puffoghatnek sokat, szapulva valasztott nepem silanysagat, es neha tenni is fogom meg, mert szorakoztato. A problema lenyeget viszont ennel pontosabban es kegyetlenebbul magam se tudnam, mint eme klasszikus, avagy hajtsunk fejet:
Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szôke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledôlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény. Brisbane a labaim elott hever.