Jó reggelt,
Gondoltam magamban, szokás szerint ébredés nélkül átlendülve felkelésen. Lassacskán tisztul a köd.
Márciusban már nem tudom komolyan venni a havazást, hulló pelyhek közt játszom a nyár gondolatával, kabátban persze. Eddig ügyesen adom, hogy ébren, senki sem fogott gyanút. Végül is járok-kelek, sőt beszélek (csakis egyszerűbb panelekben), honnan tudhatnák? Merész dolog egy kérdőjel, álmos szövegben, reggel tájban, mint felvenni a telefont és beleköszönni a cég nevét, aztán lassan kapcsolni. Mindennek eljön az ideje: A felkeltődés és felébredés, még feltétlen találkoznak, miként naptár a tavasszal, avagy a metaforám szárnyai, hogy költői magasságokba emeljem ezt a szimpla kis hétfő reggelt.
b