Tyúkóllá lett az iroda mióta felvételre került egy történelmi magyar kollegina és mind a száz fecsegő kilója, ezáltal háromra emelve a velem légtérben osztozó nők számát. Ami a nem földrajzi származást illeti, „kislány” a bulvármédia területről érkezett. Inkább utóbbi, mint előbbi lehet okozója némely kevésbé- és inkább súlyos megnyilvánulásának.

Enyhe kategóriába tartozik, hogy a vicces cetlikkel tapétázott vécéfalra ismeretlen színészek érdektelen sajtóanyag kivonatait ragasztja; hangosan és dallamosan telefonál; mobilja tévésorozatok hangján csöng; szigorú elvi alapon több ásványvíz márkát is bojkottál (de ezeket mindig elfelejti, ill. keveri) és mindig baromi jól-tájékozott.

A komolyabb bajok ott kezdődnek, hogy: tájékozottságát kérdés nélkül megosztja veled; mindent tud; ha nem tud, gátlástalan kérdez, de a választ nem hiszi el, hiszen ő-se-tudta-akkor-te-hogy-tudhatnád; lekezelő duplabecézéseket enged meg magának (pl. mikike) és folyton úgy affektál, mintha Csala Zsuzsa játszaná;

Végére a hab a tortán (ilyenről eddig csak könyvben olvastam): hajlamos harmadik személyben beszélni magáról(...). Amikor először hallottam tőle ezt a beszédmód, minden tudásomra szükség volt, hogy ne produkáljak reakciót, heveset. (Hogy a nyelvtani kifejezésekben kevésbé járatosak is értsék, ilyeneket bír mondani: „K még nem ült ebben az autóban”. Mely mondatban „K” a saját nevét jelöli.)

Remek egyéniségének hála általában össze van veszve valamelyikkel azonosneművel, a feszültség pedig jótékony csendként borul a szobára. Amikor viszont jóban vannak, konkrét kotkodácsolás a számomra elképzelhető legérdektelenebb témákban a lehető legirreálisabb/legostobább konklúziókkal. Most például a tegnap esti pizzarendelés volt a téma („ötből ötöt megvétóztam”), a tanulság pedig az, hogy a húsimádó az egyik legegészségesebb választás („mert azon nincsen olyan sok egészségtelen dolog, mint például a hagyma”).


„B” alig bírta hangos lehülyézés nélkül.  ¶ 14:52