Dazed and confused, hogy egy antik Leccepelin idézettel nyissak

Ami biztos a Scudetto a Miláné, ennek elvileg össze kellene törnie, de már rég lemondhattam a juvécskémről. Most inkább Lippi távozása szomorít, kábé két hétig izgalmas lesz az új edző, Prandelli, Deschamp, vagy Del Neri? aztán jönnek a szürke hétköznapok és egyre jobban fog hiányozni a diszkrét szivarfüst-felhő a kispad környékéről. Nna mindegy, ezen változtatni úgyse, sahogy a manapság legtrendibb keleti bölcsesség, vonatkozó passzusa mondja:

„Uram, adj nekem nyugalmat, hogy
elfogadjam azokat a dolgokat, amelyeket
nem tudok megváltoztatni... Vagy legalább, ha spanglit küldenél."

Térjünk is áta lányra, pénteken parádéztam és gyakorlatilag szákoltam is a teremtést. A szombat is szépen alakult, viszont a vasárnap teljes gáz lett, vagy nem is tudom. Mindenesetre ma nem találkozunk, és nagyon meg lepnék lepve, ha pénteken még mindig járnánk. A hiba kivételesen nem az én készülékemben, nekem legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy Betnek komoly személyiségzavarai vannak, leginkább skizoid depressziónak vélném, de kurvára nem értek hozzá. A lényeg, hogy túl sokat kattogott szintetikus fehér porokon, így gyakorlatilag kiszámíthatatlan, hogy mitől milyen kedve van(lesz), ráadásul a mimikája durva minimál. Ha mosolyog, azt még felismerem, de a többi arckifejezés (apátiától a boldogságig) talán csak Steven Segalnál ilyen egyforma. Ráadásul alig ismerem, úgyhogy nem lett könnyebb vele az életem egyáltalán, ne tessék irigyelni (pedig jónő).

Máma történt még egy interjú Giannival a hungarotaljánnal, végülis nem volt vészes, persze ehhez az kellett, hogy az "ól you need" témának közelébe se mentem.

Ja igen, persze az eltelt napok alatt Eu-komform lettem (én volnék a kultúrexport, vagy mi), bár az ünnepségsorozet egyetlen állomását sem tekintettem meg. Illetve dehogynem, az éjféli tüzijátékot Újpesten Bet erkélyéről, ő a lapockámat simogatta (ez a gyengéje) én a fenekét. Az az öt perc, az kurva jó volt.


  ¶ 16:04