Amikor az ötödik percben
Del Piero cserét kért sérülés miatt, már csak a legnaivabbak reménykedtek. Amikor nem sokkal később két legrutinosabb védőnk képtelen volt megoldani egy olyan szituációt, ami egy serdülőnek is ujjgyakorlat, már el is dőlt. A legrosszabb, hogy még nyolcvan perc kilátástalan szenvedést kellet végignézni ezután.
Mint az a
Focilázból tudható
Nick Hornby-t anno az
Arsenal kilátástalanul szürke játéka bilincselte le annyira, hogy onnantól fogva életének jelentős részét a csapattal való együtt-szenvedésnek szentelte. A Juve, akárcsak az Arsenal, ugyan azt az unalmat képes előállítani, sőt: minél unalmasabb egy mérkőzés, mi általában annál eredményesebbek vagyunk.
Egy négynullás győzelem a mi esetünkben semmivel nem jelent látványosabb játékot, mint amikor egynullra nyerünk.
Ez a mi specialitásunk, ha ehhez még hozzávesszük, hogy nálunk szinte mindig félház van, köd és a meccsek alatt az irdatlan kongó betonteknőben kutyaugatás viszhangzik...
Remélem sikerült kedvet csinálnom.
aintnosunshine