Ha nem jön közbe valami az utsó pillanatban, akkor
Christian Vieri újra
a Juvéban.
Miután azzal már megbarátkoztam, hogy
Trezegol elhagy minket nem is kaphattam volna jobb kárpótlást nála. Számomra Vieri
"a" csatár: alkata egy barbár félistené, arca mitha vésve, a hátvédek közt pedig úgy tör-zúz, mint az
erümanthoszi vadkan, maga a megtestesült könyörtelenség, a védők rémálma, átmegy a falon, ha kell, smár az érintése is fáj. És csak termeli, és termeli a gólokat, szépeket, csúnyákat, megharcoltalakat, szerencséseket, kicsiket és nagyokat, feltartóztathatatlanul. Egy szörnyeteg, egy isten, amilyen csak Itáliában születhet, de ott is csak száz évenként. És most újra nálunk, mint egykoron, hogy csíkos mezében letarolja a pályát és a poklot szabadítsa ellenfeleinkre, akik az utolsó sípszóig az
ellenségeink ,bárki bármit is mond.
Unleash Hell, Amen