nehéz írni Távoliról és persze nemírni szintén,
kurvára hiányzik (tömören). Nemis percenként jut eszembe, inkább állandóan jelen van. Aljas dolog a távolság, iszonyat belegondolni, hogy a földgolyó másik felén fogok időzni fél évig. Perszehogy értelmetlen ezen kattogni, perszehogy találkozás-szempontból nem sok különbség van 2000 és 20.000 km-között (eddig se ruccantunk át csakúgy látogatóba) ugyanakkor mégiscsak.
tényleg nem tudom mi lesz, idővel nyilván takarékra kerül az érintés-éhség, és visszaszokom a chat-szerelembe. Ez egyelőre még messze, de már beszélhetünk némi fejlődésről: első lépésként megacéloztam szívemet, és végre kidobtam a múlthéten széthagyott papírzsebkendőit.
(csak egyet tartottam meg).