A homlokom hozzád nyomom
A Te homlokodhoz az enyém
Nem kell, hogy beszélj hozzám
Meg a kóládból se kérek én
Nem kell, hogy törölgesd
Valami puhával az arcom
Ne is suttogj mint a szifonnak
A betekert patron
Annyi, hogy csak bent egyedül
Kardozok valami szarral
De majd mindjárt győzök és
Feljön a Nap és ettől hajnal
Lesz mi meg kint a parton
Ölelkezünk a fényben
Aztán a hullámok közé futunk
És eltűnünk a messzeségben
De a homlokom addig hozzád nyomom
A Te homlokodhoz az enyém
Aztán belenézek a szemedbe
Te meg visszanézel belém.