Ma sikeresen elaludtam (ezen a téren e-heti mérlegem ötből öt).
Ami a délelőttből maradt, azt egy filmgyártó cég üvegasztalos tárgyalójában sikerült eltöltenni roppant céltudatos fiatalemberek és egy rózsaszín plüss-pulcsis lány társaságában. Ez utóbbi teremtés még némiképp aktivizált volna, ha nem hagyja el a helységet egy perc múlva, így maradt a bután nézés, és a szénsavmentes ásványvíz. Így utólag nézve egész másnaposnak tűnhettem, pedig istenuccse (micsoda szó!) egy korty alkohol, annyit sem ittam, már vagy egy hete.

Lassan egy óra felé jár az idő, fél kettőkor vár a fogdok, hááát... Persze nem félek én, de talán vallható, némiképp tartok az eseménytől. Természetesen oka is van ennek, méghozzá az a lenyűgöző, ugyanakkor rém nem praktikus tulajdonságom, hogy eléggé immunis vagyok a fájdalomcsillapítókra. Sok nagy tűt fognak még ínyembe döfni, mire hisznek nekem (ami bizony nem jó dolog).
Ha aztán végre, nagy nehezen megoldják a problémát, jöhet az öklendezés (a nehezített nyelést hajlamos hisztérikusan lereagálni szervetem).
Egy szó, mint száz nem vagyok fogorvosok kedvence típus, ami bár néha kellemetlen, de azért annyira nem nagy baj. Viszont a fogazatom kifejezetten szép, és szakértők állítják, hogyha nem lettem volna oly lusta, komoly lehetőségeim lehettek volna a klarinétos pályán (hol az egyenletes fogsor a siker záloga).

Émmeg ehelyett írni, meg focizni szeretek, mely elfoglaltságok akár protézissel is magas fokon űzhetők. Hát ezt elbsztam (mi szó szökkent ki szép fogam keritésin:)

Egy kérdés motoszkál már csak fejemben:

-Biztonságos??!

  ¶ 12:42