Tizenegyre értem be, azóta egy szalmaszálat sem tettem keresztbe. Mikor tegnap megvettem a reggelimet a retek utcában, szembe sütött a nap, és először juttatta eszembe, hogy itt előbb-utóbb tavasz is lehet. Ma reggel sálat kellett vennem, mert szinte vízszintesen szakadt a hó, úgyhogy most nem igazán tudom mit gondoljak.
Hívtak a castingolók, úgy látszik a számom még számon tudom tartani. Hétre hívtak, de jeleztem, hogy késni fogok (a
pécsmeccset nem hagyom ki) sőt szerintem még megborotválkozni sem fogok az ügy érdekében. Vagy belezúgnak személyes varázsomba, sztárallűrjeimmel együtt, vagy a dolog úgyis tárgytalan.
Ken