Sűrű sötét fellegek...

Új munka került a házba, nyakamba pedig bárisnya. Sírnivaló perspektíva: két hétig hatványozott mennyiségben kényszerülök hallgatni varjúszégyenítő hangját. Zsebemben nyíló bicska, hátamon hideg szaladozik, ha rágondolok is. Mindegy, nem bántom többet szegényt, hisz nem tehet róla, hogy bolond, bár lehetne bolond valahol máshol is, akár. Bárisnya nem Eu- konform.

Tegnap este végre apró öröm érte a Juve tábort, nem kis szerencsével bejutottunk a szinte senkit nem érdeklő olasz kupa döntőjébe. Az esemény azért említésre méltó, mert az odavágón személyesen is jelen voltunk a Delle Lippiben (átugrottunk Brianconból). Bal elég nehezen viselte a kudarcot, ment a szokásos mocskolódás a bírói testület és kedvenc csapatom meghitt viszonyáról. Ez részben érthető annak fényében, hogy barátom szeretett Intere egyik mérkőzést sem tudta teljes létszámban befejezni (megjegyzem mindkét esetben maximálisan jogosan villant a piros lap), valamint egy komolytalan Emre műesést sem volt hajlandó benyalni a bírósporttárs, amire az Inter szektor meglehetős hisztériával reagált.

Végül jöttek a tizenegyesek, s mivel számunkra teljesen érdektelen volt a továbbjutás, hát tovább is jutottunk. A dolgot az teszi hangulatossá, hogy míg mink a bajnokságra és főleg a Bl-re hajtunk, addig a zInter már mindenhonnan kiesett, ahonnan lehetett, 'sa bajnokságban is rettenetesen le van szakadva, úgyhogy nekik fontos lett volna. Mintha elvettük volna egy kisgyerek fagyiját, hogy aztán egy-két nyalintás után kidobjuk a szeme láttára. (A döntőben, mint ahogy eddig is, nyilván a Juve "b" fog játszani, ami sima zakót sejtet a Lazio ellen.)

Jó rossznak lenni.


III. Rihárd


  ¶ 14:34