jaigen, ma írtam egy zsengét Loddarról, csakúgy önszórakoztatásképpen:

(vigyázat, a szöveg végén trágárságok láncolata olvasható)

Auf víderzén Loddár,
jó sokat itt voltál,
elszorul a torok,
hogy elvisz a török.

Nem kell már a gulyás,
csak a zsíros kebab,
Elszerződsz törökbe?
Lothar buzi-e vagy?!

Megszeged a szavad,
nincsen neked szíved,
új impulzusaink'
is magaddal viszed

"Győztes mentalitás",
"óriás tapasztalat",
árucikké lesznek
nálad percek alatt

Marad egy kis ország
kispadja elárvult,
csapata megcsalva,
népe meg elárult.

Te aljas pénzsóvár,
legyen élted sivár!
A pokolban legyél
holnaptól kapitány!

Magyar meg okuljék,
hogy nem bízhat másban,
külföldi ne tegye
lábát az országba!

Legyen új vezérünk
szívében is magyar,
"Gott segne dem Ungarn..."
több ilyet nem akar
hallani magyar fül
magyar kapitánytól,
Véreim! tanuljunk
ebből a hibánkból.

Nálam két befutó:
Sanyibá és Szikla,
az elárvult padot
foglalják ők vissza!

Géza a dinamit,
Sanyibá a rutin,
Egyik adja tockost,
másik meg a puszit,
egyik mondja: fussál,
bazdmeg! üvölt másik,
ennél többre nem is
magyar, aki vágyik

És ha kevés lenne
a Sándor mosolya,
a Géza szigora,
bonusz-impulzusnak
ott van még apuka:

A büdöskurvaistenbasszonmegtiteket,
hátmiajókurvaédesanyátokérnemfuttok?
atetvesrüheslustacigánykurvaannyátok,
deúgybofánbaszlaktevidékiparasztköcsög,
hanemérszvisszakibaszotthelyedre,
aribancfeleségednemimerrádteszar!

Jól van fiúk, ezt az öt percet megnyomjuk...
  ¶ 16:43