Magyar idõ szerint hajnalban
volt a nagy tévévita.
Bush remekül helytállt, Kerry viszont továbbra is magasabb fél fejjel, dörmögte jellegzetesen akadozó beszédével Aczélendre, hevenyészett elemzés gyanánt. Mondanám, mulatságos ez a felhajtás, ha erről az átkozott háborúról nem GI jutna eszembe, kinek kedvesvonású fején (miként azt már egyszer meséltem) átment egy aknaszilánk, azóta kómában. Felesége (egykori osztálytársnőm) makacs teremtés, beköltözött mellé a kórházba, és csak beszél-beszél hozzá naphosszat, mert ő
tudja, hogy egyszer fel fog kelni. Remény már csak benne, bár bíztató jelek mindig vannak, állítólag néhány hónapja egy kicsit mintha megmozdította volna a kezét.