Mehettem volna Freelandre, avagy a befektetésből téves túlfizetés lett.
Ezt a történet, csak a hangulat kedvéért.

Legutóbb a Dunaújváros elleni Újpest meccsen voltunk kint Danival, jó pár éve ennek. A bajnoki cím sem látszott elérhetetlennek, ehhez persze csak a győzelem. A mérkőzés ellentmondásos körülmények között botrányba fulladt és félbeszakítatott. Játékvezető sovány feje körül záporoztak az omladozó lelátóból bontott betondarabkák, de ez már a második kiállítás után történt.
A hazai védő talán nem is értette miért tette, a vendégek szélsője talán nem is értette, hogyan úszta meg. Szinte megigézte törött sípcsontvédőjének, és töretlen lábának látványa, gondolom gondolhatott sok mindenre.
A teljesen elhibázott mérkőzést idő előtt (Bede sporttárs), bizonyára jobb is, hogy játszani nem kellett tovább.
A nagy kérdések ezzel eldőltek, számunkra mindenképp, csalódottság és düh, rutinos páros. Komódi az egészből nem sokat értett, csak örült volna, hogy tulajdonképpen megúszta. Örült volna, csak a rúgás helye nagyon fájt.

baze

(Mikor beszéltünk kapcsolatról kezdetben, választottam magamnak metaforát. Mondám olyan volnék, mint a pályán: őszinte lendülettel megyek bele akár a csínbe, nem féltve magam. Mondtad érted, s láttam jól (emberi dolog).
A foci persze nem hasonlat az életre, de szerencsés együttállások léteznek azért. És kételyeim félreállíttattak, főként, hogy magatartásod –finoman szólva– ráutalt. A dolog persze nem ér meg ennyit, inkább csak a tanulság, ami vonható lenne. A szó első, a tett más.)  ¶ 15:05