A tegnapi kiképzés után ma alig vonszolom magam. Formás combfeszítőim-hajlítóim keservesen tiltakoznak az eljárás ellen, sőt még a derekamnál is izomlázam van, ami egészen új érzés. Az edzésen egyébként nem várt meglepetésben volt részem, nevezetesen kiderült, hogy egy kedves ismerősöm mindenféle követhetetlen baráti szálakon keresztül a mi csapatunknál kötött ki.

Ígyhát az idő nagyrészében párban rótuk a köröket, Weise Riese és Jómagam, lévén ugyan ő tohonyább, mint én, viszont neki nem volt beállva az összes létező izma síeléstől.

Estve persze nem mentem sehova, csak semesezgettem vas No 2-vel, némi félreértések ugyan keveredtek a dologba, de alapvetően hoztam a formám (annak pedig igen nehéz ellenállni). Majd meglássuk.

Máma egyébként igennagyon szorgos voltam, reggel pl kimentem Pilisvérbe és beadtam a szokásos "hadd fizessek, hogy beiratkozhassak késve" kérvényemet, melyben rutinom meglehetős. Azóta pedig itten rostoklok az irodában. Nem tudom mi ütött a népekbe, de mindenki úgy dolgozik, mint a gép és közben úgy bánnak velem, mintha tőlem is ezt várnák. Ki érti ezt?

Még jó egy óra daráló, aztán irány a pálya, ráadásul ma már a labda is előkerül, úgyhogy alig bírok magammal.

Legközelebb, ígérem, legalább címszavakban beszámolok a síelésen történtekről, sőt, ha jó kedvemben talál a csütörtök, még Pötty "el Pijolo" Piuszról is mesélek.

Rémuszbá

  ¶ 15:17