Izgalmas napokat élünk,
tegnap mammutban összefutottam Bettel, ő valamerre, én anyumat keresve fésültem által a cipőboltokat éppen. Beszéltük este süssben breakbulin beszélünk, és lőn. Lehangoló bl-meccs után danival és unalmas sándorral lenéztünk nevezett helyre. Lévén rendezvény gyönge középszer, Pijjóék pedig trafóban vártak (rewind, mimás) így nemsok, amit találkoztunk. Egyikünk se volt túl kommunikatív, én lightosan émelyegtem a hely legendásan bümtető sörétől (fél korsó), ő mindenmástól, ami iható. Inkább csak álltunk bután mosolyogva egymás aurájában, aztán én mondtam, hogy megyünk (daniék léptek volna már), ő modta, hogy menjek csak, aztán csak álltunk tovább hosszúranyúlt percekig.
Haté orrunk előtt hagyta el megállót. Míg társaim a gyorstekrúdon gondolkodtak, én azon tünődtem , hogy Bet "menjcsakja" vajh nem-e az
igen értelmű
nem klasszikus esete, mely női kommunikációs anomáliát oly sokat emleget a szakirodalom. Tán még most is töprengenék rajt, ha meg nem jön a busz. (ez volna az alibielegáns befejezés, valójában a busz megérkeztének faszöze sincs ahhoz, hogy most is ezen töröm)
nő a feszültség