Melcsike egyre trágyább munkákat merészel rámsózni, mondhatni
Michelangelóként faragom neki a nyársakat, melyekkel aztán sütögetheti szalonnáját.
"Michelangelo, mily pokol lehet
Szűd istenének, hogy nem bír teremtni. -
Óh, mennyi ismerős mindenfelé,
És mennyi szellem, mennyi őserő.
Ez vélem harcolt - az mártírhalált halt,
Ez szűknek érzé a világtekét,
S mi egyformára, mily törpére szűrte
Az állam. Óh, Lucifer, jőj, jerünk;
Nem bírja lelkem e látványt tovább. "
(E.T. tizenkettedik szín)
magyarszak-álé