repülés közben.  ¶ 19:09