Némi pauza után ismét itt volnék,

Oh mennyi minden érdekes dolog történt velem ennyi idő alatt. A fog-helyzet rendezése sínre került ("nincs fog-ügy!"). Az orvos meglepően hatékonyan és fájdalommentesen dolgozott. Miután sikerült meggyőznöm róla, hogy a másoknál beváló érzéstelenítő mennyiség szinte csak kihegyezi érzékeimet, beadott egy olyan dózist, hogy még késő este is vándorolt fejemen egy féltenyérnyi zsibbadás (az óramutató járásával ellentétesen).

Egyébként a doki lightos szittya, mely hangulat belengi az egyébként korszerűen berendezett rendelőt. A Pannon Krónika aranylapjait felelevenítő képek közé ízlésesen vegyülnek a Kárpátmedence gazdag természeti és kulturális értékeit megjelenítő felvételek. A mestert orvosi praktizálásra alkalmasnak találó sote diploma, illetve egy másik bizonyítvány, ami egy titokzatos szervezet tagjává avatja őt (melynek tagjai kereszttel ékített lebernyeget hordanak) mintegy csak hab a tortán.

Dr Szittya egyébként nem tűnik véresszájú típusnak, viszont nem is túl kedves (ellenben gyors és nem fáj, úgyhogy miről is beszélünk?). Doktorunk tief-sége azért különösen érdekes, mert a tömbben, amelyben praktizál, van egy másik fogorvosi rendelő, méghozzá nem is akármilyen (csak a nappaliban 4 menórát számoltam). Elsőre nem is tudtam melyikkel egyeztettem telefonon, csak a szakállas nappalijában derült ki, hogy a szittya képeskrónikás várójában lenne a helyem.

Meg kell állapítanom, semmiféle lelki törést nem okozott, hogy nem elvbarát fúrót választottam, sőt kifejezetten elégedett vagyok döntésemmel (lám-lám az ország oly sokat emlegetett kettéosztottsága mily lényegtelennek tűnik, ha szánkban a nyálelszívó).

Ennyi talán elég is volna e témából. Viszont kénytelen vagyok még némi ünneplésben részesíteni magamat, mivel a mai nap sikeresen leszigorlatoztam (Platontól-Hegelig), nem mondhatnám, hogy a bizottság tapsa közepette hagytam el a termet, de becsületesen megdolgoztam hármasomért egy roppant masszív grénum előtt. Mostantól kezdve jogosult vagyok: a dialektika, szubjektum, transzcendentális idealizmus, ding an sich, stb. kifejezések haszálatára, mi több, várható, hogy az esetek kábé 60 százalékában helyesen fogom alkalmazni ezeket (gondolom valami ilyesmit jelenthet a hármas érdemjegy:)

Szubjektumom ezennel más objektumok felé irányul a realizáció rögös útján(legalábbis holnapig).

auf wiedersehen


  ¶ 15:24