Lehet hogy mégiscsak lesz

jegyem a szigetre, demég nemkiabálom el, majdha pattan patent csuklómon. Mindenesetre leakalappal bátyus előtt, hogy sziget nyitónapján még reménnyel intéz ilyesmit, miközben a kisebb zenekarok csak napijegyet kapnak, azt is csak annyit, hogy a belassult basszusgitáros állhat sorban a lakókocsiknál.

Leadtam két cikket, nagy vagyok, ráadásul egy meg éppen ma jelent meg, mondjuk a kivonatolt részt súlyosan elbaszták (milan helyett madridba küldték focizni riportalanyomat), de ez inkább csak engem zavar, mivel a világ alapvetően ostoba és nem tudja, hogy a kettőt keverni gyakorlatilag öntudatlan sátánizmusnak tekinthető. Akár gyúlhatna a máglya.

Tegnap volt répafoca, szerencsére óriáspöcs csapattársak gyorsan megunták a belterjes baszogatást és inkább az ellennel vitáztak, amin én felette jól szórakoztam, egészen addig míg kishibás balbokámat nem találta el pont rossz szögből egy meglehetős lövés. Még visszaálltam, de ahogy az lenni szok, másnapra fájdult meg igazán. Tenni vele nemnagyon semmit, mivel nem kifordulásról van szó, hanem Fehérgé egykori szerencsétlen lábszétrúgásának maradványairól. Viszont legalább szépen kattog.

Azért szigetre kimegyek, miként Ilie is táncolt anno törött lábbal, hogy egy sántító hasonlattal, elegánsan.





  ¶ 16:06