Rebellis vérem nem nyughatik
Ma is rövidnadrágban jöttem be irodába, pedig tegnap megsúgták, hogy Katonáné nem nézi jószemmel az ilyesmit. Amazon típusú tulajdonosunk szerint ugyanis nem való shortban képviselni cégét, amit magam részéről baromságnak tartok. Főként, hogy fedetlen lábszáram (uhh-ahh, minő ok a pironkodásra) az íróasztal által takarva rejtezik a kandi tekintetek elől. Végül mégsem lettem lebaszva, de fura is lett volna azok után, hogy Katonáné kutyája idebent töltötte a tegnapi napot. Személyében kedves lényt ismertünk meg (bk bercihez hasonló), aki meglepően ijesztőn bír ugatni bárkire, aki mozog. Ahogy megfigyeltem, a bejáratnál kövédermetten álló kliensek egyike sem háborodott fel azon, hogy bermudában csitítottam el a dögöt.
Mára éjjel a38-on voltunk Távolival lightos üldögélős dancehall-on. Hosszúlépéseket ittunk, beszélgettünk, és örültünk a dunának, hogy van. Távoli életem egyik legjobb tripje.