legyene mais nyavalygás?

mindenesetre annyi progresszívet azért tettem, hogy végre betoltam az arcom Eltére, még éppen elcsípve a kérvényleadás utolsó-utáni napját (vagy az azutánit). Azaz még éppen a toleranciahatáron innen, persze a tanszéken senki nem volt, ki aláírthata vón kérvényemet, de ez három nappal korábban is pontosan így lett volna, mivel beiratkozás csak a jövő héttől. Akkor meg minek vonszolná be nikotinba pácolt testét a mi egyetlen Bélánk? (nem, nem Illés, Bacsó) Végül grúberági nevezetű intézmény nyomott egy pecsétet az eléjetartott biankó túlfutási kérelemre, jó érzés, ha bíznak az emberben (más kérdés, hogy kérelmezésen túl mi az istent kezdhettem volna nagyvonalúan előpecsételt lapommal).

Ezen hasznosságokon túl chatelés (addicted) közben elegánsan figyelmeztem a franciát gyakorlatilag anyanyelvi szinten beszélő Távolit egy toldalékolási hibára.

"Az az >r<- nem >z< a recherche végén véletlenül?" kérdeztem megérezve az évszázad lehetőségét. Én, kinek francia szókincse éppen két kifejezésnyi:
-zsötem (obligát)
- alélöblö (hajrá kékek)

-De


Lassan kezd aggasztóvá válni, hogy egy kis odafigyeléssel és píárral milyen okosnak bírok látszani. Azért addig míg a díjbeszedő nem hajítja le táskáját a gangról azzal a felkiáltással, hogy élete további részében engem szeretne követni és tanításaimat, nem aggódom.

He's got everybody here in His hands
He's got you and me, brother, in His hands
He's got everybody here in His hands
He's got the whole world in His hands

Megfelelő térben és időben ez bizony rólam szól.




  ¶ 18:00