Megjöttem szanatóriumból,

Egy hét családdal, átlag napi három stúb, esténként szalonspicc. Hóesés, sport, friss levegő, rendszeres étkezés... az eltöltött idő talán hetekkel, hónapokkal hosszabbítja meg éltem. Egyszer még hálás leszek. Öszintén, remekül éreztem magam, bár a végefelé már fárasztó volt a família, ill. sajátmagam família számára fentartott arculata. Végülis jobb nem lehetett volna: elmenni is, megjönni is mesés volt.

Egy arc a társaságból eltörte a lapockáját, neki nem volt jó. Röntgenképe felett redőzött mindazok homloka, kik láttak már belülről orvosi egyetemet, neurológus, anaszteziológus, sebészfeleség mind magabiztosan bírálta felül a helyi traumatológia diagnózisát, egyre lehangolóbb jövőpépet festve szegénynek. Ijesztő, hogy az orvos is csak ember, ennek nem szabadna így lennie.

Kicsi Juvém égett La Corunában, még jó hogy megúsztuk eggyel, a Tintahalak meccs elmaradt (ónoseső, ha teccenek még emlékezni), a Bayern meg hiába fojtotta meg a Reált, Kahn akkorát lepkézett, amiért még Pray Roland is főbelőtte volna magát.

Nőfronton teljes a káosz, elvileg hihetetlen fejleményekről kéne beszámolnom (indulás előtti nap durva szák) ettől független fogalmam sincs hányadán állok a teremtéssel, így nincs miről beszélnem.

Hétvégén kihagytam Adam Freeland live actjét, helyette Miss Nemtommal mentem kultiba egy vokálozós-csörömpölős alterkoncertre, elég retró érzés volt, 6-7 éve legutóbb, hogy ilyenen. Ki lehetett bírni, de utálnám rettenetesen, ha a befektetés ma nem térülne meg.

A távoli azt írta, hogy na'on hiányzom neki, és hogy látogassam meg... Hát baszki, most én mit mondjak erre? Ha már odamegyek, el is hoználak édes.

Egyszóval mintha mi sem történt volna, csak egy kicsit kuszábbak a dolgok. A munkrudi pedig le lesz baszva és/vagy ki lesz kúrva (vulgáris, de látnátok a lakást...).


Lassan aktuális a fodrász.

Subánszky

  ¶ 14:55