A burkoló bácsit nem Dezsőnek, hanem Bélának hívják, viszont ma is hajnalba gyütt.
Innentől azonban különbözik a történet a tegnapitól, mivel semmi esélyem nem volt a korai kelésre, inkább aludtam még egy órát kilenc perces szakaszokra bontva (ha nem viszem be a halálos ütést a vekkernek, akkor megfelelő idő elteltével újra támad).
Bélabá rutinos nyugdíjas, egy nap többet haladt, mint előző munkrudi hónapok alatt, no de mindegy mostmár, spongyát rá.
Délelőtt voltunk hangstúdióban felvenni rádióreklám, vicces természetfilm-narrátor bácsi hanggal, sőt nemcsak kívülről dirigáltam, ugyanis a párbeszéd részeknél még felelgetnem is kellett a dialógus fíling érdekében. Délután már nem leszek hajlandó visszamenni, mivel Ádi vár a világ legmegnyugtatóbb kanapéjával, kávéjával és elképesztő BL-PS perspektívával (negyeddöntők visszavágói következnek). Az enter is elszállt, így teszek hát én is. Burkoló Béla