A hétvége Barátok Közt tellett (telt, de így jobban esett írnom).
Péntek este BLIM a
Süssben, nagy bulinak igérkezett és valóban, még Bet is a helyszínen (külön utakon), úgy volt azért dumálunk egy kicsit, de aztán másként alakultak a dolgok...
Igyekeztem korán leérni, (messze mondjuk nem lakom)úgyhogy egy kis
mézes otthon, smár indulok is mielőtt még nem férnék be, bejáratnál ismerős (bejutás ingyé 1:0 ide), többiekre kicsit vár, addig egy sör megisz. Többiek megérkeznek (még egy sör megisz), majd mégegy, közben egy pohár száraz pezsgő (talán ez volt a hiba). Inni ittunk, jöhet egy lightos sp, de hohó, mintha valami nem stimmelne. Érzem gáz, de még tagadok magamnak, hátha elmúlik, persze nem. Mikor Petra kérdezi jól vagyok-e, azonnal célbaveszem a helységet (rutin), még éppen kiérek, hogy aztán a maradék időre ott is maradjak. Eleinte még reménykedtem a klasszikus forgatókönyveben (elsötétülés,
színes, bounce back) de most csak az első kettő váltakozott. A furcsa a dologban, hogy fejben okés voltam, viszont igen labilis, azaz ha mozdulatlanul gubbadtam egész jól elvoltam, ám bármi változtatásra: mozdulat, vagy beszéd, azonnal ájulásközelbe kerültem. Vagyis mindaddig relatíve jól voltam, amíg nem kellett válaszolnom arra a kérdésre, hogy hogy vagyok. Szerencsére egy ellentmondást nem tűrő rohammal sikerült elfoglalnom a hendikep wécét, úgyhogy legalább egy 10 négyzeméteres magamrazárható tér állt rendelkezésemre a rosszullevésre. Vicces epizód, hogy Pöttyék aggódó zarándoklatai közé (félóránként felkerestek, érdeklődtek, békénhagytak) egyszerre Bet is odakeveredett, kinek ellopták Mobját, és ezért vagy másért, de beszélni szeeretett volna vélem. Én jeleztem, hogy ez talán nem a legmegfelelőbb alkalom, elő pedig végképp nem bújok, úgyhogy elkullogott szegény. Négy körül aztán egycsapásra magamhoztértem (meglehetős túlzás) Pius (Pötty) és
Grotyi megvártak és jót mulattak rajt, hogy miután egyszer elindultam már elköszönni sem lasssítok csak megyek az ágyam felé, mint a gép (kicsit esélytelennek tűnt, hogy öt óra múlva műfüves foca, a hét csúcspontja).
Én vagyok a világ legynagyobb
Váczi Zoltánja!!! 11-kor pályán voltam (najó kicsi kések), és úgy játszottam, mint egy darab Isten. Számolatlanul szórtam a gólokat, lövéseim megannyi suhanó bomba, cseleimre dőlnek, indításaim a hajszálnál is pontosabbak, senki nem érti, magam se. Fura gép az ember.
Kabalának azért kicsit kemény lenne ismételgetni az estét, foca után be is halok. Kelés után még megcsípem Balaton-Újpest második félidőt
Málna Bujznál, Danival. Ő az egyetlen ember az országban, akinek van M+ nevű adója (RTL közeli, csak VV3 megy rajta, meg egy-egy magyarbajnoki). 'Rá Lilák-Haj-rá-Lilák megbúrjuk balatonefcét is, a Loki meg elhasal hazain a Sopron ellen, és élen a Zújpest, éljen! (finom belső rímek így a vége felé, tessenek figyelni!). Utána
manager Áddal, menetelünk az Udinesevel többek közt leverjük a Reált és a Glasgow Rangerst, kár, hogy évvégére minimum 40 milliós adósságot (euró) prognosztizál a business consultant. Kicsit állunk rosszabbul, mint anno a Kispest (pedig ott már melegvíz se volt) egészen nyilvánvaló, hogy ki fognak rúgni. (Le sem tagadhatnánk, hogy magyarfutballon szocializálódtunk.)
Tegnap vissza kellett vinnem ajándék lovat cseszkóba (a bátyámtól kaptam egy tévét, melynek bizonyos képhibái voltak ). Még utoljára megpróbálkoztunk a manuálé által a hasonló hibákra javallt "Lemágnesezetség mentesítő eljárással", de az istennek sem akart lemágnesezetségtelenítődni a képcső, ígyhát irány Budaörs, ahol végülis pénzvissza, amit adok Bátyusnak egyből, hogy vehessen nekem új tévét. Tök rendes a bátyám nekem, úgy bizony.
És a Pötty is, aki elvitt, meg vissza is, és még azt is mondta hozzá, hogy tök jó, legalább autóztunk egy kicsit.
Meg a Málna is, aki héten már másodszor fogad be minket Danival, őt annyira nem érdeklő meccsetnézni (arról már nem tehet, hogy olaszkupát szerdán végül a Rai Due adta).
Meg a Grotyi is, aki végigvárt Süssben.
No meg Ád is, de neki ezen a hétvégén nem kellett bizonyítania.
jó nekem
Maratoni post végére már nemsok maradt, mindössze egy apró örömhír:
Murcia-Reál Mádríd 2:1 !!!
(mindezt úgy, hogy a Murcia már régen kiesett)
Reálimádó Horváth Ferenc szánalmasnak nevezte imádottjait. Mintha hájjal kenegettek volna...
