Tegnap rámjött a kelletlenség, start azóta is. Ezt a szart is nyűglődve írom mostan. Az egész úgy kezdődött, hogy rámsóztak valami excel töltögetős feladatot, amihez picsára nem volt kedvem, viszont nagyon választásom se. A vicces az, hogy annyira nem is volt macerás, meg gyorsan meg lehetett csinálni, sőt nem is utáltam dolgozni rajta, de amikor rámosztották, valami zsigerből jövő haggyatokmá érzés lett úrrá rajtam. A parancsnokságot persze rohadtul irritálja a kelletlenkedő beosztott, ugyanakkor belémkötni nem oly könnyű, mer azér megcsinálom, amit kell, smég relatíve gyors és pontos is vagyok. Igazából kezdek rákattanni erre a magatartásformára, de valljuk meg: van valami vonzó abban, ha mindenkire, aki valamire megkér úgy nézel, hogy a kurvanyád.
Ma de ismerkedtem egy PR céggel, melynek tulaja érdeklődne a játékjogom iránt, du meg szabin vagyok, persze nem kellett 5 percet ülnöm a gép előtt, hogy rámsózzanak egy újabb táblatöltögetést, majd bevonjanak egy szórakoztató ládacipelési műveletbe. Ebből is látszik: sokat kell még tökéletesítemen a pokrócságomon, hogy senki ne merjen hozzámszólni.
anyád