jubilálunk-jubilálunk!

Eltelt hosszúhétvége, kismagam még mindég telve püknösdi áhitattal, szívem kitárt kapu. Tegnap éjjel felmentünk Pöttyel Józsefkilátóba, füstölögni, beszélgetni és kilátni. A programpontokat sikerült maradéktalanul teljesíteni. Mostanában erősen lételméleti trippen vagyok, azaz nagyrészt olyan kérdések foglalkoztatnak, melyeket csak önterápiás céllal tesz fel az ember (akarsz róla beszélni?). Válasz ugyebár nincs, ha meg van, akkor még mindig feltehető a kérdés: mit értünk azon, hogy van?

Szóval köröttünk világló éjjeli panorámával, (telihold, csillagok sat) gondolataink gombolyítását onnét kezdtünk, hogy E=emszercénényzet, ami lightos sznobizmus, viszont gondoljunk bele jobban, micsoda dolog az, hogy naaaaagy energiából lehet anyag, mégha kicsi is. Vagyis valami volt eleinte (energia, vagy anyag), és az mind egybe. (ez így az axióma, erről nem kérdezünk kéremalássan) Aztán az a valami szét, segy kis idő elteltével lett belőle pl. Pötty, vagy jómagam. Kritikus lépcsőnek a dns-tűnik, amiről jelenleg elképzelésem sincs miisaz valójában, de Audrey megigérte korrepetál, és akkor egy fontos puzzle kerülhet a helyére. Hát ilyesmikről folyattuk szavunk, aztán megegyeztünk benne, hogy az a semmivel nem keverhető érzés, amikor belsőcsüddel (már-már nagylábujjal) úgy sikerül alányesni a labdának mint egy álom, az biztosan létezik, és hazamentünk aludni.   ¶ 13:49